Memento

A Mementóra egy "Kiváló" minősítést adok. Fantasztikus bűnügyi krónika, melynek szerkezete a főszereplő pszichéjének kivetüléseként még inkább fókuszra készteti az ember agyát.

  

Leonard módszeres szisztémát dolgozott ki, hogy a számára leginkább fontos ügy infóit rögzítse. De ha ennyire komolyan veszi magánnyomozását, akkor Teddyről például megpróbálhatna informácót gyűjteni, teszem azt, betör, hogy megkerítse az aktáját, vagy követi őt, miután elválnak. Időnként a sztori minden kidolgozottsága mellett is nehéz elhinnem, hogy Leó hatékonyságot remél magától, ha minden és totálisan kiesik neki negyedóránként, vagy még kisebb időközönként. 

Van itt még egy-két dolog, ami ha nem is hiba, de kicsit bukfencezteti az alapfelállás logikáját. Ha balesetétől kezdve nincs állandó emlékezete, azt a tényt honnan tudja fejben tartani, hogy orvosilag is igazoltan beteg? Ki az a nő, aki Leonard emlékei szerint Sammyre vigyázott, már ha egyáltalán létezett? 

De ez az állítás mégis helytálló arra nézve, hogy Lennyre milyen sors vár. Már akkor, ha nem hal meg, és folytatja, amit eddig. A (legalább) 2 gyilkosságát nem kizárt, hogy egy normális nyomozó idővel hozzáköti majd Shelbyhez, lefülelik az újra meg újra bosszúzgató férfit, és megállítják, miközben futni próbál. Ez persze csak spekuláció, és amúgy se képezi a cselekmény keretének a részét.

Úgy vélem, a rendőrség Teddytől teljesen függetlenül is nyomozni fog utána. Épp Teddy teszi föl a kérdést: "Miért jó felkutatni a gyilkost, ha úgyis elfelejted majd, hogy megölted?" Leonard válasza szerint az igazságszolgáltatás az emberek felett áll, az emlékezetnél fontosabbak a tények, nemcsak a bíróságokon. Épp az ő sorozatos bepalizása cáfolja ezt ékesen.

Akinek számomra minden dacára sántít a helyzete, az maga Leonard. Elszánt megszállott, aki nyilván az életben nem lenne hajlandó egy rehabilitációs programon vegetálni, mint hite szerint Sammy. „Hogy gyógyulhatnék meg, ha nem érzem az időt?” Még ha egy időblokk-ban épp megbosszultnak is hinné a nejét. Önámító, betegsége kiszolgáltatottá teszi, és mivel magát is félrevezeti, a paranoia környékezi.

Legjobb jelenete talán az, mikor Leonardot és a felesége emlékét ócsárolja a lakásán. Leonard kétségbeesetten keres, de nem talál írószerszámot, sem papírt, hogy felírja rá: nem hihet a nőnek. Nem nehéz rájönni, hogy amaz tudatosan elrejtett minden ceruzát, tollat stb. az "Emlékember" elől, akinek eltökélt egyéniségét addigra már kellően megismerte. De aztán hiába ismételgeti, az információ kikopik.

Natalie se nem jó, se nem igazán rossz karakter, ám jelentős mellékszereplő. Pierce és Carrie-Anne Moss párosítását roppant tetszetősnek találtam, a többiek picit kevésbé. Ez a pultos nő az egyetlen személy, akiben Leonardnak többnyire azonnal sikerül megbíznia. Vele kapcsolatban is nehéz eldönteni, hogy mikor őszinte és mikor manipulál: Leonarddal próbál meggyilkoltatni egy  Dodd nevű drogdílert. Bonyolítja a felállást, hogy Jimmy Grants-ről, Natalie pasijáról szintén kiderül, hogy Lenny ölte meg, mert egyszer őt hitte a felesége gyilkosának.

Ez teljesen érthetővé teszi, hogy az ideges "Lenny" inkább egy fényképnek hisz, mintsem bízzon a "barátjában". Teddy igazi nevének rövidítése véletlenül pont megegyezik a feltételezett gyilkoséval: John G. Utólag sem volt meglepő nekem, hogy fejbe lőtte: Teddy az a fajta alak, akire az agresszívebbje memóriazavar nélkül is lesújtana ilyen húzásokért.

Teddy, aki Leonard legjobb barátjaként tetszeleg, rettentő kétszínű alak. Cinikus vigyora szinte táblaként hirdeti a nézőnek, hogy ő a feleség gyilkosa; ebből az eshetőségből a legkézenfekvőb kiindulnunk. Igazából még az elmondása alapján se tudhatjuk, hogy nem hazudott-e végig Leonard képébe. Többször is becsapta, elfogadhatónak találta, hogy Leonard másokat gyilkosnak higgyjen és meg is öljön, míg ő hasznot húz ebből.

Mielőtt még elkezdenék fogást keresni a produkción, szeretném véleményezni, mit gondolok az itt látott emberekről.

A legtöbbet talán azt a kérdést teszik föl  Mementóról, hogy  időrendben se unalmas-e. Másképp: van-e a tetovált férfi megszállottsága elég érdekes és ügyesen tálalt, hogy kronológiai rendbe szedve is jó, vagy akár "állati jó" kikapcsolódást nyújtson? Nos, szerintem van. A film karakterei életszerű figurák, nem unalmasak, maga a szituáció pedig hátborzongató. Sammy Jankis, a rövidtávú memóriájú ember esete érdekes orvosi esetnek látszott, ahogy mi megismerhettük Leonard monológján. Az ő bosszúhadjáratról szól az egész, de csak a végén tudjuk meg, hogy már a cselekmény kezdeti pontja előtt megtörtént, 1 éve. Leonard elméjében féligazságok mentén torzul el az összkép:

• Jankis rövidtávú memóriazavara csak szélhámoskodás volt, nem úgy, mint Leonardé.
• Nem Sammy neje volt cukorbeteg: ő nem is volt nős.
• A nő halálát nem az erőszak okozta, hanem később egy véletlen baleset.
• Nem nyomozó, csak segédkezett Teddynek, a nyomozónak elkapni a pasast, aki megerőszakolta a nejét.

Ami ezt érdekfeszítővé teszi a szememben, ahogy az ehhez kapcsolódó információkat rögízti - akár igazak, akár koholtak. Fotókat készít, tőmondatokat ír rájuk, a legfontosabb dolgokat pedig testére tetováltatja. Ez teszi egyedivé, de kihasználhatóvá is az olyanoknak, mint "Teddy", az állítólagos nyomozóhaverja, illetve Natalie, aki egy bűnözőnek a nője. Shelby ördögi körbe zárja magáét: újra és újra végigvezet egy hiábavaló bosszúhadjáratot, aminek se tétje, se valós indítéka sincsen.

Leonard Shelby-t nyugodtan hívhatjuk a "közelmúlt nélküli embernek". Régen biztosítási ügynök volt, felesége pedig meghalt. Egyszer baleset érte: azóta negyedóránként elfeled minden utána átélt emlékét, így mindenki - még azok is akik vélhetően közel állnak hozzá - fölhasználják őt. Amit a legtöbb filmfan kívülről fúj a Mementóról: Leonard darabokban emlékezik, a film az ő helyzetét próbálja érzékeltetni, hogy darabokban megy végig a cselekményen. A dolog pikantériája, hogy erre ő is rájön, sőt szándékosan elhiteti magával, hogy neje gyilkosa még szabad.

Jonathan Nolan írta a regényt, testvére vállalta a rendezést. A Memento ötletét viszont minden filmgyártó cég visszadobta, attól tartva, hogy nem lesz kellően eladható (közérthető és akciódús) a nagyközönség számára. Mivel viszont a Newmarket Films általában felkarolta a szokatlan témájú, rizikós alkotásokat, vállalták a befektetést. Alig 25 napig tartott a forgatás. A Memento óriási sikert aratott, a kritikusok dicshimnuszokat zengtek róla (imdb-n a 28.), Christopher Nolan pedig feltűnt Hollywood radarján.

Miután a film elkezdődik, egy ember kivégzését látjuk visszafelé játszva. Ezzel üzeni a rendező, hogy a cselekmény jókora hányadát majd hátramenetben kapjuk meg, mint egy gigászi flashback-halmot. A fekete-fehér részek időben előre, a színesek 3-10 perces blokkokban jönnek. Minden blokk korábban történt az előzőtől, így annak elejével is végződik. A vége felé 1 momentumban a színtelen rész színesbe vált, egyesítve a két vonulatot. És amit onnantól látunk, az a főszereplő helyzetét "tisztázó" 10 perc.