Otthon egyedül 3. (Reszkessetek betörők 3.)

A második Home Alone-mozi teljesen az előd formulájára támaszkodva próbált további babérokat aratni. Sokszor még korábbi vicceket is átmásolva a garantált siker érdekében. Nálam az eredeti film értékét nem pusztán a vicckészlete nyújtotta, így a 2. résznél borzasztó megfáradt és véletlenszerű volt a régi helyzetek folytonos ismétlődése. 

De ott legalább még változatlanul megtartották a régi szereplőgárdát, Joe Pescivel és Macaulay Culkinnal. Az akkori történések emlékezete még jelezte, hogy Kevin világáról van szó. Rejtély, miféle bevételt vártak egy olyan 3. résztől, ami két elődjét tökéletesen szőnyeg alá söpri, tetézve a botrányos reklámszlogennel, hogy: "Jobb, mint az első kettő!"

Nem tudom elhinni, hogy Roger Ebert, Amerika egyik legnagyobb kritikusa a Chicago Suntimes-tól elismerte ezt a művet: "Szerintem jobb, mint az első kettő." "Ez az, ahol végre jól találták el." Én nem állítom, hogy egy sequel nem lehet jó, csak mert nem figyel elődeire. Formailag ugyan elvárható lenne a kontinuitás, ha nem remake-ről vagy reboot-ról van szó.

De hogy olcsó, Tiny Toons színvonalú bohózattal és egy izgalmakat potyára sugallmazó sztorit adjanak el egy sikeres márkanév égisze alatt, már felháborító. A legügyetlenebb fajta pénzsajtolási kísérlet a Home Alone 3.: a történet csontszáraz, a szereplőket galancsinként görgetik, s a viccek jórészt életveszélyt jelentő túlzások, mint a

• kifeszített elektromos huzal, (amit mellesleg semmibe nem kerülne átlépni)
• borotvaéles fűnyíró,
• zuhanó testek alatt beszakadó jeges víz
• vagy a több emeletnyi átszakadó plafonfelületek.

Észak-koreai terrorizmusnak mi köze van a Home Alone-hoz?!?

Rögtön az első másodpercek a hong kong-i alvilágban a legvadabb elkalandozás az alapötlettől, ami egy leleményes gyerek harca a betörők ellen. A tény, hogy a rablók Hong-Kongból jöttek, teljesen lényegtelen, az ügynökök ügyködők pedig üresfejű fogdmegek, akik százszor is bizonyítják alkalmatlanságukat a bonyodalom során. Kezdve azzal, hogy ők veszejtik el a rájuk bízott "csúcstechnikájú" microchipet, melyet egy játékautóba rejtettek. Ez az ötlet az Óvóbácsiban meggyőzőbbnek hatott: csak ott játékautó helyett egy babába tették.

Ez az egyetlen dolog, amiben hasonlít a 3. rész a 2.-ra: kicsit sok a véletlen. Véletlenül pont a film főszereplője, az 5 éves Alex kapja meg a játékautót a chippel. A bűnözők véletlenül pont találnak valakit, aki útba igazítja őket a keresett szomszédsághoz. A szülők legalább 4-szer bizonyosan felügyelet nélkül hagyják a gyereküket. És mikor Alex hívja a rendőrséget, a rosszfiúk véletlenül mindig idejében végeznek az átkutatandó házakkal. Ráadásul a rendőrök egyszer sem találják nyomát behatolásnak. De ha ennyire profik, hogy tud majd egy 5 éves újra és újra túljárni az eszükön?

Roger Eberttel abban sem tudok egyet érteni, hogy az Alexet játszó Alex Lintz "szimpatikus gyerek" volna. Culkinhoz képest cseppet sem szimpatikusabb, színészileg pedig meg sem közelíti. Jake Lloyd Anakinjához hasonlóan túl sok mindent akarnak ráaggatni erre a fiúra. Egyszerre lesz

• az anya kis kedvence,
• a meg nem értett hős,
• és a született zsenipalánta.

Főleg ez utóbbi képtelenül fel lett nagyítva: egy kamera, és pár zsinór már elég neki, hogy az egész környéket képernyős megfigyelőrendszerrel nyomon tudja követni. Egy 5 éves gyerek. Mivel ezt a bugyuta bebeszélést nem hisszük el a szkriptnek, a rendőrnyomozókra is szánalmas fényt vet. Gondoljuk csak meg: egy óvodás korú gyerek 4 embert képes lefegyverezni, miközben ők évek óta hiába keresték őket.
És a zárás, mikor a nyomozók és a szülők is tudják az igazat, nagyon pitiáner. A bűnözők letartóztatása után a film saját prológusát is elfelejti, nem kanyarodik vissza Hong Kong-hoz. Ehelyett Alex megkapja valódi játékautóját, amit a reptéren a bűnözők véletlenül elcseréltek. Kicsit gyenge jutalom ez azok után, hogy potenciális gyilkosok üldözték, míg a szüleit egyszer se érdekelte a biztonsága. Még az a Hess nevű brümihilda is legalább nyíltan a szemébe mondta, hogy utálja őt.

Legalább mozgalmas darab,  és nem annyira csöpögős, mint a későbbi 4. Home Alone. De összesen 2 poénján ha tudtam mosolyogni (pl. papagáj és egér az új játékautón); egyébiránt viszont untató és túlbonyolított slap-stick-komédia.