Fantáziaszegénynek tartom az olyan filmkedvelőket, akik szerint ha a néző egy velős, cinikus tónusú alkotást visszatetszőnek tart, akkor az a néző egyből "sznob", "tudatlan", vagy "gyenge idegzetű" valakinek számít. Vagy legjobb esetben is azt ragasztják rá: "nem érti", "nem az ő műfaja". Mondok valamit: akinek csak simán "nem jön be" az ilyen sötét, az emberi romlottságra fókuszáló mozi, az ezt így szó szerint is fogja közölni velünk. Legalábbis én a filmportálokon ezt tapasztaltam.
Más lapra tartozik ugyanakkor, aki szerint nem működik az adott produkció. Én is sokszor jártam már úgy, hogy értettem, mit próbál és hogyan kifejezni, de az eredmény taszított.
- Kill Bill.
- A pusztító.
- A Grincs.
Bruce Robertson egy fejbúbjától talpkörméig mocskos zsaru Edinburgh-ben, aki szinte kizárólag a legalantasabb ösztöneinek él - spontán szemétkedéstől a keménydrogokig. És bizony kollégái az őrsön maguk is kellően primitívek ahhoz, hogy Bruce könnyedén játszadozni tudjon velük. A férfiakat egymás ellen fordítja, hogy elorozza előlük a meghirdetett előléptetést, nőiket pedig sorra fekteti le izgató alantasságával.
Új haverja, a könyvelő Bradesley is csak újabb célpont, hogy kipróbálja rajta istenadta tehetségét: az átverést és lezüllesztést. De mi történik, ha ez a züllött züllesztő elveszíti a kontrollt a züllés művészete fölött?
Új haverja, a könyvelő Bradesley is csak újabb célpont, hogy kipróbálja rajta istenadta tehetségét: az átverést és lezüllesztést. De mi történik, ha ez a züllött züllesztő elveszíti a kontrollt a züllés művészete fölött?
A Mocsok sajnos olyan mű, mely szó szerint jellemezhető a saját címével. Értelem és érzelem, karakterek és történetük terén is lepusztult, időnként gyomorkavaró alkotással gazdagodott a biológiai élménynaplóm.
Múlt héten akadtam rá a DVD-re, és nem kicsit meglepődtem a borítóján. Persze, minden borító igyekszik pozitív kritikaidézetekkel ellátni a forgalmazott terméket, de a Mocsoké tele volt. És bár értem, mi miatt tetszhetett ilyen sok külföldi szaklapnak, gyanítom, hogy a kritikusok premier idején nem láttak tovább a legfeltűnőbb pozitív vonásaitól:
- James MacAvoy erőteljes alakítása a romlott nyomozóként;
- A humorba hajló perverzitás, amivel a rend őreit ábrázolják;
- A merész tudatalatti képek Bruce Robertson pszichéjéről.
Örültem neki, hogy a Mocsok olyan emberek züllését próbálja ábrázolni, akik egy megbízhatónak tartott intézmény munkatársai. Pontosan ezt imádtam annyira A Wall Street farkasában. Nevetni tudtam egy olyan témán, ami egyébként a mai világ egyik legelkeserítőbb, legelfajzottabb vonása: hogy aki egy kicsit is jóhiszemű, azt egy okos csaló büntetlenül tönkreteheti - családostul.
Még a cselekmény is ugyanazon kérdések megválaszolása felé halad, mint amott. Milyen az, ha felnőtt dolgozók hímcsordaként viselkednek? Meddig bír zülleni a főkolompos? Hogyan mélyed el egy vérprofi csaló addig-addig a bűnös élvezetekben, amíg végül már nyíltan önpusztítóvá válik?
Még a cselekmény is ugyanazon kérdések megválaszolása felé halad, mint amott. Milyen az, ha felnőtt dolgozók hímcsordaként viselkednek? Meddig bír zülleni a főkolompos? Hogyan mélyed el egy vérprofi csaló addig-addig a bűnös élvezetekben, amíg végül már nyíltan önpusztítóvá válik?
Nem véletlenül neveztem "az év egyik legnagyobb szemetének" a Mocskot. Ennek a filmnek nincs igazi cselekménye. Nem szól igazából semmiről, nem igaz, hogy kreatív, és igenis: visszataszítóak egyes mozzanatai. Elméletben Bruce összeomlását kísérjük végig, ahogy szexista karrieristából zakkant impotenssé rongyolódik le. Még később pedig egy szexuális identitászavarral küszködő félőrültté, akit kirúgnak és egy búcsúvideót hátrahagyva, egyenruhában felköti magát. "Ez egy ilyen dolog."
Ezt a merész perverziót emelik ki a pozitív kritikák, hogy egyszerre viccesek és szórakoztatóan bizarrok. Számomra egyik sem volt; inkább csak a fejemet fogtam, hogy ennyire primitívek a skót civilek és rendőrök (pl. a csoportos farok-fénymásolás). Ennyire nem veszik észre, hogy egyik kollégájuk makimajmot csinál belőlük - kivéve a szőke kolleginát, akit végül előléptetnek. A Wall Street farkasában színes karakterek voltak, akik tudatosan és teátrálisan züllöttek, ki-ki a maga mértékében. Azon az alkotáson nem győztem derülni és nevetni. Itt viszont gyakorlatilag éhen halt a humorérzékem az ingerszegény képektől és a semmitmondó történettől.
A teljes műsoridő alatt talán 1 olyan jelenet fordult elő, ahol zavaromban már kacagni tudtam volna: a fenti rész, amikor Bruce a nemi szerve "reaktiválásával" küszködik. Ezt murisnak találtam: Jim Carrey önsanyargatását juttatta eszembe a Hanta Boy-ból.
Nem vagyok egy "gyenge idegzetű" ember, de Bruce tudatalatti képeitől nem egyszer fogott el undor és viszolygás: a képzetbeli pszichiáter, a disznó és a tiritarka fogadószoba. Talán én nem látom, milyen művészi, ahogy ilyen "forradalmi", "stíluson túli" ez az ábrázolás. Nekem egyszerűen ocsmánynak hatott, de ez teljesen magánvélemény.
Nagyobb probléma szerintem az, hogy Bruce összeomlásának nincs értelme. Hiányzik a tengely, ami mentén ezek a morbid fantazmagóriák és a Bruce múltjáról kiderülő részletek egy személyiséget, egy ember pszichéjét rajzolnák ki. Ehelyett minél több torz vonást és képzetet aggatnak rá egy romlott zsaru figurájára. Miért éppen disznót lát? Mert erköcsileg ő maga is az? Miért öltözik nőnek? Netán így próbálja pótolni elvált felesége jelenlétét? Miért épp most törnek elő ezek a rémképek, amik kísértik? És hogy függ ez össze azzal, hogy gyerekkorában megölte a bátyját? Ez így nem egy folyamat, egyáltalán nem illenek össze a kirakó darabkái.
A teljes műsoridő alatt talán 1 olyan jelenet fordult elő, ahol zavaromban már kacagni tudtam volna: a fenti rész, amikor Bruce a nemi szerve "reaktiválásával" küszködik. Ezt murisnak találtam: Jim Carrey önsanyargatását juttatta eszembe a Hanta Boy-ból.
Nem vagyok egy "gyenge idegzetű" ember, de Bruce tudatalatti képeitől nem egyszer fogott el undor és viszolygás: a képzetbeli pszichiáter, a disznó és a tiritarka fogadószoba. Talán én nem látom, milyen művészi, ahogy ilyen "forradalmi", "stíluson túli" ez az ábrázolás. Nekem egyszerűen ocsmánynak hatott, de ez teljesen magánvélemény.
Nagyobb probléma szerintem az, hogy Bruce összeomlásának nincs értelme. Hiányzik a tengely, ami mentén ezek a morbid fantazmagóriák és a Bruce múltjáról kiderülő részletek egy személyiséget, egy ember pszichéjét rajzolnák ki. Ehelyett minél több torz vonást és képzetet aggatnak rá egy romlott zsaru figurájára. Miért éppen disznót lát? Mert erköcsileg ő maga is az? Miért öltözik nőnek? Netán így próbálja pótolni elvált felesége jelenlétét? Miért épp most törnek elő ezek a rémképek, amik kísértik? És hogy függ ez össze azzal, hogy gyerekkorában megölte a bátyját? Ez így nem egy folyamat, egyáltalán nem illenek össze a kirakó darabkái.
Az Összeomlásban Michael Douglas is egy átlagember zuhanását ábrázolta D-Fens karakterével. De ott a főszereplő rendelkezett hátterrel és megfogható személyiséggel. Folyamatos volt a személyiségtorzulás átmenete. Még a csavar is egyszerre lett izgalmas és érthető: a pasas nem tudta felfogni, hogy azt az életet, amit görcsösen élni akar, már rég elveszítette.
Ezzel szemben Bruce Robertsont semmi egyébnek nem látom, mint reménytelen, összefirkált karikatúrának. Aki még a túl sok kokótól is csak majd egész a legvégére hülyül le annyira, hogy már fafejű ismerősei is meglássák végre, mekkora elmebeteg.
Ezzel szemben Bruce Robertsont semmi egyébnek nem látom, mint reménytelen, összefirkált karikatúrának. Aki még a túl sok kokótól is csak majd egész a legvégére hülyül le annyira, hogy már fafejű ismerősei is meglássák végre, mekkora elmebeteg.
A befejezés előtt még röviden.
Idáig ez a movie és a tőle kapott élmény kb. 10 különböző típusú ürülék volt. Mégsem haragudtam az alkotókra, mert látszott a hangvételén a merészség, és hogy új területek felé próbál kapálózni (először láttam, hogy egy rendőr elveszi egy kisgyrek lufiját, és 2 kézzel mutat fityiszt neki). Tudom, hogy Jon S. Baird-t nem érdemes Martin Scorsese-hez hasonlítani - márcsak azért sem, mert a Mocsok mégcsak a 2. rendezése. Irvine Welsh azonos című regénye pedig még sötétebb, nyomasztóbb tónusú volt, mint a filmváltozat, így nem ítélem el, hogy az első félidőbe még próbált némi sötét humort csempészni.
Befejezésnek viszont elég olcsó megoldást választott szerintem. Bruce egyszerűen kinyírja magát, mielőtt igazán rázúdulhatna a bukásának minden következménye. A felvezetés még rendben volna: Bladesey-nek hátrahagy egy videót, amiben tanácsot ad neki, hogyan tegye magát ismét vonzóvá a feleségének. Ezzel mintegy vezekel, amiért korábban megdöntötte az asszonyt, és közös utazásukon börtönbe juttatta Bladeseyt - puszta szórakozásból. "Bruce, miért vertél át?"
Sajnos a film az utolsó percig bizonyította nekem, hogy nem érdemes odafigyelnem Bruce sorsára. Mikor a székre áll, megkapjuk a klisét, hogy a Sors egy utolsó esélyt még felkínál neki. Becsenget hozzá az az anyuka, akinek egy rokonát korábban nem sikerült újraélesztenie az utcán. Tetszett, ahogy Bruce összezavarodik, valahányszor találkozik a hölggyel. Tudja magáról, hogy egy 2 lábon járó mocsokhegy, mégis talált egy őszinte, normális személyt, aki el tudja hinni róla, hogy rendes ember. "Valamikor jó ember voltam..." Nem egy erős történetszál, de legalább érdekesség volt az unalmas züllőmaraton közepette.
Két stabil pozitívum van, amit értékelni tudok a Mocsokban: James MacAvoy prímvivő alakítása, és Bruce züllésének azok pillanatai, ahol átmenetileg ellentétbe kerül önnön gátlástalanságával. Aki az agyatlan pszichózis lerobbant zugait óhajtja meglátogatni, az talán többet is talál benne, mint amit ennek a bloggernek nyújtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése