Medencefiú: Kimerültetni a Haragot (Poolboy: Drowning Out the Fury)

Roger Ebert: "Külön kell tudni választani a jó trash-t a rossz trash-től."

Életem egyik legdilisebb "trashfilmje" és legszárazabb paródiája egy szemétben személyben Kevin Sorbo-nak ez a kevéssé ismert pályaállomása. Hivalkodó romosságával már-már olyan ikonstátuszt verekszik ki magának, mint Uwe Boll, Ed Wood és az Asylum stúdió, miközben számos pontján sikerül alulmúlnia mindhárom márkanév munkásságát.

Bando, a vietnami veterán az egyik elesett bajtársa özvegyétől kap munkát Amerikában, mint medencetisztító. Ólálkodik viszont a környéken egy kisstílű mexikóiakból álló huligánbanda, akiknek nem tetszik a képe. Mivel eltávolítani nem tudják, kinyírják az ex-feleségét, így a medencetisztító most civilben lövöldözhet ész nélkül...

Tisztázzuk rögtön, hogy a Poolboy trash-paródia. Vagyis a szakma talán legigénytelenebb műfaját igyekszik túllicitálni és görbe tükröt tartani eléje. "Agyatlan szórakozásként" akarja eladni magát, miközben fennhangon mutogatja kliséörökségét Holly- és Bollywood-tól. Mindent arra a lapra tesz fel, hogy csúcsra járatott, 2 műfaj fölött ítélkező amatőrségével meg tudjon minket röhögtetni.
Jelzem, hogy legtöbbször még a fahumorig sem jut. Egyszerűen nem vicces alkotás a Poolboy, mivel - és ez részben célkitűzésének a sara - képtelen illúziót, szituációs hatást felépíteni, amelyben aztán csattanhatna egy-egy jó poén. Ezt a szituációs humort akarhatja kicsiholni a "film a filmben"-szerkezettel is: a(z ál-)rendező a 4. falat ledöntve mesél 1-1 érdekes extra infót a film (ál-)hátteréről, félbeszakítgatva az amúgy is baromság cselekményt. Ennek ellenére csupa túlpózolás, elmesötét szövegek, műerőszak-művér-pucérság végsőkig fárasztó rumlija a teljes másfél órás műsoridő. 

Függetlenül attól, hány poénnál sikerült futó mosolyt kikönyörögniük belőlem (csoda, de ilyen is előfordult), a kifigurázások ritka blődek és izzadtságszagúak. Az alkotók olyannyira lázadnak és hadonásznak minden létező akció- és trashfilm-készítési szabály ellen, hogy azok helyett nem marad fűtőanyaguk, és ezt nem veszik észre. Ez így nem parodizálás, hanem dobálózás. 
Annyit tudok a Poolboy javára írni, hogy Kevin Sorbo tűrhető Rambo-paródiát alakít, és a film össz-kinézete tényleg nagyon szokatlan és ledöbbentő. Nem igen hiszem pl. hogy egyhamar talál valaki olyat filmalkotásban, ahol 

• egy stábtechnikus a kamera előtt művérrel töltött dézsával telibe önti a színészt a dzsungeldíszlet előtt; 
• ahol a főszereplőt egy jelenet forgatásán véletlenül éles tölténnyel lövik hasba, így az utolsó harmadnál beugrik helyette másik színész;
• vagy hogy egy "kivágott jelenet" berakásában egész alakos meztelen pasikat mutogatnak elölnézetből. 

Szeretnék ezúton köszönetet mondani a Baaad Movies nevű youtube-csatornának. Ha ők nem tűzik ki céljukul minél több ilyen úgymond trashfilm-et bemutatását, ez a rég elfeledett hulladékkorona sosem jut a tudomásomra. Most már sajnos bizonyosan állíthatom: nem a Spárta a köbön volt Kevin Sorbo pályájának legrosszabb döntése.

Íme a spártaiak (Spárta a köbön)

"Ti viseltek gumibugyit, és rajtam röhögtök?"

Örök dilemma a paródiáknál, hogy a kifigurázó pózoltatás nem helyettesíti a szellemes vicceket. Nem elég más filmekbŐl vagy akár a való életbŐl figurákat behajigálni, ha a poénok többsége lapos és túlszimplázott. Ha gondolkodni kell egy viccen, picit több esély van rá, hogy humoros legyen. Nem mŰködhet egy olyan paródia, ami az eredeti mŰ sajátosságait idétlenkedve, vagy ami még rosszabb: néhol reality-show-ként tálalva próbálja mulattatóvá átimidzselni. nem értem, hogy hihették ezt komolyan a készítŐk humorosnak.

Egy filmklasszikusnak is lehet klasszikus számba menŐ paródiát gyártani. A Hot Shots 2. számomra nagyobb kikapcsolódást nyújtott komédiaként, mint fŐ célpontja, a Rambo 3. akciófilmként. Ott tudták, hogyan kell átemelni más filmek kultmomentumait úgy, hogy az vicces is legyen. Itt nem: néhány csattanó és anekdota ugyan tényleg mŰködik, de egészében nézve elkeserítŐnek találtam a Meet the Spartans-t. És nem mert az eredeti 300-at nagyon kedvelem, hanem mert szinte csak az onnan átvett kellékek mÚködnek a görbe tükrében.

 

A viccötletek közül azok közt fordul elŐ néhány ütŐképes eset, amik a spártai férfiasságot, illetve a 300-nak az ezt hangsúlyozó stíluseszközeire utalnak. És azokhoz is folyton hozzácsapnak valami extrát, ami belerondít a csattanókba, így nem lehet maradéktalanul örülni nekik. pl.:

• a kemény spártai kiképzés ▬▬► Harc a farkas pingvin ellen ▬▬►de  fenékragacs nélkül!
• erotikus ágyjelenet ▬▬► Leonidas csak testedzést végez a nejével ▬▬► de a paródiáról szóló prospektus és felolvasása nélkül!
• hŰ feleség szónokol  ▬▬► szexéhes ribanc, testre írt pasi-névtárral ▬▬►de  a pókember 3. venom- és homokember-effektjei nélkül!
• hellén biszexualitás említése ▬▬►pacsi a nŐknek, szájrapuszi a perzsa követnek ▬▬► de a halálveremnél ne legyen mindenféle mai valóságból átemelt emberalak!
• sok kigyúrt férfitest (e téren vetekszik az alkonyat-filmkkel) ▬▬► férfi szépségápolási reklámpózok ▬▬► de szintén mai világból átemelt beszólogató médiaalakok nélkül!
• Hatalmas perzsa hadsereg ▬▬► kék háttér bevonszolása ▬▬► de xerxész szak-leírása és a filmvégi transformers-effekt nélkül!

És még lehetne folytatni a sort.

Gondolom, már ki lehet találni, mi az, amit elsŐsorban utálok és kárhoztatok ebben a filmben: a mi világunkból való emberalakok (a veremnél az öltönyös fickó, a zsŰri, a szurdoknál a sértegetŐ brigád), melyek révén kb. minden 5. poén érkezik. Ez egyáltalán nem mŰködik. A film végén pedig a reality-táncmŰsor a paródiából való egyik leg-hangulat-rombolóbb jelenet, amit valaha láttam!  Ez már nem szimplán a humorérzék szerint nem jó, hanem kifejezetten sértŐ. olyan benyomást kelt, mintha az alkotók tudatosan kerülnék a hahotaesélyes csattanókat.

A nem sértŐ, csak szimplán nem mŰködŐ gegek azok, amik más filmekbŐl lettek átemelve. Felhoztam a Nagy Durranás 2.-t: nagyjából egyezik a más filmekbŐl átemelt jelenetek mennyisége. jól sejtették a készítŐk, hogy más képregény-adaptációk jellegzetes látványpillanatai jobban illenek egy 300-paródiába, mint a terminátor 2. vagy az új remény. mégis: a pókember 3. két fŐ látványosága - számomra legalábbis - kilógott a környezetbŐl, és nem derŰkeltŐen. hasalt és megFáradt poénnak hatott, akárcsak Paris Hilton, mint az áruló púpos, vagy  xerxész csodafegyvere, mely végül rádŐl a bátor tizenháromra (ez viszont is például egy ügyes poén volt).

KEvin Sorbót okos húzásnak tartom szereposztás terén. a '90-es évek tv-s hercules-e annyira biztos, hogy beillik a látványvilágba, mint Leonidas szŐke ciklon felesége. Amit a szerep megkövetel, hozza, de fájdalmas volt néha látnom, hogy a szkript szerint táncolnia meg a beszédét csavarnia kell.

ugyanaz a problémám, mint a Vampires suck-nál: Az egész paródia annyira küszködve próbál karikatúrás eszközöket összegyŰjteni, hogy mire a lényegre kerülne a sor, a nevetésre, az ember csak a fejét ingatja, és szánakozik az elszalasztott lehetŐségeken. Részben Talán az eredeti alkotás szeretete húzza le a szememben a mú értékét, de pár kóbor eseten kívül egyszer sem tudott kikapcsolódást nyújtani.

2/10 pontot adok rá.