"Miért állsz ellen?! (...) Céljai azonosak a tieiddel!"
"Hogy okoskodtad ezt ki?"
"Érvényre juttatni egy bűn nélküli világot! Szenvedés nélkül! Törékenység nélkül!"
"Úgy érted: választás, együttérzés, az emberi tényező nélkül?"
"IGEN!"
(Batman: The animated series - His silicon soul)
Rabszolga-műfajként kezelik a képregényfilmeket a filmstúdiók, ez kár is lenne tagadni. Mégha egy-egy adaptációnál sikerül is az alkotóknak kiverekedniük, hogy komoly témát, tónust és mondanivalót kapjon, tartalmát és a szabadabb történetszövés jogát mindig, újra meg újra visszarántják a kimagasló művek szintjétől. Egy Marvel-mozi kritikus szemmel nézve legfeljebb csak "jó" lehet: ha nem a biztonságos szuperhős-mozi-formulára épül, arról feltételezik hogy fifti-fifti eséllyel nem termel majd profitot. És minél több a beleölt pénz, annál jobban le kell szorítani a kockázati faktort - vélik ők.
Steve Rogers - népszerű nevén Amerika Kapitány - ma a SHIELD terrorelhárító szervezet osztagparancsnoka. Bevetései feledtetik vele, hogy
- egyrészt még mindig sok a bepótolandó ismerete a hibernációja alatt eltelt 70 évről,
- másrészt hogy nem érez komoly késztetést külön magánéletet kialakítani magának.
Filmkritikák tucatjai méltatják ezt a folytatást, amiért - Marvel-filmtől szokatlanul bátran - burkolt kritikát mer megfogalmazni az amerikai aktuálpolitikáról. Hogy a "terrorizmus elleni harc" szlogenje, tágabban bármilyen biztonsági előírás vagy törvény mennyire könnyen felhasználható a szabadságjogok semmibe vételére - egész a nyílt tömeggyilkosságig. Hasonló üzenetféleség már kikacsintott a Vasember 3.-ból is, a Mandarin karakterével. De azért messze nem ilyen mértékig.
Az is fájdalmasan jól látszik viszont, hogy a realista megközelítést a stúdió ismétcsak púdernek szánták. Csak azért engedték bármennyire is bekerülni a filmbe, hogy kompenzálja a címszereplő ultrahazafias imidzsét. Nem tagadom, hogy a közelharcok és egyszemélyi zuhanások a levegőben nagyon izgalmasak: a mozdulatok egyszerre gyorsak, erőteljesek és követhetőek. De csak az akció miatt az átlagot sem ütné meg nálam A tél katonája (ahogy a 2012-es Bosszúállók sem üti meg).
Az is fájdalmasan jól látszik viszont, hogy a realista megközelítést a stúdió ismétcsak púdernek szánták. Csak azért engedték bármennyire is bekerülni a filmbe, hogy kompenzálja a címszereplő ultrahazafias imidzsét. Nem tagadom, hogy a közelharcok és egyszemélyi zuhanások a levegőben nagyon izgalmasak: a mozdulatok egyszerre gyorsak, erőteljesek és követhetőek. De csak az akció miatt az átlagot sem ütné meg nálam A tél katonája (ahogy a 2012-es Bosszúállók sem üti meg).
A történetnek főként azon részei nyerték el a rokonszenvem, amelyek valami módon Steve személye köré épülnek. A 2011-es Amerika kapitány-ban Rogers még egy igencsak száraz és ideálkergető protagonista volt, mégha szimpatikus is. Itt már egy érettebb és rugalmasabb valaki; hozzászokott a mai gyorsabb, kuszább, technologizáltabb világhoz. Ötletes és jópofa a bemutatkozó jelenete, ahol gyorskocogás közben megismeri Sam Wilsont, a leszerelt veteránt, aki később Sólyom néven fogja kisegíteni - fémszárnyakkal kiegészítve.
Ugyanakkor Rogerst aggasztja, hogy saját hazáján mind kevésbé ismeri fel az eszméket, amikben hisz. Bizonyos fokig ugyanúgy élő jelkép, mint a 2011-es előzményben. De míg ott a háborús propaganda kendőzetlen ikonjaként kezelték, addig itt egy emlékhely hirdeti, hogy kicsoda volt és lett a 40-es években. Szemszúró kontraszt, ahogy a SHIELD fegyverkezése, köztük a titkos Vízió-program kapcsán elmosódik a határ háború és politika, közbiztonság és uralom között. "Ez nem biztonság: ez terror."
Ugyanakkor Rogerst aggasztja, hogy saját hazáján mind kevésbé ismeri fel az eszméket, amikben hisz. Bizonyos fokig ugyanúgy élő jelkép, mint a 2011-es előzményben. De míg ott a háborús propaganda kendőzetlen ikonjaként kezelték, addig itt egy emlékhely hirdeti, hogy kicsoda volt és lett a 40-es években. Szemszúró kontraszt, ahogy a SHIELD fegyverkezése, köztük a titkos Vízió-program kapcsán elmosódik a határ háború és politika, közbiztonság és uralom között. "Ez nem biztonság: ez terror."
Szerintem a rendezőpáros, Joe és Anthony Russo tarthattak tőle, hogy az eredetsztori nélkül a főhős kevésbé lesz megfogható alak a nem-rajongó nézőknek. Mint a 300 2.-nél A csodálatos Pókember 2.-nél, itt is igyekeztek minél több karaktert az 1.-ből a 2.-részbe áthozni. Itt viszont a forgatókönyv jobban helyezi el a múltbéli szereplőket, és ügyesebben .
- A fő ellenség ismét a Hydra nevű, náci-oldalági szervezet, mely az alapító, Vörös Koponya halála után is fennmaradt.
- Bucky, a kapitány egykori társa, mint kiderül, az új rész negatív szuperharcosa.
- Megtudjuk, hogy Steve régi szerelme, Peggy még ma is él, a 90-es éveiben jár, és Alzheimer-kórban szenved.
- A Hydra-tudós, Dr. Arnim Zola pedig életben maradt az 1. rész végcsatája után, tudata pedig digitalizálva létezik egy ősi számítógépben, 20 km-es adattekercsre mentve. (Hasonlít ez a Transzcendensben Will Caster tudatának computerre mentéséhez.)
Peggy cameóját érzékkel sikerült beleírni a film elejére. Beszélgetése Steve-vel nem az események fősodrába tagozódik, hanem alapozás. Az öregasszony elsőként mondja ki a mű kulcstanulságát. Azt, hogy néha nem elég megjavítani egy hibásan működő szisztémát, hanem le kell rombolni az egészet, hogy tiszta lappal indíthassunk. Szavai nyomatékaként a kór az ő elméjében is szó szerint "lerombolja" az újratalálkozásuk utáni időt.
Ravasz, ahogy ez a 2 dolog, az emléktörlődés meg a "földig rombolni" frázisa később visszaköszön:
- Bucky-ból a sok-sok évi Hydra-kísérletek kiölték az emlékeit, saját akarat nélküli harcigéppé téve őt.
- Alexander Pierce-t, a SHIELD Hydra-hívő vezetője is így fogalmaz: "Néha földig kell rombolnunk a régi világot, hogy az újat felépíthessük."
Natasha Romanoff, azaz Fekete Özvegy mindig valahogy tartozékszereplőnek tűnt számomra ezekben a Marvel-mozikban. Él-e vagy hal-e, sem a Vasember 2.-ben, sem a Bosszúállókban nem tudott figyelmet kikoldulni tőlem. Most először éreztem úgy, hogy az egykori orosz kémnő karaktere valamelyest rétegződött.
Meglepően jó párost alkottak Rogers-szel: az egyik felnőttesebb idealista, a másik kedvelhetőbb kártyakeverő. Nem egyértelmű a viszonyuk jellege: harcostársak, kényszerű bizalmuk flörttel és rokonszenvvel van színezve. És tetszik, hogy Rogers-nek épp abba a nőbe térül meg a legtöbb bizalmat fektetnie, akit elsőként vádolt takargatnivalóval (túszmentő akciójukon adatokat nyúlt le a hajó computeréből).
Natashán látni legtisztábban, hogy az eset megváltoztatja. Előbb Nick Furynak a (látszat)halála rázza meg, hisz ő volt az egyetlen, akiben igazán bízott. Később Steve-vel felfedezik, hogy a Hydra nemcsak ma is létezik, de tökéletesen beépült a SHIELD-be. Vagyis összes eddigi tettének nagy része egy világuralmi terv hasznára vált. Ugyanaz a kérdés tükröződik az arcáról, amit maga a film is feltesz. Honnan tudod, hogy a jó oldalon állsz-e? Életed munkája tényleg szolgálja, vagy segít eltörölni a közjót?
Erre majd az ügy kivizsgálásán egyszerű választ ad. "Tudja, hol talál." Ez Steve észjárása: követem a lelkiismeretem, és ha felelni kell a hibáimért, vállalom. Natasha jellemfejlődése + a társulása Rogers-szel az, ami az egésznek az emberi magvát adta számomra.
A rosszfiúkra tömören ez jellemző: fenyegetőek, de szürkék. Robert Redford veterán színészhez illő profizmussal játszik, de a figurája igencsak belehajlik a "gonosz cégvezető" sztereotípiájába. Alexander Pierce és Fury az elárult bizalom példája: hasonlóképp hittek a megelőző fegyveres csapás szükségében. És bár Pierce tervelte ki Fury halálát, viszontlátva őt még utoljára megkísérli meggyőzni, hogy a Hydra verziója a "világbékére" a legjobb. Ez picit hihetőbbé teszi a figurát, mintha csak fanatikus nagytőkés lenne, aki halálakor elszuszogja: "Éljen a Hydra."
Méltatom a rendezők bátorságát. A Hydra beépülése a SHIELD-be világos metafora az USA-ba települt náci tudósokra és szakértőkre, akik bűnlajstromaik dacára életük végéig szabadon élhettek. A SHIELD helyére pedig pihekönnyen odaképzelhető Amerika maga: kormány, hadvezetés, üzleti nagyklánok, stb. A Hydra célja a "világuralom", ahogy a prequel-ban is, de nem a régi náci stílusban. Hanem úgy, mint azt gyakran Amerika szeretné: mindent és mindenkit ellenőrizve, előre meghatározni, ki milyen része lehet a rendszernek.
Pierce egyik embere „digitális könyvként” jellemzi a XXI. századot, és Dr. Zola ezt teljesen igazolja is. A SHIELD Vízió-programja valójában nemcsak azonosítja, determinálja is az összes embert: aki becsült jövője alapján veszély lehet a Hydrára, azokat mind megöli. És mit használ ehhez? Semmi mást, csak az Internetet. Zola sem egy különösebben nagy egyéniség: az 1. részben szinte Vörös Koponya csicskájaként dolgozott. De a felbukkanása azért hatásos lett.
Míg Amerika Kapitánynak reklámbeütésű a neve, addig A tél katonája tényleg csak reklámból van benne a film alcímében. A történethez ugyanis semmi köze. Egyszerűen egy újabb akadály Steve Rogers-nek, részben szuperereje, részben a tény miatt, hogy ő Rogers egykori barátja és tanítványa, Bucky Barnes. Amíg álarcban látjuk, addig egy igazi félelmetes harcos. De ahogy újraprogramozzák, meg ahogy hisztizve ordibál Steve kérlelésére, hogy emlékezzen... ez teljesen elszívja körülötte a rettegettség auráját. "Nem igaz!" "Hallgass!" "Nem ismerlek!" "Te vagy a célpontom!"
Méltatom a rendezők bátorságát. A Hydra beépülése a SHIELD-be világos metafora az USA-ba települt náci tudósokra és szakértőkre, akik bűnlajstromaik dacára életük végéig szabadon élhettek. A SHIELD helyére pedig pihekönnyen odaképzelhető Amerika maga: kormány, hadvezetés, üzleti nagyklánok, stb. A Hydra célja a "világuralom", ahogy a prequel-ban is, de nem a régi náci stílusban. Hanem úgy, mint azt gyakran Amerika szeretné: mindent és mindenkit ellenőrizve, előre meghatározni, ki milyen része lehet a rendszernek.
Míg Amerika Kapitánynak reklámbeütésű a neve, addig A tél katonája tényleg csak reklámból van benne a film alcímében. A történethez ugyanis semmi köze. Egyszerűen egy újabb akadály Steve Rogers-nek, részben szuperereje, részben a tény miatt, hogy ő Rogers egykori barátja és tanítványa, Bucky Barnes. Amíg álarcban látjuk, addig egy igazi félelmetes harcos. De ahogy újraprogramozzák, meg ahogy hisztizve ordibál Steve kérlelésére, hogy emlékezzen... ez teljesen elszívja körülötte a rettegettség auráját. "Nem igaz!" "Hallgass!" "Nem ismerlek!" "Te vagy a célpontom!"
A film utolsó negyede bejáratott látványorgia, robbanásokkal gazdagon megtűzdelve. Sajnos ebből pont hogy a kapitány közelharca a legkevésbé drámai. Azonkívül, hogy már-már szappanoperába illik a kapitány könyörgése Buckynak, nagyon túl van fokozva a 2 szuperkatona fizikai ereje. És nem az ütéseikre gondolok, hanem az eséseikre. Ugyan mekkora zuhanástól sérülnének meg komolyabban, a betonnak vagy egy fémgerendának ütközve?
A technikai felszerelések közül a testet kiégető tűző ugyan hihető kellék, de a kedvencem Nick Fury vésztrükkje. Ugye korábban Pierce kizárta őt a rendszerből, és az nem hagyja magát felülbírálni. Hogy mégis megtehesse, ahhoz Fury a vak másik szemét használja. "Még ön sem tud rólam mindent, uram!" És bár a Hydra terve, hogy 20 millió embert egyszerre öljön meg szanaszét a bolygón kissé barlanglakós módszer, de maga az elv létezik. Szerves része a jelenkor politikájának is, hogy - gyakran a színfalak mögött szervezve - ártatlan családok és tömegek életét áldozzák föl hatalmi érdekeknek.
Függetlenül attól, hogy mennyi komolyságot enged a Marvel a termékeinek, A tél katonája a helyes irányba tudott továbblépni. Sokkal összeszedettebb elődjétől, felnőtt hangvételű akciómozi, melyet valódi feszültség kísérnek végig. A sztori nem tagadja le önmagát, ahogy lezárul: van utóhatása a történteknek. Tanulsága sem korlátozódik csak 1 országra: olyan korban élünk, ahol nem bízhatunk hatalmi szervek és intézmények szavában. Amerika Kapitány itt nem hazafiságból mutat példát, hanem arra, hogy az ember elsősorban saját lelkiismeretét kövesse, ne áldozza azt fel a boldog tudatlanság illúziójáért.
Az Amerika kapitány - A tél katonája 4 pontot kap tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése