Shelley Darlington playboy nyusziként bulizta végig semmitevő életét a Playboy-villában, míg az egyik irigye egy hamis levéllel ki nem rakatta a szűrét 27. szülinapja után. A hajléktalan szöszi egy lánykollégiumba vetődik, ahol egy Zeta nevű klubcsoport nagyasszonyául szegődik. Mihelyt munkához lát, teljesen átfazonírozza a halvány kisugárzású bandát. Márcsak elég új tagot kell gyűjtsenek, és nem kell elárverezni a házukat.
Vajon mennyire tudható előre a humor színvonala abból a tényből, hogy a filmet pénzelő Happy Madison Adam Sandler vállalata? Mitől hihetik ott azt, hogy a huszonéves nők jó kedvre derülnek majd csupa olyan nőszereplőt hallgatva, akik bátortalan kockákból üresfejű cicababák szektája lesznek? Kicsit sem taszító, hogy a stúdió a komikum mágnesének hiszi a mindent lemosolygó babaszöszi sztereotípiáját, aki egy rendőr "Please, blow!" utasítását úgy fordítja, hogy megpróbálja leszopni? Ezeket a kérdéseket szegezném azoknak, aki csekket fogadtak el a filmben való bármilyen részvételükért.
Anna Faris-t a Scary Movie-franchise tette föl a térképre, ezért megértem, ha erőlteti a vígjáték-főszerepeket - annyira, hogy olykor a produceri munkát is vállal hozzájuk. De az ilyen buta liba-szerepkörből nincs a színésznő, aki valós érzelmeket tudna kihozni. Shelley pontosan az a sekélyes, megjátszós kurvajelölt, akit már ezer másik komédiában láttunk életjelet kibocsátani magából. Legfőbb dilemmája egy fiú, akit hidegen hagynak a csábítási trükkjei, ezért szemüvegben randizik vele, hogy lássa: esze is van. Még az alapszintű empátiát is nehéz kipréselni magunkból, ha egy karakter még a számára bármit jelentő gondokra is annyit bír reagálni, hogy bociszemet mereszt ránk.
És az emberi értelemnek ez a járkáló vesztőhelye tanítja meg néhány, tőle is szánalmasabb női karikatúrának, hogy "hogyan legyenek szexik". A film egy klubház megmentésének címén olyan jelenetekre veszi rá a színészeit, ami a szappanoperákban cikin festene: felfedezik a sminkelés képességét, a fodrászhoz járást, megtanulnak testrészt villantani, menő csajokként bulizni meg ehhez hasonlók. És amint az várható, bombasikert aratnak a környék minden nyálát csorgató hímringyója, illetve bármi fényes tárgytól belelkesülő kisparti-ribanca között. Külön bónusz még az elején, mikor a szőkített főhősnő előveszi a legjobb Batman-hangját, valahányszor a barinői nevét ejti ki.
Végszóként még annyit mondanék: ha a való életben így nézne ki az átlag huszonéves korosztály - Amerikában vagy máshol -, onnéttól elektronikus nyakörvet hordhatnánk az utcákon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése