A fekete ötven árnyalata

Egyértelmű volt, hogy 2015 konszenzusosan legutáltabb filmje amint csak lehet, paródiát fog kapni Hollywood-tól. És bár én se szeretem A szürke 50 árnyalatát, különös módon mégse borultam ki tőle tavaly a moziteremben. Egyszerűen "csak" elkönyveltem gyenge melodrámának, ami röhejesen átlátszóan takargatta sztori- és karakterhiányát némi könnyűpornóval.

A fekete 50 árnyalatában messze a címe a legviccesebb. Provokatív, hogy a tinirománc-regények alapábrándját, a szűz(ieskedő) fiatal lány és a Mr. Tökély-típusú rideg herceg szerelmét fekete komikusok figurázzák ki. Ezzel ki is fújt, amit A fekete kezdeni tudott a témájával. Ha lett volna elég esze és mersze, nemcsak A szürkét, de ezt az egész mesterkélt műfajt szénné alázhatta volna könnyed, szellemes, polgárpukkasztó fricskákkal. 
Ehelyett a talán legrosszabb frázist ragaszthatjuk rá, amit paródia csak kaphat: 

'az ál-komoly eredetije is többször nevettetett meg!'

Hannah Steel végzős diáklány egy irodai interjún megismeri a multimilliomos Christian Black-et, akinek bejön Hannah félős-mosolygós természete. Miután egy buliról elhozva megfekteti a részeg lányt, bevezeti őt szexfétiseinek rejtett világába. Kérdés, hogy a románcuk alatt nem mennek-e egymás agyára...



Ez a komédia nemcsak humort nem bír csiholni, de a tüzet se tudja hozzá begyújtani: cselekménye éppolyan vontatott és terjengős, mint az eredeti filmé. Ezt töltik fel altesti poénokkal, némi szlengbeszéddel és A szürke szereplőinek utánzásával. De még ótvarnak se nevezhetők a viccek többsége: vagy ízléstelenek vagy "csak" sótlanok (pl. Hannah úgy igazítja meg ingét, hogy kilóg a cicije). A legócskább benyögéseket sütik el, mint hogy Chris meleg-e, meg hogy "bitch" és ehhez hasonlók. 

A fekete ráadásul megörökli A szürkétől, hogy sztereotípiái sértőek a célközönségre - sőt: külön fekete pontként a fekete bőrűekre is. A színészek hol tompán ripacsok, hol meg A szürke figuráinak színtelenségét utánozzák le, megrekedve saját favicceik között. Most őszintén: mitől poénos a XXI. század lábszárán az, hogy  

• egy kőgazdag ficsúrnak magömlés-problémája van; 
• fehér mostohaanyja molesztálós alkat, 
• egy szexuálisan éppen beinduló kis csaj olykor panaszkodik, hogy mi mindent nem talál kielégítőnek, 
• lakótársa pedig egy kikent, túlpörgött, bunkó matróna. 

Az egyetlen poén, amin tényleg kuncogtam, az az "elfenekelés" volt: Black kínjában már nem tudja, mit törjön össze kedvese hátsóján, ami mintha ugyanúgy acélból volna, mint a neve. 

A fekete 50 árnyalata az idei Vampires Suck: olyan időrabló, élőszereplős bábszínház, amitől utóbb verhetjük fejünket a szék karfájába. Már várom, hogy A beavatott-széria vajon mikor kap majd saját paródiát...