Die Hard 5. - Olcsóbb, mint a székleted

"Vigyétek innen ezt a szarkupacot!!"

(Fékezhetetlen)

A nemrég elzáporozott negatív kritikák sorát gyarapítom az első idei filmről írt bejegyzésemmel. A Good day to Die Hard illegitim gyártmány; csalódás úgy a Die Hard-fanok, mint a mezei mozilátogatók szemszögéből. Míg a széria 4. részét még elfogadhatónak kategorizáltam el, "az életet" már ott is pusztán John McClaine saját egyénisége, gyűrött strapabírása, meg némi csekély interakció a lányával adták ki.

Ennyi se maradt 2013-ra a Die Hard-szériából.

Szokás szerint most is igyekszem majd minél tömörebben sorra venni mindazt, amiben a soros mű csődöt mond. De ha egymondatosan, kertelés nélkül kellene összefoglalnom, ilyesformán tenném: Ez a film SZOP! Jól értette az olvasó. Amellett, hogy pofátlanul az R-kategóriával csalogatja a 4. részben csalódott nézőket (az tudniillik PG-13-as volt), túlszárnyalja annak sterilitását, és alulmúlja számos akció-franchise mélypont-epizódjait a sztori- és karakter-perspektívából.

Szóval Bruce Willis most a fiát, Jacket segíti ki, aki CIA-ügynök. Egy helyi politikai foglyot kell figyelnie, akiről a végére kiderül: ő a tényleges rosszfiú-vezér. Természetesen mindkét McClaine megússza, akármit is zúdítanak rájuk az egyre hulló moszkvai gengszterek. Az elejéhez képest pedig a végére mindössze 1 dolog változott: Lucy McClaine (akit legalább ugyanaz formál meg, mint az előző részben) egy gyűrött fatert búcsúztatott el a reptéren, végül viszont egy gyűrött fatert meg egy gyűrött bratyót üdvözölhet a reptéren.

Végig egy, rajongónak öndöbbentő kérdés környékezett a megtekintéskor: Hová lett John McClaine? Az 5. installmentumban nem tűnik fel. Egyszer sem. Az őt hajdan megformáló színész itt van, de ez még a kevés sincs meg! Nem az ápolatlan, szívós átlagzsaru balhézik Moszkvában, hanem egy humortalan, közveszélyes, beképzelt tahó, aki magasról tesz (ugrik) az emberek testi épségére (pl. azért üt meg egy polgárt, mert az oroszul mert beszél hozzá Moszkvában). Cseppet sem érezni rajta, hogy törődne akár a civilekkel, akár a családja tagjaival. 
Ráadásul gyakorlatilag sebezhetetlen az ellene folyó támadások kereszttüzében. Olcsó szuperhős-utánzat, kosztüm nélkül, akire 1-2 ponton szükséges volt egy kis vért rakni, hogy úgy tűnjön, tud szenvedni sérülni. Ezért sem hivatkoztam a protagonistára úgy, mint "John McClaine"-re: egyszerűen nem azt a karaktert látjuk, hanem Bruce Willist. Már ezzel súlyos rothanat keletkezik a film csutkájában; a gyökértelen eseménysor, az üveges szereplők és a rengeteg csapongó akciószekvencia után végképp céltalanná válik az egész cselekmény.

Zéró apa-fia-kémia áll fenn Bruce Willis és Jai Courtney között, aki Jacket játssza. Jack karaktere alapból lapos és sótlan, mint egy rosszul készített pizza. Nem tudunk semmi érdemit meg a hátteréről, és alaphangon tettetett, ahogy apja piszkálódásai után majd kibékülnek. Kapcsolatuk lényegében úgy alakul, hogy Jack hol együtt akciózik az öregével, hol léhán beszólnak egymásnak. Azonkívül mindkét férfin érezni egyfajta unottságot, mintha mindez csak rutin strapa lenne a számukra. Nem kezdeményeznek, csak reagálnak végig az állandó életveszélyre.

A negatív oldal szereplői éppilyen súlytalanok, bár ez a Die Hard 4.-ről szintén elmondható. A fél világ gúnyolja szerintem azt a röhejes attribútumot, amivel felruházták az egyik főnökalakot: komótosan sárgarépát ropogtat. Ez kiegészítve a sorozatos robbantgatásokkal már-már a Transformers 2. hangulatvilágát idézi.



 

Szóval marad a legfontosabb kérdőjel: legalább az akció működik-e? Másképp: mitől lesz megfelelő az akció? "Terrorizmus, atombomba." Jancsibohócizmus, pürománia. A kötelező kunsztok és robbanások sokszor annyira valószerűtlenek, mintha John Moore rendező szándékosan Michael Bay negatív babérjaira törne. Moore szándéka szerint semmissé akarta tenni a 4. részt, de őszintén: ehhez képest a Die Hard 4. majdhogynem nosztalgiamozi.
Bőkezűen használnak el az alkotók ablakokat, kocsikat, helikoptereket, töltényt, stb. A trailerből ismert kocsisor-berobbanás ugyanolyan mesterségesnek látszik a kész műben, mint a trailerben volt. Még a detonációs felhők is gyanúsan kíméletesek a két főszereplővel. Az idegbeteg vágási munka és az eszeveszett kameramozgás miatt nem tudjuk az adott szituációkat súlyuk szerint kezelni; minden az effektekről szól, azokat részesítik abszolút előnyben. Az olykor lassított ráérősen és ütemtelenül következnek, s mikor visszagyorsul a kép, megint ész nélkül lőnek az emberek. Tarkítva 1-2 fuvallatgyenge egysoros beszólással vagy a főhős, vagy a fia részéről.



Semmi pozitívum nem marad tehát meg a korábbi részekből. A különleges effektusok felelőtlen szórása közepette nincs egy igazi, velős végső küzdelem vagy leszámolás. Hiányérzetet kelt, hogy nem fordul elő

1. egy szemtől szembeni közelharcot berakni, ahol a két szereplő egyénisége kerül mércére (Die Hard 1. és 3.)
2. vagy egy olyan megtorló választ egy korábbi könyörtelen gaztettre, mint a 2.-nál (Die Hard 2.)

Igaz: előbbihez a karakterrajz, utóbbihoz meg a dráma hibádzik.

Nem fogok ujjal mutogatni Skip Woodsra, az X-men: Kezdetek és az A-Team írójára, amiért nem tudott épkézláb papírmunkát az asztalra letenni. Azt viszont felrovom neki, hogy képtelen szakítani a hollywood-i szovjet és antikommunista propagandák emlékével. Ez a movie nyíltan oroszellenes. Azonkívül, semmi emberi jellege nincs a sztorinak; azonkívül, hogy rendre apró részletek vesznek el vagy gabalyodnak egymásba (pl. egy nem létező computer-fájl), a Die Hard 5. sértő is ezzel az ősrégi "gonosz orosz rosszarcok"-sztereotípiával.
Továbbá - ez a kisebbik sértő dolog - 2 Csernobil kapcsán felhozott másik klisét is láthatunk még hidegháború idejéből: a nukleáris fegyver az ellenoldal tervének tárgya, illetve az orosz tudós ötlete. Ezeket csak egy tényleg piszkosul jól megírt forgatókönyv tudja szükséges történetelemmé tenni; elsőre még a tavalyi Batman-filmben is szoktatnom kellett magam ehhez a koncepcióhoz.

Ami még furcsamód átfedés a számomra a TDKR-rel: Irina karaktere, aki a főgonosz lányát és cinkostársát alakítja, olyan, mintha Talia al Ghul csontszáraz, lebutított változata lenne. Ahogy ebben a filmben mindenkinek, neki is hiányzik a személyisége, egyszerűen ő is apja mellett áll, fanatikus mélységekig: mikor meghal, a lány önmaga feláldozásával akarja elpusztítani bosszúból apját Johnt és Jack-et. És persze kudarcot vall, csak saját halálát okozza, lerombolva egy egész épületet.
Mondanom se kell, hogy elfecsérelt esély párhuzamba állítani a két fiatalt: Irina jóba van az apjával, de a rossz oldalon állnak, míg Jack nemigen bírja az apját, de a jófiúkhoz tartozik (a szkript szerint). Végül pedig egyik a másik apja révén bukik el. És aki esetleg azt a sörreklám-szerű klipet keresné a trailer-ből, ahol Irina lecipzározza a kabátját egy motoron: ne tegye. Köze nincs a filmhez, a következő csalogány/átverés a korhatár-besorolás után.

Szégyenletesnek tartom, hogy Budapesten forgatták le a Die Hard 5. egy szeletét. Nemcsak a produkció minőség(telenség)e miatt, hanem mert a nálunk forgatott részleteket Moszkvának mondják, amivel tulajdonképpen az olcsó hollywood-i sztereotípiák alá sorolják be a magyarokat. Olcsóbb volt a stábnak itt forgatni, mint a tényleges Moszkvában. Vagyis - ha nagyon trágárak és hazafiatlanok lennénk, - mondhatjuk, hogy a pénz okán lényegében kitöröltük Bruce Willis seggét.

Mivel az akció rámenősségén kívül nem találtam más pozitívumot,  egy Egyes értékajánlással tudom csak illetni az 5. Die Hard-mozit. Intem tőle mindazokat, akinek valóban "drága az élet", és nem akarnak belőle másfél órát feláldozni.