Lincoln

Abraham Lincoln amerikai elnök 2. ciklusa legnagyobb feladatára vállalkozik: elfogadtatni a rabszolgaság eltörlésére vonatkozó alkotmánykiegészítést a Kongresszusban. Gordiuszi csomót jelent a véres Észak-Dél polgárháború, mely voltaképp szintén a rabszolgatartás mellett és ellen dúl. Ha a békét a szavazás előtt kötik meg, kizárt, hogy az emancipációnak megszerezzék a 2/3-os képviselői többséget.

Őszintén szólva nem sok mondandóm van Steven Spielbergnek ezen alkotásáról. Bár politikatörténeti szempontból igényes, apró részletekig korhű látványában, az összélményt tekintve legalább annyira hatott eseménytelennek, mint okítónak. Tökéletes portrét fest az idősödő Lincoln személyiségéről, felmérhetővé teszi az általa kitűzött cél jelentőségét és nehézségét. De rajta kívül 1 szereplőnek sikerült egyáltalán a figyelmemet megragadnia, és komótosan haladó cselekmény csak elvétve hoz létre feszültséget vagy érzelmeket.

Rekordot állított fel Daniel Day-Lewis, amikor 2013-ban harmadszor kapta meg a legjobb főszerep Oscarját. Nemcsak egyetértek a díjazással, de megkockáztatom, hogy pályája legkiváltóbb alakítását nyújtotta: Lincoln

• erőtlen hangja,
• megviselt arca,
• görnyedt tartása,
• tétova mozgása, 
• borongós tekintete,
• kedélyes viselkedése
• és magányossága

mind-mind ott vannak. 

Rajta kívül még úgy Tommy Lee Jones, mint a radikális republikánus Thaddeus Stevens volt érdekes és szórakoztató jelenség. Különösen mulatságos az a felszólalása, hogy nem lehet mindenki egyenlő, hisz némely képviselő agyilag alsóbbrendű az értelmesektől. "Maga inkább hüllő, mint ember!"
De Lincoln abszolút viszi a pálmát a filmben, bármi látványoskodás nélkül tűnik ki a szereplőkínálatból.

A többiek úgyszólván egyáltalán nem érdekeltek. A film ugyan Lincoln életének utolsó néhány hónapját öleli fel csupán, családi hátteréből mégis többet kaptam, mint szerettem volna. Felesége, Mary Todd és fia, Robert Todd Lincoln hisztérikus ordítozásaikkal idegesítő figurák, akik miatt is csak még inkább csodáltam Abraham türelmét, hogy elviseli őket. Robert harcolni akar a fronton, mert úgy érzi, ezzel bizonyítja, hogy férfi és hazafi. Róla valahogy direkt elfeledkezik a cselekmény azok után, hogy egy frontkórháznál látogatást tettek. Nem mintha hiányzott volna...

Mégha nem is sikerült a Lincolnnak érdeklődést keltenie bennem a politikai intrikák iránt, maga a szavazás már leköti a figyelmet. Izgalmas látni az indulatok elszabadulását egy olyan vitában, ahol mindenki nyíltan színt kell valljon a véleményéről. Nemcsak illusztrálják, hogy a korban mennyire természetesnek vették a színesbőrű férfiak és nők rabszolgatartását. "Mi jön legközelebb? Szavazati jog a nőknek?!" Olyan érvek is elhangznak, ami miatt sokszínűbbé válik az ellenzők tábora:

• van, aki nem is akar egyenlőként gondolni arra, "akiket Isten is különbözőnek teremtett."
• akad olyan, aki próbálja győzködni magát, de ellenérzése erősebb a humánumától.
• megint mások még korainak tartják, hogy 1965-ben létrejöjjön egy ilyen "radikális" újítás.

A szavazás lezárulása, illetve az eredmény nyilvános visszhangja lelkesítő: ha a néző nem is tudja követni, ki kivel van és miért, drukkolni tud ennek a valóban gigászi fontosságú ügynek. A viszafogott zene pedig remek hangulatot teremt annak a képsornak.

Még annyit, hogy Lincoln kilépését a történetből egész stílusosan oldották meg. Ahogy a városi harangok jelzik a törvény elfogadását, Abraham már az erkélyen, a függöny mögülről látszik, mintha eltünedezne a sikerre vitt politikai harc után. Intenzívebb és teljesebb drámában talán hiányoltam volna, hogy nem látom a meggyilkosát, de ide legalább illik, hogy csak szóban értesülünk a tragédiáról.

Olyasmi élményt nyújtott számomra a Lincoln, mint magyar történelmi filmek közül a Hídember. Itt is egy XIX. században élt, kivételes államférfi akarja megjobbítani saját nemzetét, és végül, a maga felemás módján testet ölt. Abraham Lincoln ráadásul az egyetlen amerikai elnök, akiről én magam is úgy tartom: méltó példakép a jelenkor politikusainak. Maga a főszereplő telitalálat itt, míg a produkció egésze - akár egy rozoga szekér - biztonságosan döcögi keresztül 2 és fél órás útját.