Igaz hazugságok (Két tűz között)

Nem is tudom, melyik a közismertebb e 2 jelenet közül:

1. Arnold Schwarzenegger, amint lóháton vágtat a hotel szökőkútján át; vagy
2. Jamie Lee Curtis, amint fehérneműben táncot lejt a fenti másik sztárnak.

Nem elsőként kísérli meg a True Lies, hogy 2 bizonyos műfaj jegyeit elegyítse. Először is egy adrenalinos akciómaraton lenni, egy csomó, más alkotásokból ismerős menekülési helyzettel és látványos robbanásokkal. Ugyanakkor egy házassági komédiába hajló, könnyen emészthető kémtörténetet próbál elmesélni. Mindenekelőtt viszont a laza szórakoztatás a célja, a '90-es évek jól felismerhető légkörét megteremtve, anélkül, hogy egyértelműen idétlenné válna.

James Cameron mozija enyhe bírálat is egy filmzsánernek: a történet összetevői szándékosan elcsépelt és unalomig ismert panelek, mintha parodizálni próbálná azokat. Egy arab terrorista csoport atombombával fenyegeti az Egyesült Államokat (Istenem, csak 1szer látnám a fordítottját ennek!). Ezért Harry Tasker különleges ügynök a megállításukon dolgozik. Családja semmit se tud ügynökéletéről. Ellenben, mikor Harry feleségéről azt hiszi, hogy megcsalja, merő leckéztetésből belekeveri őt egy megrendezett kamuügybe, míg nem mindketten az eredeti terroristák fogságába nem esnek.

A True Lies számomra is a laza lendületet és csúcsra járatott szórakozást jelenti, mint sokaknak. De pont ezek mérséklik bennem a méltatását. Ez egy jobbfajta akciófesztivál, humorral. Ennyi, és semmi több. Jól hasznosít újra elcsépelt sztori téglákat - elsősorban a James Bond-filmekből -, de azok attól még elcsépeltek maradnak.

Arnold Schwarzenegger és Jamie Lee Curtis meglepően gördülékeny párosa adja az egész produkció zamatát. Tasker otthon átlagos számítógép-eladó, de titokban az Omega-csoport univerzális szuperkéme: 6 nyelvet beszél, bármit elvezet (mint Billy Zane Fantomja), szakértője a közelharcnak és a fegyvereknek. Ráadásul mesterien tangózik. Akárcsak Bondnál, nála is 100%-ig biztosra vehetjük, hogy bármilyen nehéz helyzeteken úrrá lesz anélkül, hogy jelentősebb baja esne.

Na most: amit humorként prezentálnak, az nem mindig működik, néhol picit soviniszta színezetű Tasker leckéztetési módszere. A szituáció maga viszont érdekfeszítő: látni, ahogy Tasker a feleségét gyakorlatilag bevonja a saját munkájába, miközben a nő sietve szoktatja magát az újszerű helyzetéhez. Ironikus, hogy unalmasnak hitt házasságáról kiderül, hogy pont az ellentéte: "A férjem egy Rambo.". A befejezés pedig egyfajta kiteljesedést jelent a család életében: Helen amatőr ügynökként annyira bevált, hogy 1 év múlva már nemcsak feleségeként vacsorázik, de kolleganőjeként együtt is táncol Harryvel.

(Apropó tánc: emlékeztek Curtis elesésére az ágy rúdjánál? Az véletlen hiba volt, Curtis azonban improvizálva folytatta a jelenetet, így benne hagyták. Szerintem az itteni leleményessége is belejátszhatott, hogy végül megkapta a Golden-Globe díjat a szerepéért.)

A többi szereplő számomra harmadrangú tartozéka a sztoriformulának, Tia Carrére perzsa ügynökétől a morcosképű terroristavezérig. Dana, Harryék lánya úgy karaktere színességében, mint elrablása az utolsó fél órában már fölös toldalékidőnek érződik. Megtöri a mű ritmusát. Tekintve, hogy a negatív szereplők lényegében kifigurázásai egy valódi terroristasejtnek, nem látok más okot erre, mint: kifogás még több akcióra.

Meglátszik a tűzharc-jeleneteken az a szokatlanul magas, kb. 100 millió dolláros költségvetés, amit Cameron rászánt erre a produkcióra. Itt van néhány ikonikusabb-fajta akcióklisé, amivel megörvendeztet minket a rendező:

• vízbe ugrani, hogy elkerüljük a robbanást;
• embereket használni golyózápor ellen pajzsnak;
• vadászgéppel lőni a rosszfiúkra;
• égő kocsiban száguldást a benne ülő sértetlenül megússza;
• a különleges ügynök táncol a csinos hölgyeménnyel.

És ez lehet, csak engem zavar, de ha Schwarzenegger arab nyelven el tudja másítani az akcentusát, akkor angolul miért megy olyan nehezen neki?

Szórakoztató, ámbár nagyon is középvonal-beli hullámvasút, ami maximálisan őszinte a néző felé abban, hogy mit kínál.