Egy profi bűnbanda megtámad egy pénzszállító autót, és kivégzik az őröket. Vincent Hanna, a gyűrött, munkaholista nyomozó kapja az ügyet. Ám a banda felkészültebb, mint gondolta: figyelik a rendőrséget, a tagok precíz terv szerint dolgoznak és sosem tétováznak. Ráadásul vezetőjük, Neil McCauley éppoly pengeeszű és vakmerő alak, mint maga Hanna.
"Gondoljanak a családjukra! Ne kockáztassák az életüket, ne hősködjenek!"
Michael Mann Szemtől Szembene egy izgalmas, ódivatú akcióthriller. Ódivatú, mert a választott történet voltaképpen klisé dominókat rakosgat egymás mögé, hogy azok egyetlen hosszú eseménysorban eldőljenek. A dolog trükkje: elég időt szánni rá, hogy az egyes dominókat fényesre polírozza. Nemcsak úgy tesz, mintha lenne tartalma: a bűnöző- és rendőri oldalt is közelről látjuk működni, a fontosabb szereplőket emberi arccal és élethelyzetekkel ruházza fel a rendező (Val Kilmer Chris-e például férj és apa, aki szerencsejáték-függősége miatt fanyalodik a piszkos melóra).
Nem meglepő módon a fő jó- és rosszfiú a legérdekesebbek. A többi szereplő hétköznapibb figura. Közülük is akik cselekvő alakítói az eseményeknek, azok mind férfiak. Nem azt mondom, hogy a nők buták vagy fakók volnának, egyszerűen csak nem az élbolyban foglalnak itt helyet.
"Nem lehet semmi az életében, amitől ne tudna fél perc alatt örökre búcsút mondani."
Úgy találtam, hogy a film hajlamos lelassulni. 2 és fél órát tesz ki a műsoridő, de így is mintha túl sok szálat vezetne föl. Mindet is el elvarrja ugyan, csak némelyik gyenge. Neilt és Christ leszámítva egyik negatív szereplő sorsa sem igazán érdekelt, Vincent mostohalánya pedig csak tartozékként bukkan föl 3 nagyjelenetnél. De ezt nem rovom föl hibaként: jobb, ha mindenre jut idő, mintha izgágán összecsapnák a forgatókönyvet.
A mai akciófilmes trendek fényében nemcsak az üdítő a film külsejében, hogy mentes a CGI-től. Őszintén és egyenesen tálalja a sztorit, nincsenek benne a megszokott kellékek, amivel a feszültséget szokták fokozni (flashback, autós hajsza, pürotechnika, céltalan lövöldözés, stb.). Az, ahogy Hannáék egy gyanúsított adatait csekkolják, vagy épp az elkövetőket tetten érik, ugyanolyan izgalmas lehet, minthogy valakit agyonlőnek vagy épp széttörnek valamit.
Nem meglepő módon a fő jó- és rosszfiú a legérdekesebbek. A többi szereplő hétköznapibb figura. Közülük is akik cselekvő alakítói az eseményeknek, azok mind férfiak. Nem azt mondom, hogy a nők buták vagy fakók volnának, egyszerűen csak nem az élbolyban foglalnak itt helyet.
"Nem lehet semmi az életében, amitől ne tudna fél perc alatt örökre búcsút mondani."
Úgy találtam, hogy a film hajlamos lelassulni. 2 és fél órát tesz ki a műsoridő, de így is mintha túl sok szálat vezetne föl. Mindet is el elvarrja ugyan, csak némelyik gyenge. Neilt és Christ leszámítva egyik negatív szereplő sorsa sem igazán érdekelt, Vincent mostohalánya pedig csak tartozékként bukkan föl 3 nagyjelenetnél. De ezt nem rovom föl hibaként: jobb, ha mindenre jut idő, mintha izgágán összecsapnák a forgatókönyvet.
A mai akciófilmes trendek fényében nemcsak az üdítő a film külsejében, hogy mentes a CGI-től. Őszintén és egyenesen tálalja a sztorit, nincsenek benne a megszokott kellékek, amivel a feszültséget szokták fokozni (flashback, autós hajsza, pürotechnika, céltalan lövöldözés, stb.). Az, ahogy Hannáék egy gyanúsított adatait csekkolják, vagy épp az elkövetőket tetten érik, ugyanolyan izgalmas lehet, minthogy valakit agyonlőnek vagy épp széttörnek valamit.
"Ha választanom kell maga és egy szerencsétlen ördög között, akinek a feleségét maga özveggyé tenné... akkor, testvér: meghúzom majd a ravaszt."
A Szemtől szemben közismert nevezetessége, hogy Al Pacino és Robert De Niro itt játszhattak életükben először közös jelenetben. Kipipálhatjuk az érdekfeszítő szembenállást: egyikük higgadtabb, másik excentrikusabb karaktert alakít, de mindkettő feltűnése energizálja a vásznat. Kivételesen találó a magyar cím: tényleg 2 profi csapat koponyája áll "szemtől szemben" egy ügy során, trükköznek, figyelik a másikat, míg 85 perc eltelte után végre személyesen is találkoznak.
A felvezetés hibátlan: nemcsak a magánéletük életszerű, nemcsak vastag párhuzam vonható Vincent és Neil személyisége közé, de az addigi, bonyolult macska-egér játék várakozást kelt a nézőben. Mikor és hogyan akadnak végül össze, vadász és prédája?
"A két profi felismerte egymást."
(M.A.S.H.)
A felvezetés hibátlan: nemcsak a magánéletük életszerű, nemcsak vastag párhuzam vonható Vincent és Neil személyisége közé, de az addigi, bonyolult macska-egér játék várakozást kelt a nézőben. Mikor és hogyan akadnak végül össze, vadász és prédája?
"A két profi felismerte egymást."
(M.A.S.H.)
A Szemtől Szemben egyik nagy erőssége a velős párbeszédekben rejlik, és a kávéházi beszélgetésnél sincs ez másképp. Vincent és Neil nem próbál trükközni egymás előtt: A 2 férfi teljesen nyíltan beszél magáról a másiknak, akiről pedig pontosan tudja, hogy a vesztére tör. Itt nincsenek indulatok vagy tartozások, csak két higgadt szakmabeli, amint méregetik egymást.
Mikor először ültem le a movie elé, féltem, hogy a két fél párbeszéde elcsépelt lesz, hisz az alaptéma lerágott csont: gyűrött hekus a rablógyilkosok nyomában. Szerencsére McCauley és Hanna remek ellentétpárt alkotnak: bár a törvény - és az asztal - 2 külön oldalán foglalnak helyet, azonnal felismerik, hogy nem is különböznek sokban. Mindketten profik, csak a munkájuknak élnek. És bár törődnek a hozzájuk közel állókkal, magánéletük régóta stagnál:
Mikor először ültem le a movie elé, féltem, hogy a két fél párbeszéde elcsépelt lesz, hisz az alaptéma lerágott csont: gyűrött hekus a rablógyilkosok nyomában. Szerencsére McCauley és Hanna remek ellentétpárt alkotnak: bár a törvény - és az asztal - 2 külön oldalán foglalnak helyet, azonnal felismerik, hogy nem is különböznek sokban. Mindketten profik, csak a munkájuknak élnek. És bár törődnek a hozzájuk közel állókkal, magánéletük régóta stagnál:
- Hanna elhanyagolja nejét és mostohalányát,
- McCauley pedig nem sokkal ezelőttig céltudatos magányban él
"És ha neadjisten én egyszer "befordulok a sarkon", akkor ott fogja hagyni őt? El se köszön tőle?"
Eadyről könnyű kiszúrni, hogy funkciókarakter: szerepe semmi több a cselekményben, minthogy Neil sötét életének egyetlen fényes pontját jelentse. Ehhez képest nemcsak a helyzete miatt tudtam empátiával viseltetni felé. Adott itt egy szelíd, sérülékeny, de intelligens grafikus, aki a lelki társat véli megtalálni McCauley-ban. A romantikus szál átélhető és friss érzést hagy hátra. Bár a lány Neil véreskezűségét megtudva is végül vele tart, lerí a arcáról és mozgásából, hogy a szerelem immár félelemmel és csalódottsággal színeződött.
Nyugtázom, hogy Mann nem akarta mindenáron a csalódott áldozat szerepét ráerőltetni Eadyre. Mikor Neil meggyőzi őt, hogy mégis vele tartson, nem egy, a főgonosz bűvkörében rekedt libának láttam Eadyt, hanem egy értelmes nőnek, kétségek között. Ez még nem naivitás: egyszerűen hinni akarja, hogy Neil igazi arcát nem a híradóban rábizonyított bűnei jelentik, hanem az a kevés idő, amit egy intelligens, szavatartó férfival tölthetett.
Nyugtázom, hogy Mann nem akarta mindenáron a csalódott áldozat szerepét ráerőltetni Eadyre. Mikor Neil meggyőzi őt, hogy mégis vele tartson, nem egy, a főgonosz bűvkörében rekedt libának láttam Eadyt, hanem egy értelmes nőnek, kétségek között. Ez még nem naivitás: egyszerűen hinni akarja, hogy Neil igazi arcát nem a híradóban rábizonyított bűnei jelentik, hanem az a kevés idő, amit egy intelligens, szavatartó férfival tölthetett.
"Te nem velem élsz. Hanem a meggyilkolt emberek emlékével."
Mostohalányával ellentétben Vincent feleségéről, Justinról úgy találtam, passzol az excentrikus nyomozó mellé családnak. Justine érett, fejlett énképpel és erős önkontrollal bíró asszony. Mann-nak nagyot sikerül játszania azzal, ahogy a főszálhoz kötözi a magánéleti válságot, mely egy kevésbé összefogott forgatókönyvben csak foglalná a helyet. Justine és Vincent házassága azon a státusz quo-n alapult, hogy a munka az első, s a maradék időben együtt lehetnek.
Ez borul fel, mikor Hanna felismeri, hogy egyenrangú ellenfélre talált: a benne munkálkodó vadászösztön, az ügy okozta feszültség lehúzza a mérleg nyelét. "Ez nem osztozás, ez csont a kutyának!"
Ez borul fel, mikor Hanna felismeri, hogy egyenrangú ellenfélre talált: a benne munkálkodó vadászösztön, az ügy okozta feszültség lehúzza a mérleg nyelét. "Ez nem osztozás, ez csont a kutyának!"
Bár ezt Vincent be is ismeri, mikor a vége felé lányuk öngyilkos próbál lenni depresszióból, a legfrappánsabban mégis az a jelenet igazolja Justine-t, mikor Vincent egy idegen hapsit talál náluk.
Azt a nagymonológot egyszerűen muszáj visszaidéznem, annyira jól szórakoztam rajta:
"Nyugodtan keféld meg a nejemet, hogy ha ő úgy akarja. El is terpeszkedhetsz itt, a kanapéján. Ülhetsz a volt férje kibaszott, szuper-posztmodern csodapalotájában, ha ahhoz van kedved.
De arról, barátom, ne is álmodj, hogy az én KIBASZOTT, KURVA TV-MET FOGOD BÁMULNI!"
Ez és mikor Vincent később kihajítja ugyanezt a tévét, a legviccesebb momentum. A krimiszál, akciók és párkapcsolati perpatvarok mellett tehát némi humornak is sikerült helyet szorítani, ami szerintem csak jót tesz a film amúgy nyomott hangulatának.
"Megmondtam, hogy nem megyek vissza..."
Az a kevés akciójelenet, amivel a Szemtől Szemben szolgálni tud, profin elsütött tűzharc: nyílt terepen, tapintható intenzitással zajlanak le. Látjuk, amint Neil bandája külön elkötelezi magát egy bank kifosztása mellett: a rendező így adja a tudtunkra, hogy most már nincs veszteni valójuk. Most lesznek a csúcson. Ha az éttermi beszélgetést nevezzük a legjobb jelenetnek, akkor ez a közeli 2. helyezett: Neil és társai-barátai kíméletlen golyószórással törnek ki a rendőrségi gyűrűből, miközben egyikük meg is hal.
A film többször világossá teszi, hogy Neil tudatosan választotta az útját. Így mikor a végén társaitól megfosztva, űzött vadként kell otthagynia az őt bámuló Eadyt, tudjuk, hogy most jön a zárófelvonás. Vincent Hanna kontra Neil McCauley. Mindkét férfi leszámolt kötelékeivel és most utoljára sorsot húznak. Megszólalásig hasonlít ez a jelenet egy western fináléjához:
- két profi fegyverforgató,
- egyedül a város kihalt szélén,
- hangos lövés dörren,
- elhangzik egy futó megjegyzés,
- és némán merednek egymásra, gyilkos és áldozata.
Mindenképpen nagy mozinak tartom a Szemtől Szembent: többoldalú, tartalmas és elgondolkodtató. Átérezni belőle, hogy a keményvonalas bűnözés nemcsak "a pénzről" szól. Anyagi esélyt teremt boldogulni annak, aki mással nem tud karriert és jövőt építeni, nem bírna egy családot anyagilag finanszírozni. És csak ezután jön, hogy normálisan élnie is kell benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése