Schindler listája

"Ma van a történelem.

És ti vagytok a részei."

1939-ben Oskar Schindler, a megnyerő német üzletember Legyelországba érkezik, hogy anyagilag megszedje magát. Náci kapcsolatai révén megszerzi egy lőszergyár tulajdonjogát, melyhez olcsón juthat zsidó munkaerőhöz - köztük újsütetű könyvelőjéhez, Itzhak Sternhez. Azonban a sorozatos náci kivégzések láttán aknamunkába kezd, hogy annyi életet óvjon meg a likvidálástól, amennyit csak módjában áll.

Minden kitörő kritikai elismerésnek megvan a maga ellenhulláma. Amikor Steven Spielberg művét a Holocaust addig legmerészebb mozis ábrázolásáért dicsérték, rögtön jött a cáfolat. Schindlert kivéve szinte minden nem zsidó főszereplő szörnyeteg, míg Sternt kivéve jóformán minden zsidó polgár csak mint áldozat/áldozatjelölt része a történetnek. Ugyanakkor alig jut figyelem a Holocaust egyéb, a náci ideológia szerint szintén "alsóbbrendű" embercsoportjainak (romák, szlávok, fogyatékkal élők, homoszexuálisok, stb.)

Saját vélemény?

Nem akarom túl sokat fényezni a produkció hírnevét, és a kulturális elismerést, amiben részesült. Kár is tagadni: keményen rideg, sokkoló alkotás, nagyon sok nehezen emészthető képsorral. Semmiképp nem szabad "szórakoztatás" címszó alatt elővenni vagy ajánlani, márcsak a rideg és komor alaptéma miatt sem. Nagyon hamar teljesen átitatja az üldözöttség szívmardosó érzése, az egész minket körülvevő világtól való rettegés atmoszférája.

A movie 3 óra hosszú és utolsó jelenetét kivéve végig fekete-fehérben játszódik. Tartottam tőle, hogy ezzel Spielberg csak a Holocaust adott korhoz kötöttségét próbálja majd hangsúlyozni. Hogy ez az akkori és ottani emberek tragédiája, amiből mi, a XXI. század polgárai alkalmasint elokulgathatunk. Semmi nem állhatna ennél távolabb az igazságtól.

Idővel megértettem, hogy ez a színtelenség más célt szolgál, mint aminek elsőre tűnik. Egyértelműsíti, hogy itt tényleg nem voltak külön életpályák, választható sorsok, bármi többszínűség az életben. Csak fehér és fekete, túlélés és halál. Hiányoltam ugyan az ideológiai folyamatot, ahogy a német demokrácia náci diktatúrává süllyedt. De ez a movie a Holocaust, az áldozatok története. 

Semmiképp nem lehet ezt egy tipikus Spielberg-produkciónak nevezni. Teljesen hiányoznak belőle a rendezőre jellemző stílusjegyek - elsősorban az események romanticizált, meseszerű beállítása, a családbarátabb karakterrajzok, bármilyen derű vagy bíztató kilátás. Ehelyett szokatlanul száraz, tárgyilagos, sőt reménytipró tónust alkalmaz. Sosem fordítja el a kamerát a borzalmak elől. Pl.

1. Az egyik zsidó nőt direkt azért lövik agyon, mert a munkáját végezte, és jelentette, hogy egy szerkezet aljzata hibás. 
2. A fő antagonista, Amon Goeth reggelente az erkélyéről, félpucéran lövet a gettóban dolgozó zsidókra, kedvtelésből, mintha rühes vadállatok lennének.
3. A zuhanyzó jelenet, ahol a borotvált, meztelen emberek nem tudják, vajon tényleg víz fog-e rájuk zúdulni itt.

 

Az effajta tébolyult gonoszság szinte kiált a teatralitásért, főleg egy ilyen hollywood-i tabutémában. A forrásmű Thomas Kenneallynek, a Holocaust egyik túlélőjének a tollából származik (Schindler bárkája): Spielberg a könyv elolvasása után egy évtizedet várt a megfilmesítéssel, és az áldozatok emlékei iránti szolidaritásból ingyen vállalta a rendezést. Elhivatottsága pont ebben a színtelenségben mutatkozik meg: az áldozatokat egyszerűen megölik és elfelejtik, igazi ok nélkül, feketén-fehéren.

Tehát a tónus példásan komor. De a történet mindebben mennyire van jelen?

Nem értek egyet azokkal, akik szerint Schindlerre a hollywood-i átlagember-hős sztereotípiáját húzták rá. Oskarnak világos karakterfejlődés jut, párhuzamban az egyre brutálisabb kormányzati intézkedésekkel. A hedonista  haszonleső egyszercsak arra eszmél, hogy a faji tisztogatás apasztja a befogható munkaerőt. Ezek az emberek éhbérért dolgoznak neki, hiányukkal az előnyös üzlet kerül veszélybe. Azzal, hogy szól Goeth-nek, hogy fékezze magát, Schindler önmagát vezeti rá arra, hogy értéket lásson az ingyen és állandó emberállományban. 

A felégetett hullahegyek láttán sem csupán elborzad, hogy "Jaj, Istenem; megígérem, hogy jó leszek!" Azt érti meg, hogy a gyárában dolgozni épp ettől a borzalomtól választja el a zsidókat. Vagyis nemcsak vagyon, hanem egy közvetlenebb hatalom is a kezébe került:

1. egyrészt a munkásai az ő keze alatt nem lesznek hamvak és por;
2. másrészt ha selejtes lőszert gyárt a helyi erőknek, azzal is csökkenti a gyilkosságok számát. 

Liam Neeson Schindlere hidegfejű, okos és jól ért az emberek nyelvén. Tetszett az interakció közte és Ben Kingsley Sternje között: Spielberg kifinomultan, hangsúly nélkül engedi, hogy a 2 karakter munkaviszonya magától fejlődjön barátsággá. Schindler annyira ügyesen adja pénzleső náci munkáshajcsárt, hogy Stern is csak több lépcsőben döbben rá: mindez immár csak ügyes álca. A gyár már rég veszteséges, de Schindler még mindig ide gyűjteti a sárga csillaggal megjelölteket.

Közismert "látványelem", amikor Spielberg enyhe piros színnel emeli ki az egyik, a katonák elől bujkáló kislány kabátját. Triviális kifejezőeszköz, de attól még hatásos. Schindler véletlenül szúrta ki a lányt a tömegből, 

és mikor viszontlátja azt a kabátot, az épp elpusztított zsidók ruhái között, tudja, hogy a tulajdonosa is közöttük volt. Oliwia Dąbrowska neve talán nem sokat mond az átlagnézőnek, de a hölgy élete egyik legfontosabb tettének tartja a "Piros Kabátos Lány" megformálását.

Ami még nagyon tetszett nekem Oskarban, ahogy a pszichológiát képes spontán használni. Rögtön a movie elején sikerül a stílusával bevágódnia néhány befolyásos náci párttagnál. Egy Amon Goeth-höz hasonló szadistát sem könnyű leszerelni, de ahogy Schindlertől látjuk ezt, az egyszerre izgalmas és hihető technika. Pl. mikor a hatalom természetéről okítja a részeg férfit: "A hatalom az, mikor minden jogosultságunk megvan ölni, és nem tesszük. (...) Ez volt a császároké." Ennek hatására később Goeth is "megbocsát" egy fiúnak, amiért az nem tudta kitisztítani a kádját.

Legmerészebb húzása alighanem az, amikor egy vagon lakóit az életveszélyes fülledtségtől úgy menti meg, hogy hangosan kiröhögi, majd a náci megbízottak asszisztálásával lelocsolja őket vízzel. Itt egy kicsit talán a hihetőség határára táncol a jelenet Oskar buzgóságával. De szó se róla, nagyon elmés húzás: Oskar valódi kockázatot vállal, nemcsak futó jótetteket hajt végre, amit bármikor megereszthet a jól szituált pénzeszsák a szerencsétlen ördögöknek.

Talán kissé manipulatív, hogy 3 órát lenyomnak a torkunkon ebből a lélekölő korképből, és ezek után persze felüdülés egy kis remény a végére. De még ezzel együtt se tartom érzelgősnek a befejezést (ellentétben az E.T.-ével). Ahogy Stern és Schindler sikeresen összeállítja a híres listát, az elkészülés pillanata anélkül van kiemelve, hogy valami megváltó pergamennek állítanák be. Ugyanígy: mikor eljön 1945, és Schindlernek menekülni kell a Vörös Hadsereg elől, megható látni, amint Stern és a listán szereplő 1100 zsidó elbúcsúzik Oskartól.

Nem hinném, hogy karakteridegen lenne, ahogy Schindler sírva fakad, és leborul Sternék előtt. "Többet is megmenthettem volna. (...) De nem tettem meg. NEM tettem meg...!" Mindez a komor téma és alapos elővezetés dacára is lehetett volna giccses melodráma. Ehelyett valódi, reményekkel és hittel gazdagon átitatott, felemelő "pay-off" (="kifizetődés" [a nézőnek, amiért folyamatos figyelemmel követte a történetet]). Az utolsó montázs pedig, ahol már a színes jelenben látjuk a "Schindler-zsidókat", rögzíti a tanulságot, miszerint egyetlen ember is jelenthet óriási különbséget.

Szigorúan csak mint a Holocaust elbeszélése, a Schindler listája valóban gigászi mozgóképes vívmány. Igazi hangos ébresztőóra minden nép kollektív lelkiismeretének, nemcsak a terror és halál képei miatt. Mert bár a mozi tényleg nem vállalja, hogy a totalitárius világ kiépülésének mikéntjét bogarássza, nagyon jól tudatosítja az emberben a lényegi víziót, a végeredményt. Hogy mindez értelmes, hús-vér lelkekkel történt meg, akiket saját hazájukban egy legitim nagyhatalom legitim törvényei, annak legitim intézményei és végrehajtói ítéltek... A semmivé válásra.

"Aki egyetlen életet megment,

a világ egészét menti meg."