2012. március 15., csütörtök

Otthon egyedül 2. (Reszkessetek betörők 2.) - Elveszve New Yorkban

A Home Alone 2. olyan alkotás, amiről sosem volt számottevő véleményem. Ennek főként az oka, hogy a mű cselekménye jóformán semmi újat nem hordoz, azonkívül, hogy - mint pl. a Die Hard-folytatások - kiterjeszti a fő konfliktus színterét egy egész városra. Másolómunkáról van szó, ami meg se próbálja továbbgondolni elődjét, csak a gegekre hajt, és az első rész népszerűségén lovagolva kisstílűen pluszprofitot próbál harácsolni a készítőknek. Pontosan ezt hívják úgy az angolban, hogy: cashing in


Szóval Kevint ezúttal egy repülőtéren veszítik el a MacCallister-ök. Miközben az anya megint magába roskad, a srác New York-ban köt ki, élvezi a szabad létet, összefut Marvval és Harryvel, továbbá - fogalmazzunk így - császkálásai során megismer pár ember:
  • egy idióta portást, akit Tim Curry játszik;
  • egy mogorva taxisofőrt és egy nőt pár galambbal. 

Majd a Vizes Banda új akcióját parádésan meghiúsítja, és visszatalál a szüleihez.

Véletlenek ebben a filmben bőven találhatók, és nemcsak mert véletlenszerűen mutat be és tüntet el hamar szereplőket, akikkel Kevin összefut. Ők cseppet se fontosak. A nő a galambokkal nem egyéb, mint az idős hólapátoló cselekménybéli helyettese. Lám: Kevin véletlenül megint összefut egy idegennel, akitől először megijed, majd hosszan elbeszélget vele, és a "végső ütközetnél" véletlenül ugyanúgy váratlanul megmenti Kevint a Vizes Bandától.
Kevin véletlenül fut össze Marvékkal az utcán, később véletlenül hallgatja ki a tervüket egy ünnepi boltban, merő véletlenségből épp idejében ér a tervezett bűntény színhelyére, hogy megint csapdákat állítson a duónak, véletlenül épp egy játékokkal teli helyen, amikkel mint ismert, furfangosan bánik. És véletlenül sikerül épp újra összefutnia a szüleivel a végén.

Ja igen: és véletlenül ugyanazt a krimit nézi a TV-ben, melynek főszereplőjéről ismét elhiteti, hogy valódi személy. Csak az első rész pizzafutára helyett most egy egész hotelszemélyzettel hiteti ezt el.
"Borulj hát térdre és úgy mondd, hogy szeretsz."
"Szeretem magááát...!"
Ha nem gondolok arra, mennyire badarság, hogy ezt felnőtt emberek hada bevegye, akkor ez még egy mulattatóbb pillanat.


Nem akarom elítélni ezt a filmet, csak mert másolja az első Reszkessetek betörőket. Az egy jobban kezelt, jobban megírt film volt, eredeti szituációval. A későbbi két Home Alone-nal ellentétben itt legalább az eredeti szereplőgárda is megmaradt. Mégis csalódás volt számomra, nem is kicsit. A karakterek csupán kurta műsoridejű díszek, a történet nyilvánvalóan formális, kevés poén működik, és a szereplők képtelenek használni az eszüket. Kevin sztorija egyáltalán nem folytatódott itt! Mindössze megismétlődött egy másik helyen és időben.

Nincsenek megjegyzések: