Amerika kapitány 3. - Polgárháború

Törlesztőrészlet az Amerika kapitány 3. - Polgárháború. Végre a Marvel megadta a jelet, hogy már a szuperhősködés helyi és világszintű következményeivel is foglalkozhatnak a filmjeik. Persze csak addig a pontig, míg nem veszélyeztetik a Marvel-történetformulát és vele a stúdió féltve dédelgetett kasszafejő stratégiáját.

Mivel minden akciójuk jelentős anyagi és emberi veszteségekkel jár, az ENSZ úgy dönt, betelt a pohár: Bécsben nemzetközi bizottság hatáskörébe vonnák a Bosszúállókat. Tony Stark és még páran jogosnak érzik ezt, de Steve Rogers szerint így a világpolitika eszközeivé válnának. 

Eközben valaki Bucky Barnes befeketítésén buzgólkodik: előbb a bécsi konferencián történt robbanást kenik rá, majd elfogása után szökésre bírják őt, aktiválva a tudatalatti HYDRA-programját. A csapat 2 részre szakad: Rogers és néhány társa a saját szakállára nézne utána, vannak-e még más alvó HYDRA-ügynökök, de Tonyék először is azt akarják, hogy álljanak le. Egyik fél sem enged, így bunyóra van kilátás.

Beikszelhetik a nevemet azok listáján, akik szerint ez egy Bosszúállók 2 és 1/2. Míg az első két Amerika kapitány-mozi egyértelműen Steve Rogers története volt, ez a konfliktus inkább az egész csapatról szól, és Rogers karaktere is hamar feloldódik a többiek között. Az még a kisebbik ok, hogy Hulkot és Thort kivéve minden Bosszúálló tiszteletét teszi, sőt új tagként megjelenik a hercegi sarj Fekete Párduc

és a Tom Holland játszotta vadiúj Pókember is. Az ő szereplését kissé korainak tartom a Sony pech-szériája után, de itt csak vendégszereplő, szóval elfogadható. Visszalépni a szuperhősi melótól senki sem hajlandó, a kompromisszum pedig felér a behódolással.

Lehet, hogy maga a "polgárháború" kb. 10 perc alatt lemegy, de a film legalább nem tesz úgy, mintha meg se történt volna. Voltak már koccanások az egyes tagok között, ám ekkora ellentét még nem feszült a csapaton belül. És bár próbálják elkerülni, Bucky miatt kivédhetetlenné válik a szakadás: aki nem a mérsékeltekhez áll, az egyben bűnsegéd is, tehát spéci fogság vár rá. "Gratulálok, kapitány: ön bűnöző."

A moralizálós percekhez az íróknak még néhány életképes érvet is sikerült beszúrniuk, pro és kontra. A nyugati vezető szervek joggal érzik úgy, hogy Rogers és társai nem tesznek meg mindent a pusztítás és halálozás minimalizálása érdekében. Milliókat mentettek meg, igen, de lassan már százak halála, egész városrészek romba dőlése írható a számlájukra, akik fölött ezután szemet is hunytak.

Fekete Párduc királyi édesapja fogalmazza ezt meg nagyon találóan a bécsi beszédében: "A győzelem, amely az ártatlanok bántódását okozza, egyáltalán nem győzelem." 

Elképesztően bűzlik, hogy a Marvel dettó ugyanazt csinálja filmjeivel, mint amit a történet szerint a Bosszúállók! A stúdió vezetői szemet hunynak a nagy világmentő CG-csaták logikus vonzatai fölött, és ezt az adósságot csak kis részletekben fizetgetik vissza a nézőknek. Világos, miért van ez így: 

gondosan kiszámított adagokban csepegtetik a tónuskomolyságot a MCU újabb fejezeteibe, benntartva és szélesítve a célközönséget. Ahogy az ENSZ a Bosszúállókat, úgy vádolhatnák a kritikusok a Marvel-t, amiért direkt nem tesznek meg mindent a lehető legjobb munkáért, túl sok részletet beáldozva a(z anyagi) sikerért. 

Szerintem ez a téma a szuperhősök felelősségéről jóval nagyobbat ütne, ha Starkék a mi valóságunkból az USA-haderőt jelképeznék. Köztudott, hogy az USA és a NATO a világbéke megvédésének jelszavával szinte folyton csatázik a bolygó valamelyik sarkában, gyakran egész országrészeket romba döntve. De mert ők a világunk fő csendőrei, így "joguk" van bárhol katonailag beavatkozni, akárhány emberéletet járulékos veszteségként leírni.

Ha a Polgárháború kicsit provokatívabb felvonás lenne - mint pl. az előző Amerika kapitány-mozi -, akkor nem volna nehéz párhuzamot vonni a fiktív szuperhősliga és a mai katonai nagyhatalmak között. Khm... ennyit azért ne várjunk tőle. Csak érdekesnek tartottam felhozni ezt. 



Az egész csapatból Vízió gondolatmenetét látom legokosabbnak a kérdésben. Egy ilyen nagy erejű, független csoport, mint az övék, már a puszta létében is kihívásért, vagy legalábbis hatékony ellensúlyért kiállt. Hát még a terrorellenes akciói miatt szerte a planétán! "A kihívás konfliktushoz vezet. A konfliktus katasztrófához." Tetszik, hogy Loki és Ultron bukásával most maga a világ, pontosabban az ENSZ válik lehetséges ellensúllyá, mikor a szokovói egyezményt alá akarják íratni külön mindegyik taggal. Köszönjük, fiúk és lányok, hogy megmentették a világunkat, de most már váljanak is annak szerves részeivé! 

Ennél érezhetően sutább a szakítás a 2 vezéregyéniség között, pedig több mint egy óra megy el a nagy bunyó alapozómunkára. Tonynak, aki "privatizálta a világbékét", a lelkiismerete kezd újra előtérbe kerülni, mikor egy bevetésüknél meghalt fiú anyja négyszemközt a Pokolba küldi őt. Ezt az eléggé megkésett vezeklési vágyat a készítők némi apakomplexussal próbálják megtámasztani:  

1. Pont az előző jelenetben Tony a saját tinikoráról és szüleiről szóló hologrammal tart bemutatót,
2. Ő még mindig nem alapított családot, sőt Pepperrel állítólag most éppen "szünetet tartanak";
3. És a nagy csavar a végén - ami a kötelező végső harcot is adja -, hogy szüleit az agymosott Bucky Barnes gyilkolta meg sok éve. 

Becsülöm, hogy az írók nem megint Bucky mentegetésére fogták Rogers tetteit, ami a 3. filmjénél már unalmas volna. Mikor Steve részt vesz agg szerelmének, Peggynek a temetésén, a gyászbeszéd megerősíti álláspontjában. A Bosszúállókat egy morális, törvényfeletti erkölcs képviselőinek látja, amit nem szabad bürokratikus, militarista, üzleti vagy kabineti körök alá vonni, mert akkor érdekhadsereggé válnak. 

Sajnos akik az előző részeket nem látták, azoknak úgy tűnhet, mintha Rogers még mindig egy naiv idealista volna, és csak igazolást keres, hogy Buckyt mentegesse. Elhangzik, hogy Peggy volt - Howard Starkkal együtt - a S.H.I.E.L.D. egyik alapítója; és A tél katonájában ugye kiderült, hogy a szervezetet belülről átszőtte ellensége, a H.Y.D.R.A. 

Ez az a hiányzó láncszem a narratívában, ami megfoghatóbbá tenné, mitől tart ennyire Steve. Nem csupán fújol a politikusokra és a bürokratikus megkötésekre: nem akarja, hogy a Bosszúállók is belülről kezdjen el rothadni, mint korábban a S.H.I.E.L.D. És szerinte ennek nyit teret Tony azzal, hogy többekkel együtt aláírja a bécsi okmányt.


Chris Evans és Robert Downey Jr. meggyőző barátságot tudtak kifejezni a vásznon. Ha a motivációjuk kissé lötyög is, de érezhetően számít egyiknek a másik véleménye, és hogy próbálják feloldani az ellentétet. Életszagú, hogy egyik félnek sincs teljesen igaza ebben a vitában, az egó és személyes érintettség bepiszkít az értékítéletükbe - bár ezt Stark nem ismeri föl magán. És egyetértek azzal, hogy Tony frakciója marad a Bosszúállók releváns arca, mert így van merre továbbvinni a nagyobb, filmek közti történetfonalat.

Állítom: a Marvel Mozis Univerzum (MCU) legjelentéktelenebb, zsebhokis gonosza lett Zemo, a külsős konspirátor, aki Buckyból bűnbakot csinál. Teljesen kiesett nekem, hogy egyáltalán benne volt a műben; nem voltam hajlandó külön utánaolvasni az eredetének vagy itteni szerepének. Nem érdekel, mi a motivációja: ilyen hamuszürke, pehelysúlyú pálcika-rosszfiúkat bármely nap megleshetünk a Film+-on!

Akciófigurák állnak fel lassacskán 2 csoportba, hogy kivételesen egymást is megagyalják. Ezzel az új fő attrakcióval vitte tovább a Marvel azt a szuperhős-világmentős sztoritípust, ami az én szememben már 2012-ben kivénhedt sablonnak számított. Annak világmegmentő szupergonosz-csatájához képest ez valamivel érdekesebb és megalapozottabb, de semmiben se tűnik ki fajtársai közül. Legtöbb kosztümös hőse csak focihátvéd Iron Man vagy Captain America mellett, akik pedig úgy érzem, túl későn néznek szembe működésük ambivalenciáival.  

Az átlagszintet sikerült tartani, ezért a 3. Amerika Kapitány-mozira egy 3/5-öt megadok.