"Mit művelsz? A hasznosítható szemetet külön kukában gyűjtjük! Mi ez a disznóól? Megáll az eszem...!"
(A függetlenség napja)
Értem, hol az Asylum-stúdió helye Hollywood kultúrájában. Arra próbálja használni filmjeinek olcsóságát, hogy ítélkezzenek az Álomgyár termékeinek kiszámított, pénzhajhász sablonossága fölött. Míg a paródia vicces gúnyrajz, a "trash-film" - főleg az ún. "mockbuster" - valóságos mocskolódás. E műfaj szó szerint azt üzeni: "Ennyit érnek látvány nélkül a blockbuster-eitek!" És talán egy külsőre lepusztult produkció is képes valami okosat, vicceset, vagy legalább érdekes sokféleséget kihozni egy-egy gúnyosan igénytelen művéből.
A Csata: Los Angeles trash-öccse, a Harc Los Angeles-ben biztosan nem ez az eset. Lepusztultsága lehet, hogy üzenettel bír, de önmagában nézve csak poros, lerobbant, 1.61 GW áramot belevezetve se működőképes szemét. Olyan benyomást kelt, mintha egy újonc óvodásnak, akivel a szülei túl sokszor nézették az AXN-t, feladatul adná az óvónéni, hogy csináljon képeskönyvet az UFO-król! Nemcsak annyi a baja, hogy döggé untató klisémedence, és hogy ritka szerencsétlenkedően lopkod mindenből, a Világok harcától a Kill Bill-en át A függetlenség napjáig. A kisujja félig levágott körmét se mozdítja azért, hogy egy pici valós értelme azért legyen, vagy legalább egy primitív bájjal szórakoztasson. Az ízléses kapálózáshoz is szükség van érzékre, ha nem is feltétlenül IQ-ra.
A történet dióhéjban: Los Angeles légterében idegen űrhajók raja jelenik meg, így a légierő katonáinak útjukat kell állniuk. Aztán előkerül egy időutazó pilóta 68 évvel ezelőttről, aki egy fogva tartott idegent jött kiszabadítani egy katonai támaszpontról, és egy szamurájkardos ügynöknő, aki a főszereplők gruppéjét pont oda kíséri. Ezt az idegen rabot akarják ugyanis kiszabadítani az idegen hadak...
A Csata: Los Angeles trash-öccse, a Harc Los Angeles-ben biztosan nem ez az eset. Lepusztultsága lehet, hogy üzenettel bír, de önmagában nézve csak poros, lerobbant, 1.61 GW áramot belevezetve se működőképes szemét. Olyan benyomást kelt, mintha egy újonc óvodásnak, akivel a szülei túl sokszor nézették az AXN-t, feladatul adná az óvónéni, hogy csináljon képeskönyvet az UFO-król! Nemcsak annyi a baja, hogy döggé untató klisémedence, és hogy ritka szerencsétlenkedően lopkod mindenből, a Világok harcától a Kill Bill-en át A függetlenség napjáig. A kisujja félig levágott körmét se mozdítja azért, hogy egy pici valós értelme azért legyen, vagy legalább egy primitív bájjal szórakoztasson. Az ízléses kapálózáshoz is szükség van érzékre, ha nem is feltétlenül IQ-ra.
A történet dióhéjban: Los Angeles légterében idegen űrhajók raja jelenik meg, így a légierő katonáinak útjukat kell állniuk. Aztán előkerül egy időutazó pilóta 68 évvel ezelőttről, aki egy fogva tartott idegent jött kiszabadítani egy katonai támaszpontról, és egy szamurájkardos ügynöknő, aki a főszereplők gruppéjét pont oda kíséri. Ezt az idegen rabot akarják ugyanis kiszabadítani az idegen hadak...
Vérbeli "szemét-filmmel" van dolgunk: a forgatókönyv büszkén virító agyatlansága gyönyörűen látszik a látványvilágon is. Szereplőinktől egy G. I. Joe-baba sírva fakadna: egyedül az érdekli őket, hogy minél menőbb beállásban mozogjanak harc közben. 2 kemény csajt kapunk 1 áráért: egyik vágott szemű, másik katanával vagdosó. Westernparódiában is megfájdulna a fejünk a hőbörgő öreg bázisparancsnoktól, aki ráadásul hatlövetűvel tüzel a bázisa fölé érő csészealjakra! Akad még egy néger pasas, és egy időutazó, akinek ottlétét olyan természetesnek veszik a többiek, mintha csak Ausztráliából jött volna. És bár már az elején feltűnt, hogy személyiséget hiú ábránd keresnem rajtuk, így is külön blamázs tőlük, hogy a végén az idegenek anyahajója a nagyváros kellős közepébe csapódik.
De ami az egészben a leginkább alulmúlta az elvárásaimat, azok a vizuális effektusok voltak. Nem túlzás malackarámnak nevezni őket: a robbanások maszatos tűzgombócok, a belvárosi felhőkarcolókhoz is mintha egy Megaman-videójátékból vágtak volna be képkockákat. Visszasírtam a Transformers-tetralógia rasszista CG-robotjait az idegen lényekhez mérve. Ugyanakkor míg hőseink a vonagló idegen anyakirálynő ellen harcoltak, annak a kinézetétől én magam is küzdöttem, mégpedig a hányingerrel...!
Technológiájuk se semmi ezeknek a dögöknek: talán a támadó csészealjaknak lett még úgy vállalható a tervezése. Ellenben az anyahajó akár egy nagy kék csillár, a felszíni fegyverek meg háztartási gépekre hajaznak: egy szondaszerű turmixgép és egy repülő sajtreszelő azok, amikre a legtöbbet lövöldözik az emberoldal. Apropó: külön bírtam, hogy a film eleji bázisnak volt teljes 4 vadászgépe, legföljebb kétszer annyi fős személyi állománnyal.
Hulladékforradalom előszelének hinném ezt a "szemét-filmet", ha nem tudnám, hogy Asylum-munka. Még a primitív bájat és az agyjegelt szórakozás élvezetét sem adja meg, mivel nem vicces, percig sem izgalmas. Soha nem is próbálja újrahasznosítani kliséit, csak hatványozottan klisésebben adja elő azokat. Tudomásul vettem, hogy ilyen gúnyrajz-moziknak is megvan a közönségük - így piacuk is -, de azért kíváncsi voltam, képes-e legalább kínomban megkacagtatni egy ilyen "mockbuster". A választ egy Algoflex-tabletta formájában kaptam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése