A szállító 4. - Újratankolva (Örökség)

Visszatérő gyengém, hogy sablonos filmeknél nehezebben jegyzem meg lapos, egydimenziós szereplők nevét - legyen szó akár egy mozis széria sokadik részéről. (Legutóbb az idei Mission Impossible főhősével jártam így). Az új Transporter viszont azt a bravúrt érte el nálam, hogy a moziból kilépve 1 dologra emlékeztem csak belőle: a kocsira! Minden mást könnyebb volt kitalálnom, mint felidéznem. 

Frank Martin profi áruszállító mindig betartja 3 alapszabályát: nincsenek nevek, nem nyúlsz a csomaghoz, és mindig végigcsinálod a megbízást. Legújabb kuncsaftja azonban kifog rajta: egy Anna nevű prostituált női bűntársaival felhasználja őt, hogy a sofőrjük legyen a személyes bosszújukhoz egy helyi maffiavezér ellen. És hogy biztosan belemenjen, Frank édesapját is foglyul ejtik.

Luc Besson már a szériaindító darabbal sem nyűgözött le, de a TV-ben látott 2 folytatás képével a fejemben elképzelni nem tudtam, hogy valamire való filmes ezt a franchise-t még profitképesnek gondolja. Az EuropaCorp producerei, valamint Camille Delamarre - aki a Veszélyzónát szintén Besson szkriptje alapján rendezte - nyilván így gondolták. Jason Statham azonban nem: a főszerepet helyette most Ed Skrein-re osztották, akinek neve ismerős lehet a Trónok harca c. TV-sorozatból.

Némi hasonlóságot látok ezen és egy másik idei akciómozi előkészületeinek hátteréről. Adott egy több évi vajúdás után készült 4. rész, aminek egy önmagát túlélt szériát kellett volna újra életre keltenie. Annyira kellett volna, hogy még ki sem jött, mikor a stúdió bejelentett legalább még 2 folytatást, és a gyengus box-office-szereplés dacára továbbra is kitartanak eme szándékuk mellett.

Ismerősen hangzik?

Szóval Frank most a francia Riviérán dolgozik, és a szakmájában őt tartják - nem hivatalosan persze - a legjobbnak. Miután belemegy a hölgyzsarolói által kifundált játszmájába, a produkció a legporosabb képletet követve rángatózik: bombacsajok ténferegnek, akcentusos orosz nehézfiúk locsolják az ólmot a csöveikből, röpködnek a pofonok, az átgondolatlan lassítások, sőt röpköd az Audi is. Merthogy A szállító, a mindig vasalt öltönyű, jégvérű profi csak rendszámváltó spéci Audijával száguldozhat.

Természetellenes képi világ, 0 sztori, gyagyás szövegek, pózoló színészi játék. A protagonista makulátlan-személyiségtelen harcigép, akinek emberi mivoltát annyicskából látni, mikor a sminkesek rámázolnak egy kis vért a homlokára. A nők keménykedő, de üresfejű cicababák, akik hol melyik testrészüket mutogatják a kamerának. Frank apja pedig fáradt arccal elnézegeti mindazt, ami történik körülötte, mintha csak a színész örülne, milyen jó buli, hogy ezért a szösszenetért ő fizetés kap.

Teljes érdektelenség sugárzik az egészből, soha nem az életveszély jelentette feszültség. Minden "intenzív" mozzanat -  a puszta kezes fordulók, a nők bankrablása, a jet-ski-s üldözés, a reptéren való kocsis kaszkadőrmutatvány - mind annyira unottak és megjátszottak, mintha egy TV-reklámot néznék az esti Híradó szünetében. Pofátlanul reklámoznak élő és élettelen árucikkeket a képünkbe, hogy meglegyen a remélhetőleg többszázmilliós profit a stúdiónak.
Hogy Bessonék mennyire nem titkolják, hogy a film csak egy kb. 90 perces reklámklip, azt a hekkelős jelenet fényesen bizonyítja: az egyik szereplő egyetlen tablettel,  1-2 ujjmozdulat alatt probléma nélkül nyúl le több százmilliós pénzösszeget egy hajótulaj bankszámlájáról. Visszasírtam a Blackhat-et, mikor ezt megláttam...

Nemcsak, hogy azonos helyre tagsálom A szállító összes folytatásrészét pl. a Hegylakóéval, de Luc Bessont is végleg elástam nemcsak rendezőként, de forgatókönyvíróként is. Olyan műanyag, fakó, nyomasztóan sivár darabot hagyott jóvá és nem először, ami meg sem próbál valódi mozifilmként funkcionálni. Nem éri meg a mozijegy árát, hogy 1 és fél óra hosszat egy zajos kirakatüveget bámuljunk!