Dredd Bíró

Silvester Stallone képregényfilm-szerepe a III. évezred rendfenntartóját próbálja ábrázolni: kötelességeit mindig ellátja, fegyelmezett és mégha a rendszer ki is veti magából, ő akkor is marad, aki volt. Teszi ezt abban az időben, mikor technikailag már előrébb járunk, az élet feltételei, a boldogulás mégis sokkal nehezebb, veszélyesebb.

Az alapötlet tehát elég ígéretes: egy fejlett technológiájú jövőképet alkotni pedig mindig lehetőséget kínál a kreativitrásra, a minél több ígéretes ötlet integrálására ebbe a sci-fi-univerzumba. Ami a Judge Dreddből hiányzik ehhez: a szellemi ambíció. Beleesik abba a gödörbe, hogy bármiáron akar eltérőnek mutatkozni a jelentől, belerakja Sylvester Stallone-t húzónév gyanánt, és ez elég is neki. 2 vagy 3 vissza nem térő díszlet, menetközben kitalált funkciójú eszközök próbálnak futurisztikus képet festeni a III. évezred második feléről (azt hiszem legalábbis).

A szűrés hiánya az egyik fő baj ezzel a jövővízióval: lecsiszolt szkript híján egyszeri látványötletek kirakatává degradálódik az egész, természetesen sok-sok akció keretében: a futurisztikus nagyváros, ahol a repülő taxik libasorban haladnak az épületek között.
Akárhányszor ilyesfajta, roncstelep-szerű jövőképpel találkozom filmben (Az ötödik elem, Super Mario-Testvérek, Star Wars prequel-ok stb.), mindig megkérdezem: ez mitől minősül modernnek? És ezeknél a repülő légi járműveknél is érdekelne, mi az üzemanyaguk; illetve, hogy a hatóságok miként szabályozzák a légi közlekedést.

Film eleji narráció. Hasonlóan, mint Waterworld c. filmnél, ez is csupán a filmbéli magyarázatok gyors bevégzéséül szolgál. A narrátor - James Earl Jones hangján - hangzatos villámjellemzést ad a Judge Dredd világáról: 

• mérgező, sivatagos ökoklíma,
• zsúfolt nagyvárosok,
• bűnbandák az utcákon,
• új egyenruhás rendfenntartók - nevezzük őket mondjuk "Bíráknak".

etcetera.

Csakhogy mindez 1995-re már klisészámba megy, és az elhangzottakból semmi nem kap tüzetesebb figyelmet az íróktól. Az alapján, amit az elején elhangzik, bizonyosra veszem, hogy így nem létezhetne társadalmi rend, ahogy itt látjuk. Néhány önösen ítélkező rendőr, többfunkciós kézifegyverrel kevés lenne lefékezni egy ekkora viszálytípust, mint több millió hajléktalan bevándorló. 

Ha olyan mérgező a Föld bioszisztémája, akkor a társadalom nemcsak közrend-bontással, bűnbandák randalírozásával válaszolna a pokoli életre. Maga az elképzelés nem tudom, miből eredezteti magát. Mi okozza a klímaváltozást? Mi mérgező az ökoszisztémában? Hogyan mérgezi az élőlényeket? És mitől kevésbé mérgező a nagyváros utcája, mint a sivatag? Ha a saját képzeletemre támaszkodnék, valamilyen spéci klímaformáló berendezéssel próbálnám ezt kimagyarázni, de ilyenről külön nincs említés.

Nem vagyok jártas a képregény-forrásanyag terén. Annyit viszont tudok, hogy az uniformis elsősorban tekintélyt ad, illetve közlekedésbiztonsági célból van helyenként megerősítve. A kerékpárosok is az ízületeiken viselnek védőpántokat, a váll-, a könyök- és a térdízületnél, plusz egy sisakot. A Bíráknak nyilván folyamatosan kell körzetről körzetre megtisztítani a terepet, ha lázongások törnek ki.

A live-action Bírák öltözéke ezeket meg is tartotta, kezdve a Törvénytevő nevű személyi pisztolyokkal. 1-2 módosítás előtt viszont értetlenül állok. Mikor egy Bíró a sisak vékony mikrofonjába beszél, miért nem tudja a szája egyik felét használni? Ha az alkar fémrésze könyökig ér, hogy lehet hajlítani? És miért néz ki Dredd öve úgy, mintha a csatról egy aranyozott férfi nemiszerv lógna le?!

Szóval Joseph Dredd és társai rutin megbízást teljesítenek, mikor egy csapat piti bűnöző fegyveres harcot kezd a belvárosban.

Dredd sok vonásában Robotzsarura emlékeztet engem: merev testtartással, szemét fedő sisakkal és stukkerral jár, törvényeket mond föl a legvadabb bűnözőknek is. De annyira nem meggyőző bármi, amit a gyakorlatban intézkedik. Fedezék helyett hagyja, hogy lőjenek rá, mert felismeri 300 méterről - célzóműszer nélkül - a fegyvereiket, és azok lövedékei 200 méteren túl nem halálosak. Mindegy.

És mikor egyik kollegáját megölik, 7 bűnözőt kivégez, és az esetet elfelejtené, ha felettese nem hozná fel. Őszintén: az egész akció inkább komikus, semmint szakszerű benyomást kelt.

Az első szűk fél óra tehát arra szolgál, hogy bemutassa a Bírák munkáját: hogy zajlik egy bevetés, milyen nehéz ellenőrizni egy 65 milliós nagyvárost, ahol gondot okoz az étel, ivóvíz és ruha-ellátás. Ezek önmagukban bíztató felvetések, de egy jelenetet leszámítva sosem tárgyalják ki. A film ígéretes konfliktuslehetőségeket félresöpör, és ehelyett egy sablonsztorit erőltet be:

Dredd ellen egy volt kollegája és elítéltje, Rico bosszúból befeketíti, megfosztják tisztségétől, és szökevény lesz. Aztán Fargo haldokláskor feltárja: ő és Rico genetikai termékek, a tökéletes Bírónak, amiből "kiszűrtek mindent, ami esendő". Erről beszéltem korábban: a szkript túl sok, túl sokszor használt kliséötletet halmoz föl, és nem rendezi őket el műsoridőben rendesen, hogy bármelyiknek is komoly hitelt adhassunk. Nem elég meggyőző, ahogy ezeket a csavarokat tálalják.

Vég nélkül lehetne bonyolítani ezeket a múltbéli titkokat, teszem azt: kiderül, hogy Fargo és a korrupt főbíró Griffin a világot egy szuperpajzzsal akarta visszagyógyítani, csak nem volt elég pénzük, és magasabb adók kellettek.

Stallone alapból nem illik tudományos fantasztikumba, ezt váltig állítom. Nem tudom, hogy Dredd karakterének milyennek kellene lennie, azt viszont igen, hogy Stallone saját magát játssza: feszíti az izmait, keményen néz, és morogván beszél. Ez az, amiben jó, és az írük is valószínűleg az ő imidzséhez próbálták igazítani a cselekményt.

Hogy ez nem kirívó vagy feltűnő, annak csak egy oka van: maga a világ eleve abszurd és zsengén megálmodott. Stallone-nak 2 év után megint az egyetlen akcióképes zsarut kellene eljátszania, egy élhetetlen, megfoghatatlan működésű művilágban. Ami ezúttal még lepusztult is. Van a csúcstechnikával élő szerencsések szűk köre,

és a többnyire cyberpunk-stílusú utcai népek: ugyanezt az alapfelállást kaphatjuk meg A pusztítóban. Rendben, ahhoz viszonyítva ez a világ és szereplői valamivel elviselhetőbbek; a női főszereplő, Hershey értetlen és érvekben szűkös teremtés, de közel se annyira ökölviszketítő tyúk, mint Huxley hadnagy abból a másik produkcióból.

 

A Bírák kódexéből a Nagy Útnak zéró értelme van. Legtöbbjük meghal bevetéskor, és ez el is várható, ha azt vesszük, milyen mostoha társadalmi képet próbál lefesteni a movie. De a nyugdíjazás itt enyhén szólva sajátos.

Becsülettel, akár kitüntetésekkel is lehúzhatnak évtizedeket a civil lakosok védelmében. Azok páran, akik kihúzzák az idős korig, jutalomképp életük hátralevő részét az Átok Völgye nevű mérgező sivatagban tölthetik.

Dredd főbíró tanára, Fargo is ilyen száműzetésre indul. Hát ha ez a fizetség a rendíthetetlen közszolgálatért, akkor inkább tenném azt, amit Rico: gyilkolászok egy sort, és hagyom, hogy Aspenben vagy más fegyházban "rohadjak", miközben biztonságos szállást és teljes ellátást kapok.

Rico, a bukott Bírával kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Hajlamos néha túljátszani, hogy mennyire kegyetlen, illetve mennyire kézben tartja a terve minden lépését. Mondjuk az egész leleményes, ahogy szökésekor a saját védelmi rendszerével öleti meg a börtönigazgatót.


De az elgondolás, hogy Dreddel klóntestvérek, tökéletes katona vs. tökéletes bűnöző, valahogy túl szimpla nekem. Érdekes koncepció, csak a megvalósítás kissé lapos. Megpróbálja kivégeztetni, mikor őt eljátszva legyilkol egy riportert és nejét, majd miután meg tud szökni, szövetséget ajánl "testvérének". Erre mondják azt, hogy "hülyének nézi": nem nehéz rájönni, hogy menetközben Griffint is elárulta. Sokkal többet lehetett volna kezdeni ezzel a szállal, ha vagy a képességei, vagy a pálfordulásának tapasztalati okai részletesebbek. Jobb lett volna, mint annyival elintézni, hogy egyszer valamikor "bekattant".

És ugyan mi szüksége van erre a rozsdás, féleszű bádogdobozra testőr címén? Harcértéke alig van, programja pedig annyi, hogy Rico minden parancsát kövesse. És érdekes módon még a fegyverzete sem használható: van egy jelenet, ahol a fegyvere automata üzemmódban golyókat lő Rob Schneider karakterére, Fergie-re. Megrándul, tehát legalább két golyó a hasa környékén érte. Ha ezt ordítás nélkül kibírja, és még rá is tud csimpaszkodni a robotra, vagy golyóálló mellényt lopott valahonnét, vagy a golyókat nem stimmelt valami.

Schneider Fergie, a humorkodó fegyenc szerepében a legidegesítőbb az összes szereplő közül. Abban sem vagyok biztos, hogy értem, miért került bele a filmbe a figurája - kivéve talán, hogy a humorfaktort szolgáltassa az ismeretlen, nehezen befogadható jövő világában. Dredd egész végig hagyja, hogy ez az általa korábban letartóztatott, izgága dumagép a nyakán lógjon.

De hogy mivel teszi magát hasznossá, az nem derül ki. Az ilyen emberi Jar Jar csak hátráltat egy végső leszámolásra készülő ex-rendfenntartót. Apropó végső harc: már Richard Donner Superman II.-je is a Szabadság-szobrot választotta a nagy bunyó helyszínéül főhős és riválisa között. Joel Schumacher is beemelte ezévben kijött filmjébe. Nem szívesen mondom ezt, de még a szabadság szimbóluma is klisének számított a 90-es évek végére,

 

ahogy a felkínált előléptetés laza visszautasítása is. Dredd genetikai előnyössége nyilván fizikai értelemben mutatkozik meg, nem annyira az esze révén. 

A Judge Dredd számomra tipikus science-fiction-nek hazudott akciófilm, híján a következetességnek és a logikának. Az elit klónharcosok ötlete pedig előtte és utána sem minősült eredeti gondolatnak. Egy sci-fi képregény történetét eleve nem sokra tartották a '90-es évek közepén, de annál nagyobb kihívást jelent átgondolni és rendszerbe foglalni, miről szól.

Remélem, hogy a hamarosan érkező remake/reboot már komolyabban fogja kezelni a témáját.

A Dredd Bíróra egy elégségest adok.