Everest

"A testünk haldokolni fog: szó szerint meghalunk! Nem véletlenül hívják ezt halálzónának, srácok. Tehát a játék az: feljuttatunk-e titeket a csúcsra, aztán vissza a lábához, mielőtt ez megtörténik."

Baltasar Kormákur túlélődrámája konvencionális, mégis hamisítatlan testközeli élmény. Nem törekszik megújítani műfaját, de - a fikciós film határain belül - kellő hűséggel adja vissza egy megtörtént, balsikerű turistaút eseményeit, kellő tapintattal az áldozatok emléke iránt. Az Everest a néző saját túravezetője: valóban odavisz minket a világ tetejére, a Föld egyik legmostohább útvonalának állomáshelyeire.

1996. május 10.: Amikor több különálló hegymászó-csoport megindult lefelé a Mount Everest csúcsáról, dél felől súlyos vihar érte utol őket. Rob Hall túravezető elszakadt a csoportjától és a csúcs közelében rekedt, miközben társai közül is sokan elpusztultak. Az egyik túlélő, az újságíró Jon Kakauer „Ég és jég” c. visszaemlékezése szolgált később a mozifeldolgozások egyik alapforrásaként.

Ritkán kerül elém olyan katasztrófa- vagy túlélőmozi, ahol ennyire tapintható a szereplők minden gyötrelme. Nemcsak a sérülések, a kimerültség, vagy az oxigén(palack)hiány miatt. Itt az éghajlat csak először "kínozza", a csúcs közelében már fokozatosan leállítja az emberi szervezetet. A szuperfagy képes a még élő ember testrészeit, sőt az agya mozgatófunkcióját is tönkretenni. A puszta szelek szakítják fel a hámréteget, többrétegű bundás kabát alatt is belemarnak a húsunkba. 2 nap, isteni csoda esetén 3: ennyit bír ki az ember egy Boeing-747-es magasságában. 

Az alkotók ügyesen bántak a címadó hegy természetes tájaival. Egészen lenyűgöző látványt nyújtanak a Himalája gigantikus terei több ezer méteres magasságból, ahogyan a hegyoldal mély hasadékai is - pl. ahogy egy földcsuszamlásnál meginog Beck Weathers alatt a kirögzített létra. A kopár sziklatömbök, kikerülhetetlen lavinák, gleccserek, majd a ciklon érkezése közvetlen közelből 3D nélkül is magukkal rántanak az örök hó és jég birodalmába.

A szereplők jellemrajzairól leolvasható, mik a film korlátai. Amikor az alaptáborban beszélgetnek róla, ki miért akar a csúcsra feljutni, a bizonytalan válaszaikból nekem 1 valódi indoklás jött le: bizonyítási vágyból. Értem én, hogy az ember alaptermészetéhez tartozik, hogy képességeinek határait feszegesse, és kockázatvállaló hajlam nélkül nem is lehet nekivágni egy majdnem 9 km magas hegyláncnak. De ez így magában kevés: a szereplők szinte beleolvadnak az igazi főszereplő, a Mount Everest világába. 

Robot kivéve mindenki összefoglalható 1 vagy 2 alapvonással:

• Helen, az alaptábor feje a 2. anyjukként köteles aggódni az ügyfelekért és a kalauzaikért.
• Scott Fisher egy másik szakaszt visz Robék mögött, vele ellentétben viszont könnyelmű és kockázatfüggő.
• Doug Hansen szerény, szűkszavú: az ő feljuttatása miatt késlekedik Rob a csúcsnál.
• Yasuko Namba kedves és előzékeny; immár hetedik (!) 8000 m-es csúcstámadására készül.
• Beck arrogáns családos kalandor, akit megfagyott kezei és részleges vaksága döbbentenek rá önnön sebezhetőségére.

Robot kedveltem, mint főszereplőt: józan eszű, lelkiismeretes fickó, aki minden elvárásnak meg akar felelni. Várandós felesége, Jan pontosan tudja, mik az esélyei odfönt, meddig maradhat életben. Picit a Véres Gyémánt "végső telefonálását" idézte föl bennem a búcsúzkodásuk tónusa: Helen és a táborban lévők 2 rádióműholdas telefont egymásra téve teszik lehetővé, hogy a házaspár hallhassa egymást - alighanem utoljára. Okos és reményt adó az a vágási mozzanat, ahol Rob feltehetően örökre lehunyja a szemét, majd odébb Beck kinyitja azt, és lassan megindul lefelé, az életben maradás felé.

Nagy keresztje az Everestnek, hogy a résztvevők iránti tapintat némileg fékezi a mélységét. Kormákur nem akarja boncolgatni, mekkora a mászók, a túravezetők vagy az út szervezőinek felelőssége a történtekben, ehelyett a megpróbáltatásokra építi fel a dramaturgiát. Ez elkendőzi a tényt, hogy a himalájai turizmus helytelenül kreált "nagy kihívást", "nagy üzletet" egy domborzati szörnyetegből, ahol az életben maradás rideg adatok függvénye - esetleg! A létrás vészhelyzetnél Beck arra panaszkodik, hogy "nem ezért fizetett", hogy már az elején elpatkoljon. Ez szerintem tökéletesen bevallja a tragédia elsődleges okát: a tévhitet, hogy egy efféle "utazásra" bárki, bármilyen felkészültség mellett is garanciát vállalhat.

Átélhető, kissé modoros darab az Everest. Nem fél a szereplők érzelmeivel bánni, tárgyilagos a nehézségek elsorolásában, viszont egyiknél sem lapátol analitikus mélységekre. Érdekes volt megfigyelni a magaslati táborok életét, illetve hogyan működnek maguk az emberek odakint, a halálzónában. És erősen megmarkolja a néző szívét, ahogy szép lassan tönkreteszi őket a hegycsúcs-közeli klíma összes borzalma.

Az Everestre 4/5-öt adok.