Bambi

Bambi idén 70 éve érkezett el a nagyvászonra, vagyis az egyik legrégebbi Disney-klasszikusról beszélünk. Felix Salten osztrák író 1923-ban  írta meg a Bambi: Élet az erődben c. regényt, mely alapján a rajzfilm elkészült. Évtizedek óta az amerikaiak ugyanolyan nagy becsben tartják, mint például mi magyarok Fekete István Vuk-ját (és velünk ellentétben, nekik sikerült normális folytatást készteni később meseereklyéjüknek).

A Bambi egy bő órás krónika, mely egy újszülött gida tanulását követi végig a felnőtt korig. Több, mint a fele műsoridő arról szól, hogy a gida újabbnál újabb erdei jövevényeket ismer meg, illetve közben anyja intelmeire figyel. Botlásai persze jórészt egyéni próbálkozások: első léptei még erőtlenek, első beszédpróbálkozása is a "bird" szó helyett böfögésszerű hangba fullad. De gyorsan tanul és mihelyt túljut egy nehézségen, többször már nem követi el őket. Visszatérő barátai között szerepel egy cserfes nyúlsrác, Thumper, illetve egy Flower nevű görényfiú - utóbbinál örültem neki, hogy végre egy rajzfilm nem a bűz és az undor tárgyaként ábrázolja a szkunkokat.

Mivel én viszonylag későn ismerkedtem meg ezzel a Disney-klasszikussal, kicsit féltem, hogy a gida Bambit nem annak az aranyos gyermeknek fogom megismerni, aminek mindenhol mindenkor feltüntették. Vagy ha igen, akkor talán unalmas gügyögés fogja jellemezni őt. Az első negyedóra során a különböző állatok mind jókora körítésekkel rajongták őt körül, és nem értettem, miért nevezik folyton "hercegnek", amíg a vezérhímet meg nem ismertük. Róla majd később.

Nos, szerencsére a rajzfilm nem lett buta. Igaz, hogy maga Bambi sem túl bonyolult lélek (felnőtt korára sem), viszont szerethető lény. Némely beszólása őszintén megmosolyogtatott: "Anya! Mi az a sok fehér micsoda?" (Értendő a hóra.) Viselkedése némi színezetet is kap azontúl, hogy gyerekként sokat botladozott. Kevésszer halljuk beszélni - ahogy általában mindegyik állatalakot -, de akkor a lényeget mondja: "Nem mi vagyunk az egyedüli szarvasok az erdőben." "Gyorsan, Faline! Ugorj!".

Nemcsak jópofizásból és rémüldözésből áll tehát a jelenléte, mint egy állatokról szóló reklámban. Vannak pillanatok, hogy Thumper lelkesedése grimaszra készteti: mikor a befagyott vízen elcsúszik, amaz meg továbbra is buzdítja, illetve felnőtt bakként látja, hogy barátai éppen újsütetű barátnőik után kanyarodnak elfelé.

Először tapasztalja meg a közvetlen életveszély érzését, amikor szavasok közt menekül a távolból hallatszó puskadördülések elől. Ez akkor még anyja okításának részéül szolgál, és szerencsés a végkimenetele. De amikor télen megismétlődik az eset, Bambi és anyja kapkodva, nehéz terepen, egyedül maradt és jól kivihető célpontként menekülnek vissza a lakhelyükre. Sokkoló pillanat, amikor hirtelen lövés dörren: kizárólag ebből tudjuk, hogy Bambi tényleg hazaért, de az anyja útközben elpusztult. Ha nem is azonnal, de mire üldözői beérték.

Minthogy a szarvasok vezére maga mellé veszi, így egy idő után a félénk gidát már fiatal felnőttként láthatjuk viszont. Bambi több szempontból újra végigjárja a gyerekkorát:

1. Viszontlátja bagolyismerősét, majd barátait, Thumpert és Flowert;
2. A lánygida Faline-t, akivel anyáik társaságában találkozott először;
3. Ismét felbukkannak az emberek, és menekülnie kell;
4. Hirtelen puskadördüléssel sérül meg, mint valószínűleg anyja;
5. aki helyett most az apja sürgeti, hogy meneküljön;

A lőtt sebe miatt Bambi éppolyan botladozva küszködik megállni most, mint hajdan, újszülött korában. Ám a két eset tétje ég és föld. A tábortűzből keletkező lángfolyam minden oldalról kezdi körülvenni: mintha mindaz, amit életében tanult volna, most az életével együtt el készülne tűnni.

Tehát nemcsak gyerekkori események ismétlődnek meg: erős hímként Bambinak helyt is kell állnia. Falinéért egy másik bakkal kell megmérkőznie, majd megvédenie is kell majd az emberek által előreküldött vérebektől, végül lőtt sebbel menekülni a lángok között. A tűz után ugyanúgy eltűnik, mint az anyja a végzetes téli napon. És Falinével együtt látjuk meg a végén, hogy most nem ismétlődött meg a régi tragédia. A film befejezése pedig hasonló ahhoz, amit később az Oroszlánkirály is felhasznált: az új állatvezér elfoglalja a neki járó helyét, és kisfia(i) születése jelzi, hogy "a kör bezárult".

Meg kell, hogy valljam, nem sokat nyújtott számomra ez a mese. Talán pont azért, mert úgy nőttem föl, hogy nem ismertem. Pehelykönnyű élettörténet egy erdei állatról, erős hangulattal. A dráma túl egyszerű benne, kevésből áll a tartalma, de időnként azért tud megható lenni. Az idős bagoly vagy Thumper eléggé idegesítőek, és nem kötötte le a figyelmemet annyira, mint szeretem volna. Egyébként: gyerekmeséhez képest a bagoly szavai mintha elrémiszteni próbálnák a gyerekeket az olyan fogalmaktól, mint szerelem vagy társra találni.