A beavatott - Ugorjatok a kútba!

"A kultúrájuk adaptálódni fog, hogy a miénket szolgálja."
"Lehetetlen! Az én kultúrám a szabadságon és önrendelkezésen alapszik!"
"Szabadság irreleváns. Önrendelkezés irreleváns.
Együtt kell működjenek."

(Star Trek: The Next Generation - The best of both worlds)

Minthogy A beavatott c. film világában életre szóló jelentősége van egy bizonyos tesztnek, stílszerű, ha én is azzal indítok.

Melyik nyitómondat a legegyértelműbb állítás egy elmarasztaló kritikához?

A.) A Burok után ismét egy Alkonyat-típusú, életszerűtlen tinilány-regényt kaptunk - könyvben és moziban is - mely direkt 1 bizonyos alréteget céloz a biztos bevételi forrásért.

B.) Megint az az eset, mikor egy antiutópia csak egy alapjellegből áll, de az írók a fáradtságot sem veszik, hogy tisztességgel felépítsék (talán épp az A.) pont felismerése miatt)

C.) Hinni akarom, hogy Kate Winslet csak a fizetési csekkért fogadta el az itteni szerepét. Mert máskülönben úgy tűnhet: fejébe szállt a Walk of Fame-en márciusban kapott csillaga, és tényleg jónak találta az elolvasott szkriptet.

Tulajdonképpen könnyű dolgom van a mostani alannyal. Az élmény ugyanis, amit nyújtott, az masszív, egybefüggő kényelmetlenség volt. És miután visszagondoltam rá a teremből jövet, egyetlen funkcióképes aspektusát nem tudtam volna megnevezni. Ez a film kataklizma-szerűen rossz! Veronica Rorth nevével még nem találkoztam, de mint író, nyilván volt beleszólása a film elkészültébe. Ha nem így lett volna, azzal a Summit Entertainment kockáztatná a megcélzott közönségcsoport csalódását, egy olyan adaptációval, ami nem hasonlít a sikerkönyvre, melyből készült.

Egy háború utáni Chicago-ban 5, 100%-ban kötött életmódú kasztba tagozódva élnek az emberek: Bátrak, Műveltek, Őszinték, Önfeláldozók, Barátságosak. Az a pár ember, aki egyikbe se tartozik, az Elfajzottak, mivel őket nem lehet úgy agymosni és manipulálni, mint a többi embert. 16. évében minden fiatalnak döntenie kell: a születési csoportjában marad, vagy egy másikba akar tartozni, és ezáltal egy másik szerepbe börtönzi be őt a rendszer. Van egy teszt, ami segít felismerniük, melyikre volnának legalkalmasabbak - egyszersmind kiszűrik vele az Elfajzottakat.

A beavatott egyértelműen bizonyítja: ha egy Alkonyat-típusú könyv bestseller lehet, úgy bármelyik írónak a bóvli, Móricka-összefüggésekkel teli művilága leutánozhatja a sikert. Nem szégyellek lenézően írni a nyilvánvaló utalásokról, amikkel az írónő maga is manipulálja a célbavett olvasóréteget. A teszt egyértelműen asszociál a a középiskolások életút-választására: mit akarsz továbbtanulni, milyen karrierorientációt és életmód-közeget választasz.

Intelligens alkotócsapat igen kemény társadalomkritikát tudott volna ennek kapcsán rittyenteni arról, hogy a nyugati oktatás mennyire determinálhatja a fiatalokat, skatulyát húzva rájuk a munkájukban, életvitelükben, fizikai és mentális alárendeltségre kárhoztatva őket és utódaikat. Nem ezt láttam a vásznon létrejönni. A beavatottban látott rendszer még saját szabályai szerint sem állna meg a lábán, nemhogy olyan általános elvek szerint, mint logika, élhetőség vagy biológia.

Beatrix Prior - később Tris - tipikus prűd önfeláldozóból a Bátrak közé lép be, elemi harctudás nélkül küszködve fel magát lépésenként a legjobbak közé. Teszteredményét titkolja, hisz aszerint Elfajzott. Kiképzőjével, Négyessel mind inkább rájönnek, hogy a rendszer valójában nem védi a kerítéssel elkerített metropoliszt. Ahogy a Műveltek vezetője, Jeanine később bevallja: az emberi természet vakcinális kiirtására törekszenek. És mivel az Önfeláldozók titkon a csoportnélkülieket mentegetik az éhhaláltól, majd még őket is félre kell állítani.  

Csak néhányat sorolnék fel a legszembeszökőbb hülyeségek és lenyúlások közül:

• A Bátrak militarista életében ennyi lehetőség jut szórakozni: vonatból kiugrani, tetoválás, és dróton suhanás több km hosszan, a régi belváros romjai fölött.
• Tris madártetoválása egyértelmű lenyúlás Az Éhezők viadalából.
• egy nagy fal és egy sima drótkerítés tartja elzárva Chicago-t a világ többi részétől.
• Tris a hallucinogén gyógyszertől olyan rémképeket lát maga elé, amiknek közük nincs a karakter pszichéjéhez. Ráadásul csak annyival kikerüli őket, hogy: "Ez nem a valóság." Talán ha álmukban oltanák be a Bátrakat, akkor még csak-csak lenne értelme: az alattomos módszerek nem idegenek a kiképzőktől, ezt láthatuk. De itt vizsga keretében fektetik székbe őket, el is mondva nekik, hogy az egész csak elmeteszt...!
• Tris az egyik látomásában tükrök sokaságában látja önmagát, meg egy kutyát is: lopott kellék A Sárkány közbeléppel.
• A személyiséget teljesen eltörlő vakcina az Equillibrium tálalásában valahogy jobb megalapozást kapott.
• Ha a Műveltek az összes Bátrat - sőt még idővel Négyest is - érzelemmentessé tudják tenni egy új vakcinával, miért nem juttatják ugyanezt a vakcinát a másik 4 kaszthoz? Nem is feltétlenül orvosi úton beadva, hanem pl. ivóvizen keresztül?

A karakterekből ugyanaz a sótlan fantáziaaszály érződik ki, mint az inkoherens és nonszensz forgatókönyvből. Bábszínházba való szereplők: nemcsak pinceszinten sincs bennük izgalmas vagy eredeti, de az interakció köztük a minimumot sem éri el. Annyira hányaveti, undorítóan ostoba párbeszédek hagyják el a szájukat, ami egyszerre ejti zavarba és depresszióba a nézőt!
A beavatott palettáján sehol 1 valódi emberi lény: Tris apja, anyja, bátyja viszolyogtatóan lapos árnyak, akiknek konkrét szerepük sincs a cselekményben. Bátor-társai buliéhes gimnazisták, akik szérum nélkül is épp elég sekélyesek, hogy ne érdekeljen minket a sorsuk. Legrosszabb figura a Bátrak punk kiképzőtisztje, aki Tristet eleinte próbálja kiejteni a csoportból: egy rankor kiköpné ezt a kölyköt, ha véletlenségből bekapná!

Jeanine Metthews keresztnevét utalásgyanúsnak találom, most hogy megnéztem, hogyan írják. Ha azt az "i"-betűt nem nézzük, a keresztneve ugyanaz, mint egy, a történelemben létezett, tinédzserkorú leányhősnek. Aki háttal fához kötözve égett el elevenen, mint csaknem Tris is az egyik látomásában.
Szóval Jeanine a Műveltek vezetője, aki puccsra készül az Önfeláldozók vezetése ellen. Kizárólagos motivációja az érzelemmentes világ. Kate Winslet valami ahhoz hasonlót próbál itt megjeleníteni, mint Jodie Foster az Elysiumban: a rideg, cinikus, fasisztoid gondolkodású nőt, aki akarja a hatalmat, de személyes hite is van a fennálló rendben. Maréknyi bíztató pillanat fordult elő a filmben, és ezek egyike az, mikor Tris - a Bátor-kiképzésen tanult mozdulattal - kést dob Jeanine tenyerébe, épp mielőtt betáplálna egy likvidálási parancsot a gépébe. Ennyi. Ezenkívül semmi nem fogott meg vele kapcsolatban.

Ami magát Trist illeti... nos, ő ugyanaz a színtelen placebo-hősnő, mint A Burokból Melanie. Kötelezően áttetsző, színtelen tinilány, akinek a bőrébe bármelyik fiatal lány beleképzelheti magát. Először még jámbor, de önmagával nem megbékélt lélek, akit elvileg a Bátrakhoz húz a szíve.
A movie nevetség és giccs elegyeként tálalja, ahogy a középkori parasztruhában futrinkázó csaj "leküzdi" első félelmeit, az ünnepségen, a vonaton, majd leugorva egy épületről úgy, hogy direkt nem mondják meg, hogy a mélyén valami szuperrugalmas háló van. Vontatott, minimális jellemfejlődése nemcsak kiszámítható, de nem is illik rá arra a lányra, akin elvileg végbemegy. Nem látom, mitől lett Beatris jobb, mitől edződött meg, hogy Trisszé váljon.

Ugyanez áll Négyesre, aki a sztori szerint szintén Önfeláldozó-származású, és szintén Elfajzott. Sokadjára látom azt a kémiasteril románcot, mikor 2 személyiség nélküli fiatallal eljátszatják a készítők, milyen érzés 14-16 évesen felfedezni az első intim érzelmeket. A személyes félelmeket, a felnőtté érést, a fizikai vonzalmat. Ha a produkció legalább segítené a tiniket megérteni az átalakulást egy 14-16 éves fiatal személyiségében, már létrejönne valami kezdetleges, de valódi dráma. 

Nem pedig azok a csöpögős részek, ahol a lelepleződött Tris kénytelen lelőni egyik agymosott barátját, rimánkodik a meglőtt anyjának - aki mint kiderül, maga is jól bánik a lőfegyverrel -, hogy ne halljon meg. Érzelmeket kiváltani, és érzelmileg rátelepedni a közönségre két külön dolog, és ez egyértelműen az utóbbi eset.

Meg kellene hatódnom azon a fordulaton, hogy az elhurcolt Négyest gonosszá agyprogramozzák? Tris egyik újkeletű rémképe az volt, hogy Négyes leteperi őt intim pillanatban. Ez vetül ki a valóságba, mikor Tris az agymosott Négyest győzködi, az meg nyomul, hogy félreállítsa. Akik esetleg nem ismernék, elárulom, hogy a Sailor Moon 1. évadját nézzük, mozivásznon:

1. A középsulis korú "főhősnőt" csetlő-botló harcaiban egy magányos szépfiú segíti ki,
2. szépelgő vonzalom támad köztük, és kiderül, hogy a férfit rémálmok kísértik,
3. épp miután a lánnyal jobban megismerték egymást a veszély közepette,
4. a gonosz boszorkány elfogja, és agymossa a férfit, 
5. így a lánynak most ellenségeként kell viszontlátnia a szerelmét.
6. De még épp a főboszi bukása előtt a szépfiú csak magához tér, egy ismerős kép hatására.

(Megjegyzem: abban a rajzfilmben legalább az érzelmek kifejezése nem volt abszolút hamis.)

Most nézzük, milyen szinteket jár be a végkifejlet, lefelé menetben:

• Egész hatásos a mozzanat, ahogy Tris kést hajít Jeanine kezébe, megakadályozva, hogy parancsot küldjön az érzelemtelenített Bátraknak, hogy lőjék agyon az elfogott tömegeket.
• Evidens, hogy az agymosó szérumot Tris beadja neki, hisz csak Jeanine kapcsolhatja ki a rendszert. 
• Az viszont sík agyrém, hogy a szérum 5 másodperc alatt kreál Jeanine-ből akarat nélküli bábot.
• Még inkább, hogy a teljes computerrendszert ugyanennyi idő alatt iktatható ki, 1 kézmozdulattal.
• Attól is inkább, ahogy a nő hisztérikus visítás után felkap egy injekciót, és nekiront a lánynak, akiről pedig tudja, hogy képzett harcos, ráadásul Elfajzott. Tehát nem hat rá a szérum, és a képességei is jobbak az átlagembernél.
• És most kapaszkodjon mindenki a karfájába: egy sima pofon után Tris otthagyja a nőt! Hadd ábrándítsam ki a női nézőket: semmi sem oldódott meg! Számítógépes hálózat nélkül is érintetlen marad a társadalmi struktúra, ami önmagában szerves része volt az összeesküvésnek. 

Következzen egy újabb tesztfeladat:

Melyik a legerősebb érv amellett, hogy Tris Prior NE hagyja szabadon mászkálni nemezisét?

A.) Összes szenvedése, személyes tragédiája és ellene irányuló merénylet emiatt a nő miatt érte.

B.) A nő egy olyan rendszer fenntartását irányít élete árán is, ami az emberi érzelmek és önrendelkezés teljes biokémiai eltörlésére törekszik.

C.) Saját legközelebbi barátaival akarta lemészároltatni ártatlan emberek százait, ugyanezt szánva minden általa ellenségesnek ítélt elemnek.

Bármelyiket is karikázza be valaki: a zárás a vonaton utazó Négyessel és Trisszel egyik esetben sem fog odailleni.

Mégcsak a tavasz közepén járunk, de A beavatott máris jelölést szerzett nálam a "2014. legrosszabb mozifilmje"-címre. Elsőtől utolsó percéig egy inspirálatlan, kidobnivaló celluloidgalacsin. Sérti az ember intelligenciáját, annyira leolvasható róla, milyen közönségrétegből és milyen formula szerint próbál szezonális profitot lefölözni a Summit Entertainment-nek. Aki mély történetet keres az átlagtinédzser álmai és az asszimilatív oktatásrendszer ellentétéről, az inkább ne a leányregények között keresgéljen. Nem fog tetszeni, amit helyette talál.

(Aki olvasni szokott, tudja,hogy nálam 0 pontos végérték is létezik