Idegen (Alien)

"Köszönöm, Mr. Scott."

"Szívesen, uram."

(Star Trek - The Motion Picture)

Nehéz még egy olyan közkedvelt űr-horrorfilmet példaként felhozni, mint az Alien. Ridley Scott 1979-es klasszikusa évtizedek távlatából is megragadja az ember képzeletét, és képes állandó feszültségben tartani a nézőt. A sci-fi egyik virágkorában született: a Star Wars és a Superman csak nemrég mutatkoztak be, és szintén '79-ben érkezett az első Star Trek-mozifilm. És ilyen nagy nevek mellett nemcsak hogy megállta a helyét, de hírneve máig vetekszik az övékével. Nem vitatom tehát a fim hatását és státuszát, csak megpróbálom szavakba önteni a saját tapasztalatomat vele. 


A Nostromo kereskedelmi űrhajón "Anya", a központi számítógép felébreszti hibernációjából a 7 fős legénységet. Missziójuk alapján ki kell vizsgálniuk egy feltérképezetlen bolygóról jött jelzést, de leszállás után a csoport egyik tagjára rátapad valamiféle élősködő. Miután visszaértek a hajóra, a testéből hirtelen kiszakad egy ismereten fajú szörnycsecsemő, és a hajón rejtőzve egymás után kezdi levadászni a legénység tagjait.

Egyetértek a legtöbb dologgal, amit a közvélemény méltat ebben a filmben. Atmoszférája hihetetlenül intenzív, az okos forgatókönyv segíti a feszültségkeltést. Az Alien minden idők egyik legikonikusabb szörnyalakja: minden jelenése a vásznon félelmetes. A látványtervezésért elismerésre méltó: a díszletek, a kihalt hajót pásztázó kamera, az eltelt idő és az űr kietlenségének súlya mind finom komponensei a film hangulatának. Külön elismerésem a rendező áldozatos munkájáért: minden kézikamerás felvételt maga rögzített, vázlatrajzok százait értékesítve duplázta meg a kezdeti 4 és fél milliós büdzsét. Az emberi karakterek ugyan inkább típusszereplők, de hús-vér emberek, akiknek a halála képes sokkolni.

Aki először nézi meg a filmet, számítson rá, hogy az eredeti verziója lassú. Mármint: nagyon lassú! A remek, szorongást keltően rideg hangulat ellenére gyakran túlnyújtottak egyes részei - kezdve az első 5 perccel, ami egyetlen folyamatos montázs az űrhajóról. Ez nyilván a 2001: Űrodüsszeia divatját követi: hosszú, eseménytelen percek alatt hozzászokunk a látványvilághoz, és átvesszük az egésznek a hangulatiságát, hogy a mű ezzel is jobban beszippantson minket a világába. A 2003-as rendezői változat már feszesebbre vágta a jeleneteket: ez szerintem jót tett a film szerkezetének, tömörebb téve a cselekményt.

Talán naiv vagyok, hogy egy horrorfilmnél összetett vagy harcedzett karaktereket kerestem. Ilyet sajnos csak majd a folytatástól kaptam, de itt is örültem volna legalább egynek. A szereplők nem különösebben érdekesek; az a lényegük, hogy a halálos vészhelyzetben mind esendők, sőt feláldozhatók. Ők egyszerűen csak: 

1. a kapitány (Dallas); 
2. az első tiszt (Kane); 
3. a műszerész (Parker); 
4. a segéd (Brett); 
5. a kutató (Ash); 
6. a stréber (Ripley) 
7. és az ijedős (Lambert). 

Értem, hogy mivel ők egyszerű munkásszemélyzet, nem lehet fogódója a nézőnek, hogy ki fog végül életben maradni, vagy egyáltalán mikor melyikükre csap le a szuperragadozó. De ahogy a problémát kezelik, az nem vall tapasztalt űrszemélyzetre. Miért szóródnak szét, mikor a lény vadászik rájuk? Nem úgy logikus, ha fegyver, műszer + a légsűrűség-mérő mind egy helyen marad? Szóval ez a vesszőparipám velük: felismerik ugyan a veszélyt, de nem tudtam szorítani értük. Pl. mikor az anyaszörny leteríti Kane-t, Ripley még akkor is a szabályzatot szajkózza, és kint akarja őt hagyni. Brett léha karakterének is, mialatt a macskát keresi, szinte a homlokára van írva, hogy: Vacsora tálalva, jó étvágyat!

Nagyon tetszett és ki is rázott tőle a hideg, ahogy Ripley felfedezi: a Nostromo computere feláldozható elemként tartja számon őket. Stílusos továbbá, hogy Ash-ről kiderül: valójában emberszövetű kiborg, aki végig tudott a Weyland-Yutani Társaság tervéről, hogy szükség esetén feláldozza a cég hajóját és csapatát. Bevallom, örültem volna, ha ezt az összeesküvés-szálat kicsit jobban előkészítik, ahogy azt is, hogy ebben a jövőben létezhet olyan fejlett android, mint Ash. Így legalább a szereplőkkel együtt döbbenhetünk meg mi is azon, hogy mennyire magukra maradtak. Mennyire távol vannak bármitől idekint, a végtelen-hangtalan kozmosz közepén, miközben a galaxis legnagyobb szerves gyilkológépe vadászik rájuk.


A produkció igazi és abszolút sztárja az Alien. Könyörtelen biológiai remekmű, amely számtalan módon veszélyt: tanulékony, ügyesen rejtőzködik, agresszív és vérszomjas. Parazitaszerű szaporodása és savas testfolyadéka csak a legpikánsabb részei a fegyvertárának. Torokszorítóan izgalmas, mikor a végén márcsak Ripley maradt meg, a nő pedig csak a hajó felrobbantása, kompzsilip kinyitása és a hajtómű beindítása révén tudja kiküszködni, hogy a dög végre elpusztuljon. Ő itt mégcsak szerencsés túlélő, kiforrott egyéniséggé majd csak az Aliens-ben fog válni.

Ridley Scott talán legszélesebb körben imádott alkotása az Alien. Atmoszférája tökéletes: a szokatlan környezet és a váratlan borzalmak tényleg sokkolóak, bár a történet és a szereplők terén lehetett volna elmésebb. Ugyanolyan mozitörténeti mérföldkő, mint az Űrodüsszeia vagy a Star Wars, és minden idők egyik legfantasztikusabb szörnyalakját mutatta be a nagyközönségnek.