Deadpool

Deadpool a képregényvilágok rettegett sározója, kíméletlen gúnykirálya, aki saját mozijában is bármit és bárkit szénné aláz, ha ahhoz támad kedve. A Kick-Ass óta nem szórakoztam ennyire jól olyan polgárpukkasztó, felnőtt szuperhős-komédián, ahol egy álarcos-jelmezes önbíráskodó gyilkolászik vagy hülyül véresen komoly szitukban. 

Kész csoda, hogy ezt így, ahogy van, megkaphattuk egy olyan képregényfilm-gyilkos vállalattól, mint a 20th Century Fox (kivéve, ha Bryan Singer dirigál). Alig 2 éve került ki egy tesztfelvétel a 2009 után feltámasztandó Deadpool-ról: ennek kitörő internetes fogadtatása győzte meg a stúdiót, hogy végre érdemi rizikót is vállaljanak: R-kategória, pikáns humor, és hogy az amúgy elsőfilmes Tim Millerre rábízzák a rendezést. Egyedül a gigacégek divatbogarához ragaszkodtak: legyen Deadpool egy nagyobb szuperhős-univerzumnak a része, debütálásában szerepeljenek X-mutánsok is. Ja: mert külön-külön szériáikban "rekedve" még t'án beszippantja őket a Marvel...!

Wade Wilson, a szájmenéses magánzsoldos összeköltözik élete párjával, Vanessával, mikor az orvosok daganatos betegként diagnosztizálják. Belemegy az egyetlen túlélési esélyének hitt kísérletbe, ahol mint kiderül, mutánsgénekkel azonosított embereket tenyésztenek ki szuper-rabszolgákká. Wilson egész arcát és testét eltorzítja a belőle kicsikart szupererő, ezért szökése után minden követ megmozgat a szadista dokiért, hogy visszacsinálja, amit vele művelt. Addig meg majd maszkot húz...

Miller és társai igyekeztek a zsáner minél több csökevényszabályának beinteni, kezdve a "szuperhősök" tipikus kiscserkész-erkölcseivel. Deadpool finoman szólva is szarik a világra és a jótevő-kádenciára, amit Kolosszus karaktere szajkóz neki - és nekünk. A prűd PG-13-zás helyett, amivel már mindenki torkig van, vér és meztelenség is kerül a képletbe, de a történet megfelelő pontjain, nem olcsó látványbónuszként mutogatva. A főcím kiírással az alkotók még saját magukon és kollégáikon is tipródnak egy kiadósat: egy "túlfizetett balek" rendezését "****kalapok pénzelték", "Isten barmával" a főszerepben. 

Ryan Reynolds már-már mániákusan szórakoztató Deadpool-ként. Mindenkit motorizál maga körül, ugyanúgy, mint Jim Carrey A Maszkban: szeszélyes, öntörvényű, spontán, teljesen kiszámíthatatlan. Ez a csóró, dumagép vagány-imidzs volt Pókember védjegye is, ám Deadpool sokkal messzebb megy vele. Nem érdekli a gazdagság, ugyanakkor nem hisz semmiben, ami nem kézzelfogható, és képtelen normákat erőltetni magára. Wade Wilson akárhogy szépítjük, egy sorozatgyilkos: ha valakit mocsadéknak talál, azt csoda, ha nem nyírja ki - különösen miután álruha védi a személyazonosságát. Imádja produkálni magát, színezni a hangulatot, még a rosszfiúk aprításakor se tud létezni a napi ökörködésadag nélkül. Az egyetlen számára igazán fontos szívügye az életben barátnője, Vanessa. 

Morena Baccarin izomból veri nálam a fél Marvel-univerzum női főszereplőit! Vanesszában is megvan Wade lazasága, talpraesett, jó fej csaj. Wade-del valóban lelki társai egymásnak, közös jeleneteik élettel teliek. Millernek volt mersze részletezni Vanessa és Wade kapcsolatát az átalakulás előtt: az első randi, az összeköltözés, együttélés a férfi betegségének tudatával. Még azt is el tudtam fogadni, hogy Wade nem szól Vanessának, hogy életben maradt, amíg nem hozatja rendbe a kinézetét. Sajnos az utolsó harmadra a nő egyénisége érezhetően elhalványul, és a tipikus bajba jutott hölgyike skatulyájába kerül. Annyi vigaszom akadt, hogy nem csapták össze a végét, ahol Wade tisztázza magát Vanessa előtt, és az egyik legjobb vicc is az álarc levételéhez köthető.

A mellékszereplők inkább csak arra lettek kihegyezve, hogy a legújabb Deadpool-slágerek közönségei, illetve céltáblái legyenek. Kolosszus és Negaszonikus Tini Torpedó Deadpool mellett emlékeztetett kicsit a Fantasztikus Négyes-re. Velük még elvoltam. Vicces látványt nyújtanak Deadpool-lal együtt mutatkoznak: egy piros ninjaszerű holdkóros egy pajzsbőrű behemót meg egy morcos punk tinilány. Szerintem még jót is tett a filmnek, hogy a büdzsékorlát miatt kevés mutánskarakter szerepel, hisz így több figyelem jut magára Deadpool-ra. Én még külön azt is nevettem, hogy a többi X-men épp mind elment küldetésre, így csak ezt a duót találja Deadpool, hogy aztán pesztrálják őt. 

Az ellenfelek azok, akik már tényleg vérszegények: Ajax, az érzéketlen harci doki és a kigyúrt Angel Dust olyanok, mint 2 karót nyelt kődarab, akik a sokadik CSI évadból szöktek ide tévedésből. Sejtem én, hogy azért ilyen fapofák, mert alapból érzéketlenek, és példázzák Deadpool-nak is, hogy nem mindenki vevő a szófolyására. De azok ketten egyszerűen sótlan extrák, akikkel még úgy mulattató dolog sem történik! Nem lett volna ütős poén pl. az, ha Ajax zöld ruhát és valami animált CG-kelléket használna, csak hogy Deadpool ezen is kiakadjon? Személyisége akkor se lenne, de legalább megjegyezhetőbb lett volna.

Egyet kell értsek az elején a kiírással, ami "igazi hősöknek" nevezni az írókat. Kiváló humorérzéke van a produkciónak, bármit elővesz: politika, popkultúra, filmklisék utalás más képregényfigurákra a Marvel-univerzumon belül és kívül is. "Kérlek, ne csináljátok a ruhát zöldre! Vagy animáltra!" Deadpool többször ledönti a 4. falat, ám ezt sem találtam kizökkentőnek. Ez nem egy paródia, de szerintem passzol a figura jellemébe, hogy olykor csak úgy, bármilyen képzelt hallgatóságnak - valójában nekünk - játssza az eszét. Velem együtt az egész moziterem kacagott legalább egy tucatszor a szűk 2 óra alatt. "Úgy festesz, mint egy avokádó, aki szexelt egy vénebb, még gusztustalanabb avokádóval...!"

Akció terén a Deadpool simán versenybe száll az X-men-mozikkal: a kötelező bunyó, fegyvervillogás és szuperképesség mellett akad itt vér, agyszétlövés, csonttörés, öncsonkítás; amit csak akartok. Még a Hollywood-ban oly sokszor elbarmolt lassítást is gyönyörűen adagoltak egy-egy mozdulatsorba. Sajnos Deadpool sebezhetetlenségének megvan az a hátulütője, hogy - mint Superman-nél - a küzdelmeit inkább elnézni jó, mint izgulni a kimenetelükért, amik felől egy percig se volt kétségem. 
És miközben a movie bátran szapulja műfajának több sablonbetegségét, egy párat sajnos az ő cselekménye is elkapott: 

• "az egyetlen reményt jelentő horrorkísérlet", 
• "bosszúért üldözöm a gonosz főbűnözőt" 
• vagy a "kiszabadítom a szívem hölgyét"

vonulat. 

Azt mondom: tényleg viccdús, provokatív, tabubirizgáló darab a Deadpool. Az X-men és a Penge mellett a legjobban megcsinált mozis átirata egy Marvel-képregényalaknak, jól megérdemelt feltámadás a 2009-es zombikiadása után. Eredetsztoriknál ismerős hátránya, hogy a főszereplő a lüktetés abszolút forrása: minél kevesebb köze van hozzá 1-1 szereplőnek, azok kívül-belül annál színszegényebbek. Mégha nem is biztos, hogy bejön a nézőnek a film humora, én nemcsak ajánlom, de zsánere fontos vívmányának nevezem a Deadpool-t.