Tanulságos trend, hogy a legtöbb mozifilm-csokornak az 5. epizódja szokott a mélypontjává válni.
Die Hard 5.Star Trek 5.
Hegylakó 5.
Horrorra akadva 5.
És még egy közös vonását látom ezeknek az eseteknek: mindegyikben érezni egyfajta unalmat, menetrend-érzetet. Evidens, hogy amíg az alkotók kicsit is megalkuvóak, addig a profit szabja meg, lesz-e még egy folytatás. De az az érdekes, hogy ezek az 5. sorszámú sequel-ok annyira egyező sémát mutatnak, mintha a filmért felelős emberek ezzel adnák a szakma tudtára, hogy kell a munka, de nem vágnak hozzá jó képet.
Biztosra veszem, hogy akaratán kívül kelti ezt a benyomást P. Anderson és M. Jovovich. Mert interjúik és DVD_kommentárjaik alapján kitűnik: ha rajtuk múlna, Star Trek-hosszúságúra nyúlna majd el a "Rezidens Gonosz"-széria.
Persze: korábbi részei is szenvedtek az effektomán akcióflipperek szindrómáiban. Értve ezalatt az alulírtságot, az ötletigény hiányát, a selejtes forgatási tervezetet, a félérzéssel játszott maséfigurákat, valamint a forrásanyagot lekicsinylő, CG-trükkökkel teledrogozott panorámát. Nem viccelek: eljutottunk oda, hogy több lassított felvétel fordul elő a filmcsokorban összesen, mint a Mátrix-trilógiában!
Mindez a Megtorlásnak is sajátja, megfejelve egy teljesen új problémával. Már nemcsak más szériák felismerhető elemeit másolja. Hanem főként a saját korábbi kiadásait. Szó szerint majmolja magát; mintha a sikeres elődökre hivatkozna koldulna. Ugyan tegyük már a pénzükkel ezt is sikeressé, csak úgy jótékonyságból. Ezt bizonyítja többek közt a hosszas, érdektelen bevezető narráció, ahol Alice összefoglalja a korábbi 4 epizód főbb történéseit. Nem zavar egy kis szóbeli összefoglaló, de az többről kell, hogy szóljon, mint egész filmek átismétlése.
És nem egyszerűen a saját sztori- illetve látványelemeit hasznosítja újra, hanem gyakorlatilag véletlenszerűen társítja azokat különféle akciójelenetek mellé (pl. lézerrács az első részből, bárdhajítás a Túlvilágból). Minden a komputeranimációról szól, nem egy cselekmény történik konkrét időben, helyen és személyekkel. Akik mellesleg - mint egy játékvakond - hol felbukkannak, hol eltűnnek, mindig érdemi magyarázat nélkül.
Paul Andersont a század eddigi legrosszabb rendezői, Milla Jovovich-ot pedig a legmegalkuvóbb női főszereplői közé sorolom, mivel egyértelműen a parasztvakításra játszanak, a RE-fanok igény(t el)engedő belátására, illetve a 3D-kiadás miatti jegyár-növekedésre. Csak ennek tudható be a széria erőltetése az egyre növekvő negatív visszhang ellenére. És nemcsak általánosan, de még a videójáték rajongóitól is.
Elmondásuk szerint 6 filmet terveztek, de én nem hiszek nekik. Két okból kifolyólag is:
És nem egyszerűen a saját sztori- illetve látványelemeit hasznosítja újra, hanem gyakorlatilag véletlenszerűen társítja azokat különféle akciójelenetek mellé (pl. lézerrács az első részből, bárdhajítás a Túlvilágból). Minden a komputeranimációról szól, nem egy cselekmény történik konkrét időben, helyen és személyekkel. Akik mellesleg - mint egy játékvakond - hol felbukkannak, hol eltűnnek, mindig érdemi magyarázat nélkül.
Paul Andersont a század eddigi legrosszabb rendezői, Milla Jovovich-ot pedig a legmegalkuvóbb női főszereplői közé sorolom, mivel egyértelműen a parasztvakításra játszanak, a RE-fanok igény(t el)engedő belátására, illetve a 3D-kiadás miatti jegyár-növekedésre. Csak ennek tudható be a széria erőltetése az egyre növekvő negatív visszhang ellenére. És nemcsak általánosan, de még a videójáték rajongóitól is.
Elmondásuk szerint 6 filmet terveztek, de én nem hiszek nekik. Két okból kifolyólag is:
- Michael Bay is esküdözött, hogy a Transformerst trilógiának akarja, ellenben már készül egy 4. film forgatására.
- Minthogy 30 év múltán a legendás Star Wars is megkapja VII. epizódját, kétséges, hogy lesz elég tartás egy ilyen rozsdabizsu-franchise főnökében, mint Anderson.
Gyűjtögetni a legpikánsabb elemeket saját korábbi terméseiből jó móka lehetett Andersonnak. Ismételten üdvözlhetjük azt a Vörös Királynőt, aki újfent egy szupertitkos Védernyő-létesítményt ural és tart lezárva. A számítógépes rendszert - higított horrormovie-hoz illően - megint egy kislány holoképe és hangja jelenít meg. Ugye Alice legutóbbi mentőakciója során elveszti a harcot, és idehozzák őt. Az indok elvileg az, hogy Jill Valentine - akinek időközben átmosták az agyát - kivallassa őt. Így persze elodázódik a megölése, amíg - micsoda véletlen! - éppen odaérkezik egy mentőcsapat, és elmenekíti őt abból a szobából.
Katyvasz, ahogy a túlélőkről elfeledkezik a movie, hogy aztán behozzon minél több korábbi szereplőt. Olykor egyenest a halálból. Itt lészen rögtön Jill Valentine az Apokalipszisből, vagy Rain az indítórészből, ezúttal szintén a negatív oldal katonájaként. Semmi súlyuk se a történetre, se magára Alice-re. Ez nem a hidegvérét bizonyítja. Ha nem láttam volna az előző részeket, vadidegennek tartanám ezeket a figurákat, akiknek a neveit nem érdemes megjegyezni.
Unott fel-alá rohangálás és pisztolyozás az egész. Nem éreztem át azt a klausztrofóbia-érzetet, amit ettől jobb filmalkotások meg tudtak teremteni. Mint amilyen a Burried, a Die Hard, vagy akár az első Resident Evil. És ha az odavezető útnak (átívelve Washingtonon, Moszkván, etc.) nem volt semmi súlya, akkor a bunkerlabor titkainak feltárása sem váltja be azt a drámai hatást, amit betölteni hivatott volna.
Direkt nem használtam a zombi szót, mivel ezt Anderson és Jovovich filmporontyaira inkább illik, mint a bennük masírozó fertőzöttekre. Nem kétlem, hogy egy 6. is összejön majd nekik, akit elküldhetnek a mozikba. Viszont ha egy esetleges bukta okaként a közönség ízlésváltozását neveznék meg, nem fogok restellni, hogy vandalizmusra szólítsam fel ellenük a csalódott rajongókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése