Theodore Rex

Whoopi Goldberg azon hírességek egyike, akiknek mozifronton vagy jó filmbe gyenge szereppel, vagy rossz filmbe főszereppel sikerült helyet kapnia - akár élőben, akár hangszínészként. És bár nem tudom, mennyire hibáztatható érte: időnként egészen nonszensz, fújolnivalóan megírt produkciókhoz adta nevét.

A Theodore Rex alighanem a legrosszabb dinoszauruszokról szóló block-buster, amit valaha láttam, vetekszik a Yonggaryvel és A mamuttal (ahol Vincent Ventersca a főszereplő). A jövő világában emberméretű, emberi dinoszauruszok élnek átlagdolgozóként; egy őrült tudós egy szuperrakétával új jégkorszakot akar kelteni, és csak saját Noé-bárkáján levő lények fogják túlélni. Egyik munkását holtan találják, így két zsaru elkezd nyomozni az ügyben: egyik ember, másik dinoszaurusz.

Nagyon könnyen lehet dobálózni olyan filmi megnevezésekkel, mint "trash" vagy "gagyiság". Már azt sokatmondó ténynek tartom, hogy a 20 év óta, mialatt TV-t nézek, egyetlenegyszer sem emlékszem, hogy bármilyen nyelven, bármelyik csatorna is vetítette volna ezt a produkciót. Nemcsak alapból nincs átgondolva benne semmi, de azok az ötletek, amiket egymásra halmoznak benne, gyakran egymást járatják le. Semmi nem képes épülni vagy egy másik sztorielemet magához kapcsolni; volt példa, hogy egy színész annyira nevetségesnek érezte közös jelenetét a dínónyomozóval, hogy több tucat próbafelvétel után sikerült csak rendesen rögzíteni a jelenetet.

Apropó rögzíteni: több szcénánál a képernyő lassan imbolyog, mintha a kamerakezelő részeg lett volna. Ezzel a trükkel sem értem, mi lehetett a készítők célja.

Kezdjük ott, hogy az alapötlet a teljesen emberi-emberéletű dinoszauruszokkal önmagában óvodás elképzelés. Nem beszélve a tényről, hogy az őshüllő protagonista elvileg pszichikai érzékkel is rendelkezik. Az írók egyáltalán nem erőltetik meg magukat, hogy tisztességes magyarázatot vagy szabályszerűséget alkossanak köré. Hiába látjuk, hogy a főszereplő T-rex

• mozgatja a száját beszédkor,
• dalolva zuhanyzik, úgy, hogy a kamera közelről mutatja farokmozgását (!?),
• kutyát tart egy albérletben,
• egy fogadáson süteményt zabál, 
• autót vezetve menekül utcai huligánoktól, akik valami ragacsos masszát lőnek a kocsira (!),
• bemegy egy fétisiszta dinoszaurusz-éjszakai-bárba (!!) 
• és egy dinoszaurusz-bárénekesnővel randevúzik, miután felmentek a lakására (!!!)

Ez kb. annak felel meg, mintha mi magyarok Süsü a sárkánnyal akarnánk egy Vágó István-kvízműsort levezényeltetni!

Teddy Rex, a "dino-zsaru-rusz" és a fekete Coltraine partnersége az, ahol a legkönnyebb lett volna bármi pozitívumot beépíteni egymáshoz való viszonyulásuktól egy-két hasznos vagy kedvelhető jellemvonásukig. Érzelmeik nincsenek, nyomozásuk gondolamenete még a legevidensebb következtetésekből is mindössze néhányat ragad meg. Nincs min gondolkodni az ügy kapcsán. A szkript egyszerűen egyik helyről a másikra mozgatja a két főszereplőt, hogy minél több díszletet és jelmezt láthassunk.
Nos: a díszletek vagy lepusztultak, túldíszítettek és ízléstelenül színezettek vagy mindhárom. Teddyék rendőrkapitánysága sokkal inkább egy McDonalds-sütödére emlékeztet, mint rendőrségi épületre. Jelmezek terén se tudok sok jót mondani: a 3. Tini nindzsa teknőcök-mozinál jobb jelmezeket láthattunk: még Teddy az, aki a legkevésbé retinabántóan néz ki a nem-emberi szereplők közül.

A lagymatag, masésított személyiségrajzok és a Power Rangers színvonalú effektek láttán nehéz elhinni, hogy ennek a filmnek akár ezres nagyságrendben is számolható a $-ráfordítása.  Egy gép gombnyomására új ruha képződik egy dinoszaurusz-vásárló testén: ha Teddy magától öltözködik, és ruhaboltok e korban is vannak a nagyobb utcákon, mire jó, hogy egy ilyen méregdrága technológiát használnak? Látványpetárda, akárcsak minden más nem-emberi dolog a filmben. Annyira nem érezni a humort ebből a filmből, hogy én is csak az egyszeri látványtrükkök számából jöttem rá: ez egy sci-fi vígjátéknak készült. 

Nem áldozok külön szót a "főgonoszra", Eliazar Kane-re és asszisztensére sem, akit Juliet Landau alakít (Drusilla a Buffy, a vámpírok réméből). Teddy úgy menti meg a napot és a világot, hogy a kilőtt szuperrakétát egy kapcsolóval felrobbantja, mikor az még az exoszférában halad kifelé, és nem ívelt vissza a Földre. Sem ez, sem a tény, hogy a végén kitüntetik, nem kelt szimpátiát a karakter iránt, és újfent emlékeztet rá minket, hogy az egész történetnek nincs semmi gerince vagy érdemi fókusza.

Gondolkodtam rajta, hogy a rengeteg, nyilvánvalóan rossz látványdarab együttesen nézve szolgáltat-e egy minimális (értsd: pontértékű) élvezhetőségi faktort a Theodore Rex-nek. Végül arra jutottam: nem. Nem, mert azok egy percig sem látszanak többnek vagy másnak, mint bábuk és erős színű rongyok, amik minden ízlést nélkülöznek. Van egy szürke, szőrös hernyóbábu a vége felé, aki pillangóvá alakul át: személy szerint ezt tartom a vizuális kelléktár legvisszataszítóbb elemének, nemcsak ebben a movie-ban, hanem az összfilmes toplistámon is előkelő helyen szerepelne.

Egy nagy nulla lett!