Mr. Morgan utolsó szerelme

A Mr. Morgan utolsó szerelme csalóka elnevezés. Nem arról szól, hogy egy idős ember újra megtalálja életében a szerelmet. Inkább arról, hogy újra megtalálja azt a fényt, amit a szerelemmel együtt elveszített: az életkedv, a másokkal való kommunikálás, a közös élmény örömének fényét. Romantikus film ez, de a romantika nem onnan érkezik, ahonnét a premissza alapján várnánk.



Matthew Morgan, a nyugdíjas filozófiaprofesszor teljesen magába zárkózott, miután felesége, Joan elhunyt. Apátiájából egy Pauline nevű, fiatal, életszerető chachacha-tánctanárnő zökkenti ki. Ahogy jobban megismerik egymás személyiségét és múltját, Matthew múltja meg is elevenedik - a Párizsba látogató rokonai képében.

Meg kell, hogy mondjam, elég szezonális, típusfilm-beütése van ennek a darabnak. Sandra Nettleback rendező-író egy szokványos, biztonságosnak mondható sztorit mesél el családról, veszteségről, a múltbéli terheink cipeléséről. És bár a hangulatot nem szennyezi giccs vagy érzelgősség, az egész, különösen az elején bűnlassú és energizálatlan. A téma nem bontakozik ki a cselekmény fő szálával együtt, mert a konfliktusban nem valódi álláspontok, hanem csak beidegződések és indulatok ütköznek egymással.
Átlagdrámázást kapunk tehát, ahol csak azért nem mondjuk fel 20 perc múlva a teljes cselekményt, mert még nincs jelen az összes főszereplő.

Az elcsépeltre sikerült családi szálnál sokkal érdekesebbnek találtam magát Matthew Morgan személyét. Az egyetlen háromdimenziós figura a palettán: kultúrált, szófukar, udvarias értelmiségi, aki soha nem mutatja ki a külvilág felé a fájdalmát. Nagyfokú büszkeség és emiatt némi önzés jellemzi; tipikusan az a fajta öregúr, aki ragaszkodik az elveihez, és a puszta sajnálatot lealacsonyítónak tartja. Nyugtázom, hogy a rendezőnő nem próbálja Morgan gyászát túldramatizálni, hogy így nagyítsa fel a jókedvet, amit Pauline társasága nyújt majd neki.

Tetszett az interakció kettejük között: hamar leesik a nézőnek, hogy a kötődésük tisztán lelki természetű: Matthew-t a neje fiatalkori énjére emlékezteti Pauline, a lány pedig sok éve elhunyt apját juttatja eszébe. És ez nemcsak azért működik, mert jó látni egy idős urat, hogy megint ad a külsejére. Pauline jelenléte hatására a személyisége, a szelleme is feléled, nemcsak az életkedve.





Toronymagasan a legérettebb közjáték, amikor Mr. Morgan egy étteremben elmondja a nőnek, miért nem jár emberek közé:

1. "Találkozol valakivel, aki igényli mindazt a szeretetet, melyet képes vagy nyújtani. És mikor elveszíted azt valakit, azt hiszed, minden más is megáll. De minden más csak megy tovább. 
2. Hiányozhat valaki úgy is, hogy számtalan másik ember vesz körül. Azok az emberek (...) nem kívánatos zavaró tényezők. Így aztán keresed a felejtést és magányt. De a magánytól csak keseregsz.
3. "Ön az egyetlen olyan pontja az életemnek, melyet még nem tudok hova tenni."

Ez az 1-2 mondat nagyon elevenjére tapint a film lényegének. Egy olyan életérzést közvetít a néző felé, ami nagyon valós, de nagyon nehéz szavakba önteni: a magány igényét, az élete alkonyát töltő férfi érzésvilágát. A több mint két órás műsoridő bőven elbírt volna még rengeteg hasonlóan okos véleménycserét

Hiánycikk az eredetiség. Matthew fia, Miles az egyik legunalmasabb főszereplő, akit idei filmben láttam: tipikus harmincas, feleséggel, gyerekkel és húggal. Nem azt mondom, hogy a movie-nak az tett volna jót, ha telefilozofálják. De életszerű tanulságok helyett egy sótlan családi perpatvart kell végigkövetnünk, melyet nem táplál egyéb, mint az elhanyagolt kommunikáció és a rejtett arrogancia - mindkét férfi részéről.

Nemcsak a cselekményre, de az elrendeződésre is fogadás köthető, hogy miként fog lezajlani:

1. Miles haszonleső mostohajelöltnek hiszi Pauline-t + Pauline próbálja békíteni apát és fiát = Pauline összejön Miles-szal
2. Matthew látja halott neje emlékét hozzá beszélni + Matthew öngyilkosságot kísérel meg félúton a filmben = Pauline Matthew emlékét látja hozzá beszélni

A kör bezárult.

Van egy kritikus pont, ahol úgy érzem, hogy a végkifejlet seggbe rúgja a film üzenetét. Miután Matthew és Miles nagynehezen tisztázzák Joan halála miatt támadt konfliktusukat, Matthew azt mondja: "Azt hiszem, sikerült mindent elrendeznem." Rögtön a következő jelenetben már Pauline képzeletalakjaként látjuk; a lány rákérdez, hogy miért ment el. Pauline és Miles kapcsolata se tűnik annyival szorosabbnak, tehát nem telhetett el olyan sok idő sem. Nem tudok másra következtetni, minthogy Matthew ismét megpróbált öngyilkos lenni, és ezúttal sikerült is neki.

Csakhogy Morgannek ez a tette legalábbis ellentmondásos. Ha ennyire be akarta fejezni az életét, miért nem végzett magával, mikor Pauline-t még nem ismerte? Talán tudat alatt visszafogta az az 1 utolsó ügy, amit még nem "rendezett el" a fiával? Érthető volna, de akkor is suta gondolatmenet: ha Pauline visszahozta életkedvét, és a békülés Miles-szal utántöltést hozott családi kötelékeibe, akkor nem okoz megint fájdalmat mindkettőnek azzal, hogy meghal? Bárhogy is legyen: ez nem megható, hanem csak depresszív, kényelmes alternatíva a szálak elvarrásához.

A szereposztás Szíriusza egyértelműen Michael Caine: örömmel látom, hogy 80-as éveiben képes 2. csúcsszakaszát írni karrierjének. Az amúgy lapos dramaturgiát ő tölti meg némi élettel. Partnere Clémence Poésy nem egy kifinomult színésznő, de arca és gesztusai kellően szelídek a kiosztott szerepéhez.
Gillian Anderson karaktere Karen cseppet sem érdekelt. Mindazonáltal örültem, hogy a néhai Sculy ügynök még mindig egy filmben szerepelhet Hollywood egyik legnagyobb sztárjával. Egyszerűen semmit nem látok, ami legalább futólag rácáfolna Morgan tézisére, miszerint Joanán kívül mindenki más csak üres árny - Pauline-t kivéve.

A Mr. Morgan utolsó szerelme egy átlagigényű, olykor felügyeletlenül lassú, letargiahajhász dráma. Érthető és életszerű családi konfliktust vázol fel, de meg sem próbálja azt aktualizálni vagy csiszolni, s így az unalom kitaszigálja a néző érdeklődését az egész dilemmából. Hangulata az van, de gondolati síkon merev, egyáltalán nem a remény vagy életszeretet felé tereli a hétköznapok emberét.

Pontszámom a produkcióra: