A specialista

Sharon Stone-nak kétféle filmje van: amelyik képes izgalmas cselekményt szabni a színésznő remek idomaira, és amelyik cseppet sem. Előbbire példa a Total Recall és az Elemi Ösztön (csak az 1.); míg utóbbira a Sliver és A specialista. Mindkettő izgalmas pszichothrillernek tűnhet első ránézésre, sötét pszichéjű figurákkal, szövevényes rejtélyekkel és az állandó életveszély légkörével. Valójában viszont egyikben se erősek, mi több: leplezetlenül a fő színészek szexepiljével reklámozzák magukat, hogy megálljanak a box-office-ostrom idején.

Most elsőnek olyasmit fogok ütögetni a kritikaalanyon, amibe általában nem kötök bele: a szereplők nevei. Ezek a színészgárda éllovasainál mindig vagy 2, vagy 3 szótagból állnak: "Ray Quick", "May Munro", "Ned Trent", "Tom Leon". Felismerhető, hogy mintegy hasraütésszerűen lettek hozzácsapva viselőikhez, révén hogy eleve sekélyes egyéniségek, okosnak vagy következetesnek nevezni őket pedig nagyobb hazugság a Loch Ness-i szörnynél.
Engem ez picit a Captain Planet c. rajzfilm negatív figuráira emlékeztet. Ott is kitaláltak 1-1 archetípust, hozzájuk csaptak egy-egy mesterkélt nevet, egy-egy túljátszott modort, és egy-egy elit színészhírességet megformálóként. Igaz: az ottani névválasztások elcsépeltségük mellett még direkt az ellenszenvességre törekedtek.

Nincs valódi karakterfelhozatal, mindössze 1-1 bivalyklisé archetípus, híres hollywood-i arcokkal társítva. Szokványos motivációk jellemzik őket: Ray a visszavonult bombaszakértő, Ned az áruló barát és korrupt CIA-os, Tom Leon a helyi keresztapa egós zabigyereke, May pedig a titokzatos bombanő, kinek szüleit gyerekként megölték a szeme előtt. Röviden: közhely mindegyikük háttere. A lánynak Rayre, mint szakértőre lenne szüksége, ő  viszont hezitál, és csak akkor gondolja magát meg, miután May már szülei megöletője, Tomas közelébe férkőzött. Akkor aztán durr bele.

Az egész cselekményen azt érzem, hogy zihálva erőlködik. Komoly kriminek akar látszani, miközben a kisujját alig mozgatja az alapozómunkánál. És nemcsak a szereplők háttere silányan felvázolt, hanem az is, ahogy kapcsolódnak egymáshoz. Az interakciók vagy vérgyengék (pl. Ray és Tom találkozása, Ned beszervezése a helyi erőkhöz), vagy a követhetetlenségig túlírtak (mikor kinek az oldalán áll May, mikor mennyire gondol rá Ray, stb.). Ha jobban ragaszkodtak volna mindegyik történetrészlethez külön, körüljárva 1-1 dolognak a vonzatait, és hogy miként néznének ki a való életben, az már elég lett volna egy vállalható műhöz. Nem kellene épp ennél a filmnél instant sztoricsavarokkal vacakolni, amik időnként ráadásul totál hülyének állítják be a karaktereket.

Szóval miközben Ray elkezdi levadászni May szüleinek gyilkosait, Mayről elvileg az derülne ki, hogy Ned, az idősebb Leon által megbízott ex-ügynök segíti őt a bosszújában. Ez a szál egy az egyben omlatag. Nem tiszta, hogyan és miért találkoztak Ned és May, illetve miért van May alárendelt viszonyban kettejük között. Mit tett ez az arrogáns ipse, ami miatt May végig engedelmeskedik neki? Őszintén nem vagyok biztos benne.

May saját tervéhez elvileg 4 fontos feltétel szükségeltetik:

• ne legyen a környéken senki a múltjából, jóllehet, gyerekkorában arrafelé lakott;
• keltse fel a célpont figyelmét, hogy a közelébe kerüljön;
• hamis személyi, ha olyan helyre mennek;
• és bombaszakértő, hogy ne szúrja el a merényletet;

Ezek egyikéről sem láttam, hogy világosan és kétségkívül Nedhez köthető volna. És azt hiszem, az írók maguk sem tudják. Munro klasszikus "femme fatale"-formulaszereplő:

• magányos,
• vállalkozó szellemű, 
• elegáns
• és szexi.

Pont az a fajta nő, aki egy ilyen birtoklási vágytól fűtött bűnözőnek, mint Tom, megtetszene. És bár túlzás, hogy a nő irányítana a kapcsolatukban, Tom lépre megy a nőnek. Ahogy én látom, May Ned nélkül is tökéletesen bejutott volna a Leonok köreibe, sőt talán még könnyebb dolga is lett volna - feltéve, hogy van elég esze.

Egyetlen dolog akadályozza őt, de az nagyon: a jellemtelensége. Sharon Stone éppoly vonzó itt, mint az Elemi ösztönben, a karaktere azonban ellentéte az ottaninak. A végsőkig hidegvérű, manipulatív taktikus helyett Stone itt egy gyenge gyomrú, instabil és kényelmesen kihátráló alkatú valakit alakít. Egy teljesen megbízhatatlan, féldilis maca.

Mit is művel ez a nőszemély, ahogy bonyolódik a helyzet? Miután egy csomó titkos üzenetben, fokról fokra szinte belezsarolta Ray-t, hogy ugyan segítsen már neki, eljátssza, hogy meghalt, elszökik és együtt meztelenkedik Ray-jel... hogy aztán feladja őt Nednek, mihelyt végzett a szexszel. Tegyük félre, hogy mikortól tudja Ned, hogy épp az ő régi kollégája a Leonok által kerestetett fantomrobbantó. Mire föl dobja fel Rayt a nő, mikor Ned akkor már mindkettejükre vadászik? Ha jobban fél Nedtől, mint ahogy a nagy nehezen meghódított bombászban bízik, akkor később miért nem tart ki a döntése mellett, és hagyja ottveszni Rayt? Gyávaságnak is gyér a viselkedése; ez inkább krónikus gyengeelméjűségre utal. 

Ray-nek se igazán van meg az a "tökössége", amivel a forgatókönyv felruházza. Elvileg ő a profi maszek, képes bárhol házi készítésű bombát elhelyezni és robbantani. Többször közli a nővel, hogy "nem vállal már ilyen munkát", ehhez képest addig követi és beszélteti a nőt, míg végül beadja neki a derekát. Később szintén többször tudtára adja, hogy ha átveri, megöli. Azonban ok nélkül megbocsát neki a végső show-down-ra. Kapitális marhának tartom ez a hapsit, amiért egy ennyire gerinctelen, ráakaszkodó szőke ciklonra még képes rábízni magát.

Továbbá kötve hiszem el a "szakértelmét". Oké: rejtőzködik, nyilvános telefonból beszél, és computerrel aktiválhat akár több tucat bombát, de ezek tényleg a legelemibb logika diktálta óvintézkedések. Hogy ne nyírják ki 24 órán belül.

A közös múltjuk Neddel alapjáraton sablon: az elején egy neve-nincs drogbárót akartak kinyírni, majd mikor Ray látott a kocsiban egy kislányt, összekaptak, ám Ned csak megnyomta a fránya kapcsolót. Bármennyire bizonygatja faarccal, hogy ő mindig tudja, mit csinál, vérbeli ösztönemberről beszélünk.
Mikor egy buszon átadná a helyét egy terhes asszonynak, huligán ül be elé, és Ray egyből elkezdi agyalni a kölyök egész haverkörével együtt, betörve a busz ablakait. Erre mondják, hogy tesztoszteronfüggő: fényes nappal provokál verekedés, köztulajdonban potyára kárt tesz fényes nappal. A valóságban az az asszony biztos nem szorongatná egy ilyennek a szemüvegét, csak mert kérte. Ellenben a rendőrség biztos, hogy másnap már a fantomképét adná közre.

"Gonoszok" terén se tudok sok jót mondani. Eric Roberts rongyos 2 évvel idősebb Stone-nál, ehhez képest a film eseményei alapján 15 éve - a kettős gyilkosságkor - még ugyanolyan fiatalnak nézett ki, mint ma. Szarvas hiba a casting-ben. És Roberts itt jobbára az elkoptatott, "a nagyhatalmú apuci beteg állat fiacskája" szerepkörben kénytelen égetni magát, míg az egyik szellembomba nem végez vele az utolsó harmadidőre.
Ráadásul még a karakter addigi kis jelentősége is odavész, mikor Maynek az idős Leon bevallja: nem is Tom adott parancsot a szülei megölésére. Ő volt. Legalábbis: úgy hiszi, hogy ilyesmit csak neki volt joga eldönteni. A szavaiból nem derül ki világosan, tényleg kiadta-e a parancsot, vagy csak lett volna joga hozzá. Nem számít: a befejezésre ő is követi fiát a pokolba.

James Woods Nedje egy predesztináltan szemét, akarnokoskodó bűnöző. Tommal ellentétben viszont ő még toporzékol és áriázik is, mikor valami nem a tervei szerint sül el. Nem értem, hogy a helyi hatóságok hogy tudnak egy ilyen excentrikus, öntelt, sőt közveszélyes és őrült fegyvertartó utasításait követni. Majdnem felrobbantotta a rendőrség épületét, csak hogy bizonygassa, milyen tökös fickó.

A rendőrséget enyhén szólva nagyon butának ábrázolja a produkció. Gyakorlatilag 1-2 harmatgyenge méltatlankodás minden egyéni véleményük. Azt leszámítva pedig gondolkodás nélkül követik Ned minden utasítását, jóllehet hasznavehetetlennek bizonyulnak a bevetéskor. Elismerem: néhol az Elemi Ösztönben (vagy a nem-Stone-filmek közül a Die Hard-ban) is bosszantó tudott lenni a rendőrök megvezethetősége és inkompetenciája. De ott ezt a 2 súlyos fogyatékukat ellensúlyozta és legitimálta a fő antagonista leleménye, furfangja, és rendkívüli emberismerő tehetsége. Ott egy mesterelme iskolázta le a közrend szolgáit. Itt semmi nem teszi jogosulttá, hogy a rendőrség ennyire rosszul szervezett, erőtlen, azonkívül elvtelen és tompaeszű legyen.

A specialista nálam értéktelen, teljesen felszínes és ezer másik film alakjában látott film. Nincs átgondolva krimiként, és nem elég pörgős akciómoziként, miközben karakterei blődebbek a sokévi átlagtól.