Indíttatásom, hogy erről a filmről kritikát írjak, pontosan egyezik a film elkészültének okával: még egy nekiveselkedés, mondjuk így: "az utolsó bőr jogán". Rob Daniel, aki megrendezte a Kutyám, Jerry Lee-t és a Beethoven 2.-t, megpróbálta új színészekkel életre kelteni az 1. Home Alone szereplőit, megtartva a két első résszel a kontinuitást. Megint láthatjuk tehát Kevint, Marvot, Kevin szüleit és legalább 2 testvérét - elvileg. Ezért is fájdalmas, hogy mennyire hamis, sőt undort keltő rettenet lett Daniel próbálkozása.
Köztudomású, hogy a 4. Home Alone-mozi a zsáner egyik szégyenfoltja - olyan filmek hamisságával vetekedve, mint a Télapu 3. - A szánbitorló. Cseppet sem hasonlít elődeire, pedig nagyon erőlködik. Mike Weinberg Kevinje árnyéka sincs Culkin figurájának, hiába látunk több jelenet-áthallást vele (pl. a zenére tisztálkodás), illetve nádszálas utalást róla: "Hányszor veszítem el ezt a gyereket...?". Prescott, az apa villájának inasa sem egyéb az idős hólapátoló kopírájától.
De a legrosszabb, hogy a forgatókönyv ország-világ baját Kevin nyakába varrja. Szülei válása testvéreivel depressziót okoz nála; emellé jön, hogy
A bohózat és a tettleges viccek lehetetlenül fakók és lehasználtak. Sok esetben még életveszélyesek is: egy ember lefagyasztása, a behorpadó üvegen szétterülése, illetve a fizikára fittyet hányó repülési távolságok mindegyike merő agyrém.
A Home Alone 4. újabb eset rá, hogy egy pocsék folytatást (Home Alone 3.) alulmúlhat egy újabb, csak mert az jobban hasonlít a szériaindító részre. A lezárás pedig a szülők kibékülésével megbotránkoztatóan nyálas, csöpög a giccstől. Kevin, a szomszédság legtalpraesettebb kölykéből a világ balekja lett, akivel a környezete akármit büntetlenül megtehet. Ettől még Alex története is valahogy megnyugtatóbban zárult.
Köztudomású, hogy a 4. Home Alone-mozi a zsáner egyik szégyenfoltja - olyan filmek hamisságával vetekedve, mint a Télapu 3. - A szánbitorló. Cseppet sem hasonlít elődeire, pedig nagyon erőlködik. Mike Weinberg Kevinje árnyéka sincs Culkin figurájának, hiába látunk több jelenet-áthallást vele (pl. a zenére tisztálkodás), illetve nádszálas utalást róla: "Hányszor veszítem el ezt a gyereket...?". Prescott, az apa villájának inasa sem egyéb az idős hólapátoló kopírájától.
De a legrosszabb, hogy a forgatókönyv ország-világ baját Kevin nyakába varrja. Szülei válása testvéreivel depressziót okoz nála; emellé jön, hogy
- bátyja kényszermunkára fogja a ház körül,
- anyja teljesen közömbös a felügyelete iránt,
- és mikor apja házában megállítja Marvékat, mindkét alkalommal őt hibáztatják, függetlenül mi minden bizonyítja az emberek betörését.
A bohózat és a tettleges viccek lehetetlenül fakók és lehasználtak. Sok esetben még életveszélyesek is: egy ember lefagyasztása, a behorpadó üvegen szétterülése, illetve a fizikára fittyet hányó repülési távolságok mindegyike merő agyrém.
A Home Alone 4. újabb eset rá, hogy egy pocsék folytatást (Home Alone 3.) alulmúlhat egy újabb, csak mert az jobban hasonlít a szériaindító részre. A lezárás pedig a szülők kibékülésével megbotránkoztatóan nyálas, csöpög a giccstől. Kevin, a szomszédság legtalpraesettebb kölykéből a világ balekja lett, akivel a környezete akármit büntetlenül megtehet. Ettől még Alex története is valahogy megnyugtatóbban zárult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése