Hegylakó 5. - A forrás

"NOOOOOOOO!"

Mielőtt bármit is kijelentenék, szeretnék egy jól sikerült esetet mutatni arra, amit a Hegylakó 5. - A forrás megkísérelt.

A Star Trek univerzum-ból a Kapcsolatfelvétel hatalmas bravúrt vitt véghez abban az értelemben, hogy teljesen a korábbi, Shatner-Nimoy-szereplőgárda nélkül tudta újralendíteni ugyanazt az idővonalat. Nem volt szükség (akkor még) reboot-ra, mert rendkívül okosan sikerült továbbgondolni a már eleve létező franchise világát. Legalábbis: annak a jobban sikerült darabjai világát.

"A forrás" tökéletes cáfolata mindennek. Nemcsak azért, mert a szériából mindössze az eredeti Highlander tekinthető "jó" mozis darabnak. Hanem főként azért, mert e láncolatban minden egyes folytatás mélyebbre ásta az 1. rész tekintélyét. Hogy az utolsót már a vetítőtermekhez sem juttatták el, eleve viharfelhőket előlegez meg egy Hegylakó-rajongó számára.
És most, kedves Hölgyeim és Uraim: bedobom a törülközőt.
Ez a film Antikrisztusa az 1. résznek!
Definitíven "ROSSZ".

Tévedés ne essék: továbbra is úgy gondolom, hogy az End Game a mozi- és a tévéformátum legjobb vonásait, szabályait, karaktereit, sőt meglévő történetszálait csúfolta meg, illetve rombolta le.
A Hegylakó 5. a maradék romok elporladását fémjelzi. Úgy indul, hogy semmi pozitívat nem tart meg a raktáron levő 1-2 pozitív cuccból, elsősorban sztoriháttér- és karakterfronton (pedig a visszatérő casting változatlan). Katarzisperceire minden szabály, minden alkotókontroll és mindegyik szereplő valamiképp eltűnik a színről. Utolsó szekundumai pedig megteremtik a tökéletes semmi állapotát. És ez valószínűleg a legpozitívabb jellemzés, amit megadhatok "A forrásra".

Olybá tűnik: a produkció valahol mégiscsak sejti, hogy micsoda valójában. Részletezhetném mondjuk

• mennyire iránytalan az írói munka vagy a rendezés;
• hogy a dialógusok és a személyiségrajzok minimális agymunka nélkül voltak felpasztellálva;
• a fantáziátlan és szájtáttatóan hülye háttér-díszleteket (főként a katarzisnál az égbolt kinézete);
• hogy a számítógépes effektek miatt Uwe Boll szégyenkezne (elsősorban a mozdulatgyorsítások okán, ami sokakat a Kör c. filmre emlékeztetett);
• és az ocsmányíthatatlanabb színészi alakítást a főgonosz, "az Őrző" részéről.

De akkor a film csak visszanevetve rám, mondván: nem tökmindegy?

A cselekmény csökevénye így szól: a k(á)osz alkonyvilágában elindul a hajsza A forrás után. Egy régi prófécia szerint mikor a bolygók teljesen kimozdulnak rögpályáikról, és a Föld felé vándorolnak, megnyílik A forrás, az univerzum valamiféle ősenergiája. Elközelgése előtt a Halhatatlanok sorra halandókká válnak, míg csak Duncan és Anna maradnak, hogy elfogadják A forrástól a rejtélyes Jutalmat, ami nem más, mint... az hogy gyerekük lehet.

Először talán a szarisszaméretű tüskéket távolítanám el, amik az ismert Highlander-mítosz korábbi elemeinek megváltoztatását jelentik:

1. A Jutalom pontos fogalmáról, és a "Csak egy maradhat"-mítoszról kiderül, hogy csak a Halhatatlanok bemesélt kitalációja volt (ahogy Duncan hitte azt eddig a forrásról).
2. Hogy Duncan soha nem vett feleségül Kate/Faith nevű arát. Ellenben mintha lett volna neki valamikor egy Anna nevű nője, aki most isteni rendeltetést hordoz magában A forrás miatt.
3. Kezdésünk egy fekete szabálylista, rajta kiírva a 3 fő szabály a Halhatatlanokról. Megjegyzés: a szenthelyekre vonatkozó szabály nem létezik.
4. A 2. részhez hasonlóan most is a közeljövőbe megyünk. Ahol Európa teljes gazdasági roncs, mocskos és tűzzel szabdalt utcákkal, és a világot ellepték "a kannibálok hadseregei". És ahol Joe Dawson figyelő már nem 45 év körülinek, hanem 55 év körülinek néz ki.

Elnézést, ha kihagytam valamit.


Ha ez paródia volna, akkor talán könnyebb volna lenyelnem például, hogy:

• Van egy Giovanni nevű, hidrogénezett punk-frizurás, halhatatlan pap;
• A főgonosz Halhatatlan, az állatias "Őrző" megállás nélkül vihorászik sisakkal a fején;
• Ugyanez a szereplő olyan pisztolygolyó-sebesen mozog, mint Barry Allen, "A Villám";
• Hogy A forrás fényáradatában Duncan és Őrző párbaja úgy néz ki, mint az 1933-as King Kong stop-motion-mozgása tízszeres gyorsításban.
• És ugyanennél a jelenetnél a Szaturnusz és a Jupiter közelebb vannak a Földhöz, mint most a Hold! A 2004-es Macskanő legalább beérte a Hold extraközeli felvételével.

Az egyetlen pozitívum, ami legalább a TV-sorozat megmaradt a réginek, az Joe régi, gyűrődésbíró egyénisége. Őt azonban Az Őrző megöli még a műsoridő első fél részében. Pontosabban: Duncan elhajítja ikonikus katanáját, az hosszában átmegy az Őrző nyakán, de ő kiszedi, kettétöri, és azután döfi bele Joe-ba, aki meghal.

Másrészt ő legalább nem kapott olyan dicstelenül béna halálnemet, mint Methos: a történelem talán legöregebb avatárja lényegében kannibáleledelként végzi.

Azt pedig inkább nem is részletezem, mit műveltek az eredeti témazene, a "Princes of the universe" újragondolásával. Véglegesen bizonyítja azt, amire már rájöhettünk: a '80-as évek utáni teljes franchise a Szar Szentélye.

Mindezek tükrében a Hegylakó 5.-öt Űrnek könyvelem el. Űrnek, ami csak kárt okozott volna pusztán azzal, ha befejező epizódként mélyül el a köztudatban.