Kinevezem a Happy Madison Productions-t az Asylum stúdió nagytestvérének. Mindkettő trash-filmeket (="szemétfilmeket") gyárt, csak előbbi csökönyösen nem hajlandó beismerni ezt: mindig úgy ad elő lerágott-lopkodott alapötleteket, mintha ott találták volna ki azokat. Ahogy pl. az ikertestvér-szerepcsere ötletéből gyúrták a Jack és Jill nevű humorszivattyút, úgy gyúrták az állatokkal suttogó átlagflótás ötletéből a Zookeeper-t, magyar címén A gondozoo-t.
Griffin rendes állatkerti gondozó, akit 5 éve lapátra tett a ribi barátnője. Új pasival viszontlátva őt fontolóra veszi, hogy felmond, mert elvileg állása nem tünteti fel előnyös színben. Ennek hírére az intézmény állathada riadót fúj, felfedik előtte, hogy beszélik az ember nyelvét, és elkezdik tanítani Griffint a nőstények lenyűgözésének művészetére.
Nagyon erőtlen és bugyuta bőrlenyúzás ez az állatmesék sorában. Bármelyik négylábú jobban alakít bármelyik kétlábútól, noha mindkét frakció totál debil. Magától az még nem jópofa meg vicces, hogy beszélő állatok sündörögnek egy tanmesében: semmi mélyebb kapocs, interakció vagy egyáltalán gondolatiság nem kering Griffin és őközöttük. Az állatok dilemmái nem létezőek: hogy megszegjék-e a "nem-beszélés" törvényét, és hogy tűrik Griffin bénázását, csak mert mindig jól végezte gondozásukat. Mi lesz, ha az utóda nem fogja éppen olyan jól ellátni őket a munkája során? Nemcsak szánalmasak a szereplők indítékai, de a hibbant udvarlási trükkök is morzsánként kanalazzák össze a nevetőingert.
Ha csupán a karakterek, a történet és a humor nem működne, gyenge munkának tartanám A gondozoo-t. Románcfronton viszont kiborított. Alig történik valami, emberszereplőink sekélyes bábuk. Kevin James mindennel próbál humort generálni: állatokat utánoz, beüti valamijét valamibe, versenybiciklizik, táncol. Annyiból áll a karaktere, hogy jámbor, a szavakkal egyáltalán nem tud bánni, ellenben bármilyen figurával össze tud haverkodni. Az egész filmből az a momentum jegyezhető meg legjobban, ahol egy sárga trikós gorillahaverjával furikázik az állatkertből.
%2B0846.jpg)
A szokványos "szerelmi szálat" kapjuk: a nem a legsármosabb lúzer egy üresfejű szösziszukára hajt, akiért aztán szeretett munkáját is otthagyja. A szöszi beképzelt pasija annyira irritálja őt, hogy a mellé vetődő másik, elviselhetőbb csajra alig figyel. Minő csoda: épp mire a pénzéhes cicababa beadná a derekát, hősünk dobja, és a normálissal marad, visszatérve régi életéhez. Tanulságformula: nem éri meg az a nő, akiért el kellene dobnod a szeretett melót. Gyomorkavaró, ahogy a film elképzeli az udvarlás egész fogalomkörét; az ilyen képmutató ribancok pedig, mint ez a Stephanie, szexrabszolgának valók a feketepiacra!
%2B3577.jpg)
Startja, útja, finishe egyaránt katasztrófa ennek az egész "tanulj az állatoktól"-kurzusnak. Poént talán azon a részén éri meg keresgélni, ahol az állatok valami nagy hülyeségre okítják éppen. Nem minden idők egyik legrosszabb vígjátéka, "csupán" egy fantáziátlan állatos töltelékmozi.
Nagyon erőtlen és bugyuta bőrlenyúzás ez az állatmesék sorában. Bármelyik négylábú jobban alakít bármelyik kétlábútól, noha mindkét frakció totál debil. Magától az még nem jópofa meg vicces, hogy beszélő állatok sündörögnek egy tanmesében: semmi mélyebb kapocs, interakció vagy egyáltalán gondolatiság nem kering Griffin és őközöttük. Az állatok dilemmái nem létezőek: hogy megszegjék-e a "nem-beszélés" törvényét, és hogy tűrik Griffin bénázását, csak mert mindig jól végezte gondozásukat. Mi lesz, ha az utóda nem fogja éppen olyan jól ellátni őket a munkája során? Nemcsak szánalmasak a szereplők indítékai, de a hibbant udvarlási trükkök is morzsánként kanalazzák össze a nevetőingert. Ha csupán a karakterek, a történet és a humor nem működne, gyenge munkának tartanám A gondozoo-t. Románcfronton viszont kiborított. Alig történik valami, emberszereplőink sekélyes bábuk. Kevin James mindennel próbál humort generálni: állatokat utánoz, beüti valamijét valamibe, versenybiciklizik, táncol. Annyiból áll a karaktere, hogy jámbor, a szavakkal egyáltalán nem tud bánni, ellenben bármilyen figurával össze tud haverkodni. Az egész filmből az a momentum jegyezhető meg legjobban, ahol egy sárga trikós gorillahaverjával furikázik az állatkertből.
A szokványos "szerelmi szálat" kapjuk: a nem a legsármosabb lúzer egy üresfejű szösziszukára hajt, akiért aztán szeretett munkáját is otthagyja. A szöszi beképzelt pasija annyira irritálja őt, hogy a mellé vetődő másik, elviselhetőbb csajra alig figyel. Minő csoda: épp mire a pénzéhes cicababa beadná a derekát, hősünk dobja, és a normálissal marad, visszatérve régi életéhez. Tanulságformula: nem éri meg az a nő, akiért el kellene dobnod a szeretett melót. Gyomorkavaró, ahogy a film elképzeli az udvarlás egész fogalomkörét; az ilyen képmutató ribancok pedig, mint ez a Stephanie, szexrabszolgának valók a feketepiacra!
Startja, útja, finishe egyaránt katasztrófa ennek az egész "tanulj az állatoktól"-kurzusnak. Poént talán azon a részén éri meg keresgélni, ahol az állatok valami nagy hülyeségre okítják éppen. Nem minden idők egyik legrosszabb vígjátéka, "csupán" egy fantáziátlan állatos töltelékmozi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése