Tudom, mit tettél tavaly nyáron

Sarah Michelle Gellar otthona a tinihorror, és így is marad. Mindössze ennyi tanulsággal bírt számomra a műfaj egyik nagy klasszikusa, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron. Lényegében arról szól, milyen következményekkel jár, ha egy rendhagyóan súlyos hibát nem vallunk be, hanem rejtegetni próbáljuk. Mihelyt ugyanez a titok egy gyilkos szándékú külső személy birtokába jut, azzal szemben kiszolgáltatottak a főszereplők, hisz a rendőrség bevonása színvallásra kényszerítené őket.

Rögtön az alapvetésre ujjal mutatnék: Julie, Ray, Helen és Barry egy átbulizott éjszakán elgázolnak valakit, és nemcsak nem értesítik a hatóságokat, hanem vízbe dobják a holttestet. Pizzalapos egyéniségű hőseink mintha direkt arra hajtanának, hogy ami(t) először csak baleset(nek hittek), abban még bűnösebbek legyenek, és hátralevő életükben üljenek a titkukon és a bűntudatukon. És mikor 1 év múlva egy fenyegető egymondatos levelet kapnak, meg vannak lepve.
Személy szerint nem azért szorítottam, hogy meneküljenek meg, hanem hogy a cselekmény legyen picit fordulatosabb és érdekesebb. Miután erre nem mutatkozott számottevő esély, azért, hogy minél brutálisabb halálnemet kapjanak az ismeretlen, halászruhás és kampókezű gyilkostól. Elza, Helen ismerőse kivételével egyikük halála sem váltott ki belőle riadalmat. Jogos elégtételnek tartom, hogy az első két Horrorra akadva paródia több jelenetét is kifigurázta a filmnek.

Nem tudom, mi a törekvése ennek a darabnak. Horrorfilmként nem elég rémisztő: a gyilkos maga olyasvalaki, aki szemtől szemben ellenfélként nem jelent kihívást egy értelmes, jobb fizikumú fiatalembernek. És bár a forgatókönyv próbálja  egy amatőr nyomozás menetét felvázolni párhuzamosan a gyilkosságokkal, krimiként az egész rejtély kisszerű, részletei érdektelenek. Semmi nem változik lényegében a legvégére, leszámítva, hogy az érintettek száma 2 főre csökkent.

Julie karaktere jobban magára veszi a tavalyi gázolás terhét, mint a 3 másik fiatal együttvéve. Nyilvánvalónak tűnt, hogy végül ő életben marad, tekintve, hogy az ügy minden fontos részletét valahogy mindig ő deríti ki:

• hogy a gázolt férfi neve - elvileg - David Egan,
• hogy David rokonának egy magát Billynek nevező alak - valójában Ray - személyesen nyilvánított részvétet,
• hogy David Egan már halott volt, mert öngyilkos lett,
• illetve nem is, mert valójában megölték,

stb. stb.

Az utolsó jelenet pedig, hogy Julie újabb 1 év múltán már gondtalanul él, indokolatlan. A gyilkos végül vesztett, de eltűnt a vízben, és nem került elő a holttest. Persze Julie és Ray még látták, hogy a rendőrség talált egy levágott kezet. A zuhanyzói felirat és hirtelen bevágódó árny inkább filléres, mint hatásos. Ezek szerint van még valaki, aki tudja, és aki végezni akar az érintettekkel? Lehet, hogy nekem siklott el a figyelmem valami fontos részleten. Mégis: nagyon hamar erőtlen és spontán kitalációk sorává zsugorodik az egész ügy, aminek jogtalannak tűnik teljes másfél órát szentelni.

Rövden: ez egy sivár horror és egy zagyva krimi ötvözete. A céltalan szereplők, a gyilkos légből kapott motivációja, az elnyújtott és feszültségszegény átvezető jelenetek, és egy több mint ficamos rejtély mellett éppen csak nem aludtam el a megtekintésekor.