Medencefiú: Kimerültetni a Haragot (Poolboy: Drowning Out the Fury)

Roger Ebert: "Külön kell tudni választani a jó trash-t a rossz trash-től."

Életem egyik legdilisebb "trashfilmje" és legszárazabb paródiája egy szemétben személyben Kevin Sorbo-nak ez a kevéssé ismert pályaállomása. Hivalkodó romosságával már-már olyan ikonstátuszt verekszik ki magának, mint Uwe Boll, Ed Wood és az Asylum stúdió, miközben számos pontján sikerül alulmúlnia mindhárom márkanév munkásságát.

Bando, a vietnami veterán az egyik elesett bajtársa özvegyétől kap munkát Amerikában, mint medencetisztító. Ólálkodik viszont a környéken egy kisstílű mexikóiakból álló huligánbanda, akiknek nem tetszik a képe. Mivel eltávolítani nem tudják, kinyírják az ex-feleségét, így a medencetisztító most civilben lövöldözhet ész nélkül...

Tisztázzuk rögtön, hogy a Poolboy trash-paródia. Vagyis a szakma talán legigénytelenebb műfaját igyekszik túllicitálni és görbe tükröt tartani eléje. "Agyatlan szórakozásként" akarja eladni magát, miközben fennhangon mutogatja kliséörökségét Holly- és Bollywood-tól. Mindent arra a lapra tesz fel, hogy csúcsra járatott, 2 műfaj fölött ítélkező amatőrségével meg tudjon minket röhögtetni.
Jelzem, hogy legtöbbször még a fahumorig sem jut. Egyszerűen nem vicces alkotás a Poolboy, mivel - és ez részben célkitűzésének a sara - képtelen illúziót, szituációs hatást felépíteni, amelyben aztán csattanhatna egy-egy jó poén. Ezt a szituációs humort akarhatja kicsiholni a "film a filmben"-szerkezettel is: a(z ál-)rendező a 4. falat ledöntve mesél 1-1 érdekes extra infót a film (ál-)hátteréről, félbeszakítgatva az amúgy is baromság cselekményt. Ennek ellenére csupa túlpózolás, elmesötét szövegek, műerőszak-művér-pucérság végsőkig fárasztó rumlija a teljes másfél órás műsoridő. 

Függetlenül attól, hány poénnál sikerült futó mosolyt kikönyörögniük belőlem (csoda, de ilyen is előfordult), a kifigurázások ritka blődek és izzadtságszagúak. Az alkotók olyannyira lázadnak és hadonásznak minden létező akció- és trashfilm-készítési szabály ellen, hogy azok helyett nem marad fűtőanyaguk, és ezt nem veszik észre. Ez így nem parodizálás, hanem dobálózás. 
Annyit tudok a Poolboy javára írni, hogy Kevin Sorbo tűrhető Rambo-paródiát alakít, és a film össz-kinézete tényleg nagyon szokatlan és ledöbbentő. Nem igen hiszem pl. hogy egyhamar talál valaki olyat filmalkotásban, ahol 

• egy stábtechnikus a kamera előtt művérrel töltött dézsával telibe önti a színészt a dzsungeldíszlet előtt; 
• ahol a főszereplőt egy jelenet forgatásán véletlenül éles tölténnyel lövik hasba, így az utolsó harmadnál beugrik helyette másik színész;
• vagy hogy egy "kivágott jelenet" berakásában egész alakos meztelen pasikat mutogatnak elölnézetből. 

Szeretnék ezúton köszönetet mondani a Baaad Movies nevű youtube-csatornának. Ha ők nem tűzik ki céljukul minél több ilyen úgymond trashfilm-et bemutatását, ez a rég elfeledett hulladékkorona sosem jut a tudomásomra. Most már bizonyosan állíthatom: nem a Spárta a köbön volt Kevin Sorbo pályájának legrosszabb döntése.