"Nagyon elemi érzést pendített meg bennem. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, 57 éves voltam, és a bennem lakozó kisfiú úgy gondolta, hogy nagyszerű lenne elvállalni egy ilyen kemény szerepet. Azt akartam, hogy a nézők arra gondoljanak: „Úristen, ezt meg hogy csinálták?” Ugyanakkor arra gondoltam: „Úristen, fizikailag meg tudom csinálni?”"
Amilyen manapság a hollywood-i mozimenü, sok filmkedvelő megváltásként éri meg, ha olyan R-kategóriás, véres thrillerre bukkan, ami nem kíméli se a benne szereplő személyiségeket, se saját magát a gondolatprovokatív momentumoktól. Liam Neeson a The Grey húzóneve, és mostanra nekem is egyik kedvenc színészemmé vált. 60 éves kora ellenére nagyon jól bírja a terepmukát; amellett Oscar-gyanús hatással keveredik arcán a megtörtség és a puszta helytállásból fakadó erő (részben talán azért is, mert karakteréhez hasonlóan ő is elvesztette a nőt, akit szeretett).
Mikor először megnéztem, ismerős dilemmával állított szembe a film: üdítően nyers, működik a sztori, de mintha túl egyszínű és kiszámítható lenne (egyesével hulló menekülők, egyikük kifakadása stb.) Fantasztikusan ábrázolja a gépkatasztrófa bekövetkeztét, valamint túlélőinek nehézsé; ugyan már: szabályos pokoljárását! Az előzetes nem hazudott: nem agyatlan zúzómaratont kapunk, hanem kemény, idegekre ható haláltúrát. De elég-e ez?
Ez szerintem igény kérdése. Nekem nemcsak a színtérnek, a földrajzi térnek kell legyen nagyobb kiterjedése, hanem a sztorinak, az emberek közti viszonyrendszernek és a konfliktusnak is. Sok hozzám hasonló filmfan és hobbikritikus vetette szememre, hogy nem vagyok tekintettel a kategóriára, aminek a formai követelményeit "be kell tartani" a készítőknek. Hogy nem minden film bírálható el egyetlen mérce szerint. Ez csak részben igaz: egyes filmzsánereknél - mint az ilyen túlélő-thrillerek - tényleg nehezebb eredeti vagy legalábbis érdekes panelekkel előállni. Ám a megoldás feltétele mindnél ugyanaz:
Ez szerintem igény kérdése. Nekem nemcsak a színtérnek, a földrajzi térnek kell legyen nagyobb kiterjedése, hanem a sztorinak, az emberek közti viszonyrendszernek és a konfliktusnak is. Sok hozzám hasonló filmfan és hobbikritikus vetette szememre, hogy nem vagyok tekintettel a kategóriára, aminek a formai követelményeit "be kell tartani" a készítőknek. Hogy nem minden film bírálható el egyetlen mérce szerint. Ez csak részben igaz: egyes filmzsánereknél - mint az ilyen túlélő-thrillerek - tényleg nehezebb eredeti vagy legalábbis érdekes panelekkel előállni. Ám a megoldás feltétele mindnél ugyanaz:
- intelligens írás {pipa}
- kitartó figyelemfókusz {pipa}
- és ötletgazdag megvalósítás {pipa}
Ottway vadász, aki egy olajfinomítónál az arra tévedő vadállatokat köteles távol tartani. Magánélete sivár és kilátástalan; a hóbörtönben igazából csak még inkább kerül ugyanilyen élethelyzetbe. Élelem és telefon nincsenek. Lakatlan táj mindenfelé. Akik pedig élnek, többnyire szabadszájú, tivornyakedvelő, csak a pillanatnak élő fickók. Nem agyatlanok vagy idegesítőek, csak egyszerű észjárásúak.
És mégis: egyedül Ottway karakterét sikerült kapásból megjegyeznem. A többiek valamivel kevésbé megradóak egyéniségekként. A film próbál önálló szemléletmódot kölcsönözni nekik, ahogy beszélgetnek, ami egyébként valóban részvétkeltő. Nyilván a valóságban is mindenfélét összehordanánk, csak hogy ne essünk pánikba a kilátástalan helyzettől. A nagyobb súlyú sorok helyenként sokat kell várni, mint: „Ezek azok a dolgok, bármi legyen is az, amik miatt jobban várod a következő pillanatot, mint az utolsót."
Így is sor kerül pánikrohamra, mikor az erdőben egyikük, a lázadó alkatú Diaz megcsömörlik, ahogy küszködnek fegyvert és tábortüzet készíteni maguknak. És mindez a vadászpasas szavai alapján. Ottway helyesen cselekszik az öklös lecsitításával: ők most falkaként kell működjenek, különben a rájuk leső farkasok egyenként levadásszák mindüket, amiért a territóriumok szívébe kerültek. Nem akarja vezetni őket, csak hogy az ő döntése legyen mérvadó. Semmi nem emeli ki közülük, leszámítva valamekkora tudását a vadonról - illetve Liam Neeson játékát. Ottway nem annyira vezető, mint inkább az emberoldal rögtönzött Alfa-híme. És ehhez illően a végén őrá hárul a feladat, hogy megküzdjön a szörnyű hangú bestiával.
És frappáns párhuzamnak találom, hogy a farkasok Omega-híme = kitaszítottja hirtelen Diazra támad, aki maga is lázadó tag volt pár másodperce. Mikor aztán feladja a harcot a túlélésre, már nem az a nihilista szájhős, aki abnormálisan beleüvölt az éjszakába.
"Baszd meg a hitet! Érdemeld ki!"
Az alkotógárdára nem sok panaszom van. Joe Carnahan rendező nevével ugyan még nem találkoztam, de itt tetszett, amit a nézőknek mutat. Rengeteg aspektusát felvázolja a táj kegyetlenségének: a színészek valóban mínusz >kétjegyű szám< fokban kellett vacogjanak, hogy ettől is hitelesebb legyen az egész. Carnahant nemcsak Ridley és Tony Scott segítette producerként, hanem az az Ian MacKenzie Jeffers írta a forgatókönyvet, akinek tollából az alapul szolgáló novella is kikerült. Ahogy Stephanie Meyer, Jeffers is résztvett tehát saját műve mozgóképre vitelében.
A farkasok ábrázolása a valósághoz képest félelmetesebb és démonibb, hisz még a végén Ottway-t sem kímélik. Nem tudjuk meg, hogy túlélte-e a végső összecsapást a fekete farkassal, vagy hogy az volt-e az Alfa-hím. Stílusos lenne, ha így volna! És ha mindkettő igaz, milyen hatást vált ki ez a "farkas tanya" többi tagjából? Feldühödnek vagy elhátrálnak? Az egy karakter, akinek személy szerint érdekelt a sorsa, és nem tisztázódik, helyette mindössze a gyönyörű, magányos érzést keltő zárózene jön.
Ahogy már előttem is írták: a tempó - különösen az első félidőben - viszonylag lassú, bár nem eseménytelen, kicsit sok a puszta atmoszférát mélyítő időzés a tundrai, majd tajgai tájon. Legjobb pillanat, mikor Hendrick karaktere az óriási szakadékba ugrik: a farkasokkal ellentétben valódi rémületet okozott, hogy az elszakadt kötélzet és a beomló perem miatt nemcsak ő, hanem az őt tartani próbálók is odaveszhetnek. És amiként egy másik társuk átzuhan a fenyőágakon; gyönyörű és adrenalinszító percek.
Ottway 2 legátütőbb jelenetét akkor látjuk, mikor már a társai - ki-ki a maga emberi tökéletlenségei miatt - mind elhullottak mellőle:
Ottway 2 legátütőbb jelenetét akkor látjuk, mikor már a társai - ki-ki a maga emberi tökéletlenségei miatt - mind elhullottak mellőle:
- Először is, mikor Istennel perlekedik, amiért hitegette őt. Mintha társai pusztán szellemek lettek volna.
- Másodszor pedig a vége. Mikor szembesül a szörnyű igazsággal, hogy halott társait végig pont az odú felé vezette. A zene, a flashback felesége sorsáról, és Ottway újonnan támadó küzdeni akarása elementáris összhatást adnak. A vers pedig, amit még gyerekkorából ismer, személyre szabott himnuszként visszhangzik a fejünkben, ahogy Ottway rohamával hirtelen véget ér a movie.
Diaz kiszállása kicsit sántít nekem. Mikor már csak hárman maradtak, a lesántult Diaz azt mondja, már testileg-lelkileg vége, nem is várna rá semmi, ha megmenekülnek. Ez túl későn jön: már az elején le kellett tisztázzák magukban, minek a tudatából tudnak erőt meríteni, legyen az a kislányuk, egy apa emléke vagy bármi más. Diaz is elmondta, miből merít erőt. Értem, hogy a fáradalmak hatására "már nem maradt tartaléka", és minden jelentéktelennek tűnik az életében... de mégis kicsit úgy érezni, hogy a semmiből tör rá az érzés.
Roppant hatásos moziélmény, passiói pusztulásközelséggel.
"Elég könnyű éjjel-nappal dolgozni, ha az ember túl akarja élni az egetverő fájdalmat. A gyászban az a szörnyű, hogy nem lehet felkészülni rá. Azt hiszed, némi sírással és önmagad lefoglalásával hamar túl leszel rajta. De ez nem így van. A legnehezebb pillanatok naplemente után vannak. Néha felriadok az éjszaka közepén, és a nyugalomból hirtelen rámtör egy érzés, ami majdnem szétfeszíti a mellkasomat..."
.
.
.
6 megjegyzés:
"Szerintem ezt jobb volna, ha inkább A fehér pokol cikkemnél vitatnánk meg."
OKé, akkor ideíom:
Megnéztem!Hát valóban elég hatáosos film.Egy kicsit egyébként rokon a Nolanféle Batman-filmekkel, arra értem, hogy alig tudjuk meg kik a szereplők, hogy honnan jöttek.
os a témája már ismerős, láttunk már hasonlót.Egy kicsit hasnlított a 2004-es A Főnix útja című filmhez.Persze meg kell hagyni, nem hihető igazán, hiszen a gép roncsait mholdal meg lehet találni, és akor már könnyen megtalálják a repülőt.PJó, mondjuk nem tudjuk mikor játszódik, de hát a zuhanás után már mindenki a mobilját kereste.
Ez a küzdelem a farkasokkal eszméletlen veszély-hangulatot teremtett.
Ahogy a menetelés, is és ahigy egyre kevesebben vannak.Voltak dolgok amiket nem értettem, pldául amikor az elején ugye őrt állt az egyikük, és elaludt vagy mi, és a farkasok megöltk miért nem rontottak rá a egész táborra?Hiszen mindenki aludt.Azt az állatok is kiszámolhatták volna, hogy "na ez volt az őr, a többi már zsákmány"
Meg a végén, a fickó ugye belesett a folyóba, aztán beszorult a lába.Nem értem a főhős miért nem a lábát próbálta kihúzni, ahelyett, hogy fölfele rángatja...
A vége azt mondanám, hogy rosszabb is lehetett volna.Arra gondolok, ha például ő egyedül megmenekül, annak eléggé klisé-érzete lett volna.
Illetve volt egy dolog, ami elképesztően jó húzásnak találok: a végén derül ki, hogy ez a farkasok "odúja" Ez hihetetlenül kemény volt!Mármint az, hogy pont az volt a léneg, hogy távol kerüljenek tőlük, és a végén kiderül, hogy az egész hiába volt.Azt hiszem akkor a bűntudat is rátörhetett: végig rossz irányba vezette a többieket.Maga a jelenet lezárása jó volt, ahogy felkészül a végső csatára, és tudjuk, hogy elveszíti.
Szóval igazad van, ez lehetett a sik legjobb film 2012-ben.Főleg a többi mai filmhez hasonlítva...Egéybként nem hiszed el, de pont akartam adni neked egy feldaatot:mutas nekem egy filmet, ami érdekes, de nincs benne szerelmi szál!Egészpontosan azt akartam írni egy olyat, ahol van szerelmi szál, csak a főhős-nek ne legyen szerelmi szála.Ezt most megadtad köszönöm!
Még az is hatáos volt, amikor belesek a folyóba.Ugye ont azelött tudjuk meg, hogy a főhős önygilkos kaart lenni, és a másik tudta ezt.Azt hiheténk, hogy na ők ketten akkor megmenekülnek, erre tessék, rögtön meghal az egyikük.kár hogy halála nem lett túl jól megcsinálva.
"egy kb. 10 másodperces jelenet a kifeküdt ellenfelekről, de nem tudhatjuk, hogy Ottway él-e, vagy csak az Alfa-hím utolsó lélegzetvételei miatt látszik úgy, mintha rezegne a feje."
Hát ööö, őszintén szólva az inkább 3 máspdperces.És én nem láttam mást, csak egy szuszgó farkast, azt sem tudjuk melyik az.Az pedig, hogy Ottway túlélte, igencsak sántít..(Úgy látom te a befejezéseket szereted a saját szájad íze szerint értelmezni!)Vele is az történt, mint a többiekkel: nem látjuk a halálát.Mert ha belegondolisz mindegyikük úgy hal meg, hogy IGAZÁN nem látjuk.Képtelenség, hogy elgyőzze a hímet szerintem.És mégha valami csoda folytá le is győzte volna a többi akkor is felfalta volna.(de ugyan már!lehet, hogy va egykét pengéje, de ha ennyi elég lenne, nem mentek volna sehová sem)
A többi felvetésemről mit gondolsz?
"kicsit egyébként rokon a Nolanféle Batman-filmekkel, arra értem, hogy alig tudjuk meg kik a szereplők, hogy honnan jöttek."
Kevés dolgot tudni a múltjukról, ez igaz. De más koncepcióbeli oka van: egyikben a címszereplőn a hangsúly, a többieket pedig készen kapjuk aszerint, hogy mi a lényegük, mit tesznek és hogyan teszik. A fehér pokolban rögtön a dolgok közepébe kerülünk, és a karakterek mind olyan emberek, akik nem a társadalom által preferált típus. Szabályosan eltűnedeznek fokról fokra a semmibe a film során.
"hiszen a gép roncsait mholdal meg lehet találni, és akor már könnyen megtalálják a repülőt."
Elkönyvelték szerintem az irányítótoronynál, hogy lezuhant, valószínűleg nincs túlélő, a zord körülmények miatt pedig sokáig tart majd, mire mentést küldenek.
"Voltak dolgok amiket nem értettem, pldául amikor az elején ugye őrt állt az egyikük, és elaludt vagy mi, és a farkasok megöltk miért nem rontottak rá a egész táborra?Hiszen mindenki aludt."
Mert féltek. Egyenként vadásszák le őket, óvatosságból. Ilyen szervezettek. Ottway is ezért kérte, hogy álljanak sorfalat, mikor a falka közel ment: az erőviszonyok kiegyenlítettségének benyomását kellett tenniük rájuk, különben végük.
"Meg a végén, a fickó ugye belesett a folyóba, aztán beszorult a lába.Nem értem a főhős miért nem a lábát próbálta kihúzni, ahelyett, hogy fölfele rángatja..."
Próbálta, de nem sikerült.
"a végén derül ki, hogy ez a farkasok "odúja" Ez hihetetlenül kemény volt!Mármint az, hogy pont az volt a léneg, hogy távol kerüljenek tőlük, és a végén kiderül, hogy az egész hiába volt.Azt hiszem akkor a bűntudat is rátörhetett: végig rossz irányba vezette a többieket."
Igen: ez az egyik felvezetési pontja annak, ami drámailag nagyon ütőssé teszi a végső nagyjelenetet. Még egy lelki teher, amit leküzdve rászánja magát a harcra.
"Maga a jelenet lezárása jó volt, ahogy felkészül a végső csatára, és tudjuk, hogy elveszíti."
Tökéletes jelenet volt, azóta is sokszor visszanéztem. Egyébként nagyon örülök, hogy neked is elnyerte a tetszésedet. Olyan érzést kelt tisztára, mintha a Delta c. műsor intro-képsoraiba csöppennénk bele.
"Hát ööö, őszintén szólva az inkább 3 máspdperces.És én nem láttam mást, csak egy szuszgó farkast, azt sem tudjuk melyik az."
ÉN mondtam rosszul: azt is belekalkuláltam, amikor csak a fekete képernyőt mutatják a szöveg eltűnése után.
"(Úgy látom te a befejezéseket szereted a saját szájad íze szerint értelmezni!)Vele is az történt, mint a többiekkel: nem látjuk a halálát."
Tudom, logikusan így lenne. Csak arra utaltam, hogy a befejezés formailag nyitva hagyott, még ha valószínűsíthetően tudható is, mi történik ilyenkor. Nincs teljesen kiiktatva a túlélés verziója a zárásból, csak nem az a valószínűbb. Szerintem is Ottway ott pusztult az odúnál.
"a többi akkor is felfalta volna."
Hát, nem tudom, hogy nem rettentek volna-e meg elég időre, hogy elhátrálhasson onnét. De mondom: nagyobb az esélye, hogy pyrrhus-i győzelmet aratott, minthogy megúszta volna.
Még valami: minthogy nemrég lett vége az Oscar-gálának, elmondanám, hogy nem tartom annyira erősnek a jelöltek mezőnyét, ami indokolttá tette volna a The Grey-t és A Sötét Lovag Trilógia zárórészének mellőzését. IGazságtalannak tartom, hogy utóbbi még technikai kategóriákban sem szerzett jelölést egyik díjbizottság elbírálása szerint se.
A fehér pokol elsősorban
- a Legjobb adaptált forgatókönyv,
- a Legjobb hang,
- és a Legjobb főszereplő színész
kategóriáiban érdemelt volna nominációt.
Liam Neeson - és ebben Richard Roeper amerikai kritikus is hasonló véleményen van - karrierje egyik legerőteljesebb alakítását adta Ottwayként. Ha Mickey Rourke megérdemelte egy, a saját életéhez hasonló szerep színdús megformálásáért a Golden Globe- és BAFTA-díjat, illetve jelölést az Oscar-gálán, akkor Neeson is érdemelt volna minimum Glóbusz-jelölést.
Vajon mi lehet az oka?EZt tényleg nem értem.
Egyébként most jövök rá, hogy Liam Neeson fantasztikus színész, ugyanakkor arra is, hogy nem olyan szuper színész.
Tudom, ez látszólag ellentmondás, de arra gondolok, hogy ugy ekiket játsozt el?Quigon Jinn, Rhas ALguhl, és most Ottway.Mondegyikben van valami misztikusság afféle "nagymester" karakter.
Ezt fantasztikusan, többféleképpen is el tudja játszani, de ha jól értem, csak ezt tudja.
Ez a Grey/Fehér Pokol egy kicsit emlékeztet a Tégla filmre.Annyiban, hogy mindkettőből árad a reménytelenség, illetve gyakorlatilag az összes emberi értékben való csalódás isott van.Mondjk az érdeke, hogy ebben egy kicsit a vallást is belevették, ugy néhányszor beszélnek róla.
Egyébként, én komolyan úgy gondolom, a legütősebb az egész filmben az volt, hogy a végén kiderül, hogy az ahova Ottway most megérkezett, a farkasok "odúja" Hihetetlen volt szerintem.
Ottway nem mentorfigura, bár egyetértek azzal, hogy Neeson 2 legközismertebb szerepe tényleg mentoralak.
A farkasok odújához érkezés valóban a legtragikomikusabb csavar a filmben. Emberkéz nyomait keresték, és a fűrészel fatönkök jó nyomnak tűntek. Van is amúgy egy forshadowing (előárnyékozás, sejtetés) erre: mikor 5-en beérnek az erdőbe, és Ottway mondja, hogy el kell távolodniuk az odújukl, Diaz rákontrázik: "Honnét tudjuk, hogy nem oda masírozunk éppen?" És igaza lett.
Hogy mindennek dacára Ottway érdemesnek találja ölre menni az Alfával - ráadásul barátai cuccait felhasználva - csak egyik dolog, ami nagyon drámaivá teszi az utolsó nagyjelenetet. Szerinted amúgy a megfelelő pontszámot adtam rá - márhogy a hiányosságai tükrében?
Ez a párhuzam A Téglával fel se ötlött bennem. És tényleg mindkettőből árad a reménytelenség, de más módozatban: egyikben a romlottság, a minden és mindenki titkol valami fontosat hangulat, a másikban pedig a látszólagos kiúttalanság.
A Téglával azért jutott eszembe a párhuzam, ahogy te is írtad, a néhány túlélő egyfolytában káromkodik, Diaz-nak is volt egy két húzása, az is, ahogy a végén mondja, mégha megmenekülne is, semmi sem várna rá, és végeredményben jobb életre tekinthet vissza ha most meghal.A Tégla-ban is hasonlóan viselkedtek, illetve vélekedtek az életről.
"Szerinted amúgy a megfelelő pontszámot adtam rá - márhogy a hiányosságai tükrében?"
Úgy gondolom igen.Már csak azért is, mert tetszett neked a film, és mégsem max pontot adtál rá.Esetleg annyi, hogy a cikkben is ismerteted mi volt ami kicsit leviszi a pontszámot, teszem azt egy-két rossz effekt, rosszabb arcjáték néhány jelenetnél, ezeket is beleírhatnád.
Hú igazad van, ez tényleg egy jó utalás....Egyébként még az is érdekes utalás, amikor átugranak a fákra, azt mondja "Vissza semmiképp sem mehetünk"(vagyis ugye tovább kell menniük az "odú" felé) Ez olyan így utólag, mintha azt mondaná, hogy a sorsuk a halál, és ez elkerülhetetlen.
Ottwayben egyébként szerintem az a feismerés, hogy végig tévedett, egy utolsó elkeseredett dacot váltott ki.Talán úgy érezte, hogy ha már eddig végig a farkasok kezére játszott, legalább azt nem hagyja nekik, hogy harc nélkül falják fel.
Megjegyzés küldése