Godzilla (2014)

Godzilla a világ legnépszerűbb, ikonikus kitalált óriásszörnye. Pontosan 60 évvel a legelső mozfilm premierje után végre Hollywood-tól is megkapta méltó, sőt eredetijétől is jobb kiadását. A 2014-es, újraálmodott Godzilla nemcsak külsejében minden idők legmeggyőzőbb, leghatátosabb góliátja, hanem egy személyiséggel bíró, méltóságteljes kreatúra lett. Egy plyan szörnyeteg, akit akarunk, hogy megmaradjon ennek a világnak, minden potenciális fenyegetés dacára, amit jelenthet a civilizált világunkra nézve. Godzilla végre karakter lett - sajnos messze a legjobb karakter a legújabb mozis kalandjában.

1954-ben látták dokumentáltan is először a "Gojira" névre keresztelt őshüllőt az óceánon. Mind az oroszok, mind az amerikaiak bevetettek nukleáris fegyvert az elpusztítására, melyet ma kísérleti robbantásként írnak a történelemkönyvek. Ám mint arra fény derült: neki és a többi "kaiju" (="óriásszörny") számára  épphogy a radioaktív sugárzás jelenti a táplálékot. 

1999-ben, egy fülöp-szigeteki erőmű összeomlásnál Dr. Joe Brody elveszíti feleségét, és 15 évig megszállottan kutatja az akkori rengések forrását. Mikor Joe fia, Ford - immár szintén házas emberként - rááll, hogy segítséget nyújtson ehhez, kiderítik, hogy egy őskori szörnyállat ébredése okozta a családi tragédiát. A MUTO nevű bestia életre kel, és ha párosodik az Amerikában feléledt párjával, a bestiák elszaporodnak a Földbolygón. Látszólag csak egy 3. szuperszörny, Godzilla állíthatja meg őket - kérdés, hogy mennyi pusztítás és halál árán.

2014.-et egyre inkább a fordított moziélmények éveként könyvelem el. Idén valahogy a legjobb/leghangosabb reklámkampányok övezte alkotások valahogy mindig vagy mérsékeltnek, vagy rossznak bizonyulnak. Míg a jó filmek egész meglepő sarkokból bukkannak elő (pl. Lego-movie, Amerika kapitány 2.).
Az idei Godzilla-reboot... felemás eset. Gareth Edwards alkotása imidzsében tényleg megújította a pop-kultúra legismertebb szörnyetegét. Öröm nézni, mikor végre megjelenik a nagyvásznon. De minden más, ami körülveszi, az fakó, szokványos. Minden ráfordított munka ellenére sablonterhes forgatókönyv került ki az írócsapat keze alól, amit nem is mindig tud kimenteni az akció, vagy a termetes lények felbukkanása.


Célszerű rendezői döntés, hogy úgy vezetik elő az óriások eredetét, mint egy dokumentumfilm-szerű drámában. A MUTO-k rovarszerű szörnyetegek: a földtörténet középkorban még radioaktívabb volt a levegő, az táplálta őket. Aztán ez idővel lecsökkent, és a földfelszíni sugárzás révén maradtak fenn, megkövesedve, de konzerválódva. Később, 200.000 évvel ezelőttre fejlődött ki ennek válaszaként Godzilla
Elismerem, bárki, aki járt iskolába, áltudományos halandzsának találhatná ezt. De ehhez a produkcióhoz illik, hogy úgy játszódik, mint egy dokudráma, később pedig mint egy katasztrófakrónika. A történet végig komolyan veszi magát, betartja saját felállított szabályait, és Ken Watanabe karaktere, Serizawa is meggyőzően adja elő információit. Mindez Godzilla eljövetelét alapozza meg, így elfogadható, hogy ebben az alternatív jelenben létezhetnek toronyház-méretű, puszta káros sugárzás révén fennmaradó kaiju-k. Nem is ez az oka, hogy az új Godzilla nem lett egy minden téren tartalmas mozidarab.

3 komoly betegség sújtja az új verziót, ami miatt nem tud megfelelni a hírverésének: 

1. A teljesen egyfunkciós emberszereplők, halovány személyiséggel,
2. a végig feltűnő milíciamutogatás, azonbelül is külön atombomba-fétissel,
3. és a szükségtelen mellékszál egy gyújtószerkezet hatástalanítása körül.

Akadnak még ugyan kisebb bakik, amik mű saját logikája szerint is benézések. Ezek szerencsére nem annyira életbevágó pontokon fordulnak elő. Úgyhogy ezekre csak pár szót szánok majd.

1.

Edwardsot nem érdekelik a humán karakterek, azokat teljesen tartozék szintjén mozgatja. A fontosabb figuráknak nem jut összetett egyéniség, nem használják a kreatív gondolkodásukat. Mindenki vagy a káoszban menekülő civil (köztük Ford ápolóként dolgozó neje is), vagy amerikai katona + 2 tudós. Ennyi a kínálat. Sokan ezt az eleve kicsit nonszensz téma velejárójának tekintik, de én nem vagyok rá képes! Nem igaz, hogy minden ember csak lehetséges áldozatjelöltként lehet a tömegből, ha egy ekkora horderejű válság üti fel a fejét a nagyvárosban!
Dr. Serizawa-nak van ez az okos mondata: "Az ember azt hiszi, ő uralja a természetet. Pedig fordítva." Godzilla tehát itt a természet egyensúlyát képviseli: ha egy bibliai csapás történik, a Föld maga állítja helyre az egyensúlyt. Nem az "uralkodó" ember, aki egész modern civilizációjával is húzhatja a beleit a szuperdögök elől! Ez az üzenet nagyon tetszett nekem: az atomkor emberének fegyverei porig rombolnak mindent, mégis a Természet saját fegyvere szünteti meg végül az ostromállapotot.



Ettől azonban még hiányérzetet kelt, hogy az emberszereplők olyan satnyák és megjegyezhetetlenek, mint itt. Azonkívül: ha a készítők szerint itt minden figurának csak sodródnia szabad a krízissel, mire föl hangsúlyozzák ennyire a Brody-család problémáit? Némi hátteret ugyan írtak nekik, de személyiséget aligha: nincsenek szokásaik, beállítottságuk, mélyebben gyökerező véleményük. Nem érdekel, mennyire érződik úgy ettől, hogy bármelyikük bármikor odaveszhet: a gyenge családi szál kolonc a cselekmény nyakán, amíg oda nem ér Godzilla.



Az egyetlen szereplő, akit legalább közvetve valami személyes tragédia kapcsol a szörnyekhez, az Joe Brody. Ő meg a Japánban talált MUTO feléledésekor meghal, és Ford lesz onnantól a sztori fő emberi protagonistája. Kapásból mondok 5 okot, amiért ez rossz döntés volt:

1. Ford Brody egy egydimenziós, kigyúrt G. I. Joe, 
2. akinek összesen 2 jelenetét sikerült úgy-ahogy drámaivá kozmetikázni (Mikor ott magasodik előtte Godzilla, és mikor a végén viszontlátja családját.)  
3. Szinte alig mutat fel reakciót, függetlenül attól, hogy mikor mi történik körülötte éppen.
4. Elmulasztották a párhuzamot, hogy Fordot ugyanúgy elveszítheti a kisfia , mint ő vesztette el Joe-t a MUTO miatt.
5. Tűzszerész hadnagy, ideális reklámarca az USA katonaságának a közönség számára.

Említettem már, hogy anyja mindössze 3 percet szerepel az egész cselekmény során?

 

2.

"Mondja meg valaki: minek keresünk egy tengeralattjárót a dzsungelban?!"

Utálkozva legyintek rá, mikor Hollywood ennyire nyíltan a washingtoni kormányzatnak a seggét nyalja! A konfliktus teljes ideje kizárólag az Egyesült Államok hadserege tesz bármit is a MUTO-k megállítására. A döntéseket végig az ő főtisztjeik hozzák meg; nincs valódi mérlegelés, vagy értelmes döntéshozatal a cselekedeteik mögött.
Az emberi főszereplő pedig egy szemünk láttára elárvuló, családos katona/harcos, aki tűzön-vízen át mindig személyesen akar részt venni a bevetéseken. Egy vasúti kocsin külön megment egy japán kisfiút, aki elszakadt a szüleitől. Mit ad Isten: mihelyt névjegyzékbe vették a fiút, hogy megtalálják a házaspárt, azok 1 perccel később ott teremnek és hazaviszik. Őszintén: Amerika kapitány nem propagálja olyan hévvel, hogy "Lépj be a seregbe!", mint Ford Brody!

A produkciónak végül mégse sikerült elvennie a kedvem attól, hogy kivárjam Godzilla nagy megmérettetését. Különös módon épp a film egy másik szembeszökő hibája segített megemésztenem, hogy itt ennyire az USA-haderők intézkedéseit mutogatják.  Egy hiba, amely a '98-as, Roland Emmerich-féle Godzillában is jelen volt - igaz, ott többször és látványosabban. Hogy mi volt ez a "hiba"?

Az első haditerv csúfos kudarca. Igen, jól érti a tisztelt olvasó: annak örültem, hogy az Egyesült Államok katonasága bakizik. Nagyot! Az még logikus, hogy nem fogadják meg Serizawa tanácsát, miszerint bízzák az egészet Godzillára. Sok millió ember élete közvetlen veszélyben forog, nem beszélve a várhatóan milliárdokra rúgó anyagi károkról. Optimális, ha mindhárom szörnnyel egyszerre sikerül végezniük, míg azok egymással viaskodnak. Csakhát érdekesebb lett volna látnunk, hogy - ha nem is vele közösen, de - Godzilla bevonásával valami eredetibb és biztonságosabb megoldást dolgoznak ki, mint amivel végülis megpróbálkoztak.

3.

Az egyik rangidős parancsnok terve a következő: egy még erősebb, alighanem termonukleáris töltetet vetnek be a lények ellen, San Francisco kiürült belvárosában. Együttéreztem Serizawával és asszisztensével, ahogy megrökönyödtek ennek hallatán. Ha egy város elpusztításra képes bomba nem vált be, elővesznek egyet, ami egy városhalmazt is leradírozhat a térképről?
Az utalás Hiroshimára egész jó ötlet: Serizawa egy '45 augusztus 6-án tönkrement zsebórát ad a tábornoknak, emlékeztetve, hogy ott is legfeljebb félig az áldozatok számának minimalizálása volt a mérvadó ok. A híres bevetést a II. vh.-ban legalább annyira a minél gyorsabb, permanens győzelem célszerűsége is diktálta. "Az 10 kilotonnás volt, ez viszont 10 megatonnás! Az 50-es évekbeli robbantás csillagszóró ehhez képest." Nem tudom, mennyire kell könnyelműnek lennie a hadvezetésnek, hogy ezt az agyament stratégiát valaki ratifikálja.

És miután a haditerv meghiúsul, Brodynak éppen a bomba hatástalanítása miatt kell odamenni csoportjával a veszélyzónába. Ennyit a hadsereg kompetenciájáról. Ez pontosan olyan, mintha én pl. egy téglát dobnék az utcára, hogy elkergessem a környékbeli macskákat, aztán mehetek a forgalomba, hogy a saját "fegyverem" ne okozzon tömegszerencsétlenséget.

Bár Ford sajnos egy kifejezetten lapos karakter, tetszett, hogy a film többször olyan helyzetbe hozza, hogy egyedül találja magát a szörnyekkel szemben (a csendes-óceáni szigeten 1-2 méter választott el tőle, hogy észrevegyék és felfalják). Nagyon örültem, hogy ilyenkor nem szerepel dialógus a jelenetekben, nincsenek bugyuta beszólások, amik taccsra tennék az intenzív hangulatot a szörnyek körül. 

Valami halvány jelét látom, hogy Ford mintha direkt segíteni próbálna Godzillának a végső harcnál. Ez pedig nem kicsit segít a nézőnek, hogy érdekelni tudja őt: él-e vagy hal-e a karakter. Rábukkanva a MUTO-fészekre, felgyútja azt: miként Godzillát az egyik MUTO hátba támadta, Ford akciója is ugyanilyen hátba támadásként éri a nőstény MUTO-t. Godzilla ebben a filmben pozitív szereplőként van jelen, de szerencsére ezt Edwards nem akarja a szánkba rágni. Mindössze 1 olyan pillanat fordul elő, ahol a lény kifejezetten rokonszenvet ébreszt: mikor a kimerült óriás konkrétan az őt figyelő Fordra néz rá, és először úgy tűnik, kimúlt.

Godzilla és a MUTO-k küzdelme a kihalt San Fransisco-ban fenomenális panorámát nyújtott (3D nélkül!). Tökéletes tervezést kapott Godzilla külseje, illetve a bemutatása: lépésről lépésre látunk egyre többet belőle, míg 1 óra eltelte után megjelenik teljes valójában. Ordítását egyszerűen imádtam. Eddig a kedvenc állathangom, ami valamilyen fajta szörnyfilmben hallottam, a T-rex hangja volt a Jurassic Parkból. De az itteni óriáshüllőé dübörgőbb, tömörebb, ütősebb hangzású. 



Azok közé tartozom, akik szerint a 2 "MUTO" megfelelő ellenfélnek bizonyult Godzilla számára. Rovarszerű megjelenésük, állkapcsuk kellően félelmetesnek hatott - leszámítva a világító altesti részüket, ami őszintén szólva röhejesen néz ki totálképen. A város körüli porfelhő miatt kicsit nehéz követni a lények mozgását, de nem zavaró mértékig. Meglepett, hogy még Godzilla legendás nukleáris sugárlehelete is bekerült a 2014-es verzióba. És fantasztikusan festett!

Egyszerűen Godzilla egymaga érdekfeszítőbb, mint mindenki más együttvéve. Az alkotók egyértelműen azért nem adtak többoldalú személyiséget és nagy mozgásteret az emberalakoknak, hogy ezzel is még több figyelem irányuljon a szörnysztárra. 

Legfontosabb feladatát a 2014-es verzió végülis teljesítette: sikeresen újragondolta és átmentette Godzillát a XXI. századi mozi világába. Szilaj, egyenes és többnyire szórakoztató ugródeszkául szolgál egy várható folytatásnak. Másrészről szereplői túl szürkék, a családi szál teljesen lapos, Godzilla pedig nem szerepel annyit, mint azt megérdemelné. Most, hogy az eredettörténet - a maga logikai bakugrásaival - már a múlté, talán jobban rákényszerülnek az alkotók, hogy a történetet és feszültséget több tényező szolgáltassa, mint a gigászi hústornyok összefeszülése.