Kung Fu Panda 3.

Megmosolyogtam, amikor a moziban egy ugrabugráló Po jelent meg a DreamWorks logóján, mivel mára vitán felül a stúdió zászlóshajója lett ez a franchise. Sejtettem, hogy a 3. rész tónusa - mint a Halálos fegyver trilógiánál - visszaszelídül az 1. rész szintjére. És szintén a pakliban volt, hogy érintetlenül hagyják az első két sikermozi formuláját: a szeleburdi pandaharcos meg kell, hogy tanuljon valamit magáról és színpompás világáról, a kudarc rémét pedig egy gonosz harcos testesíti meg, akit csak a Sárkányharcos képes legyőzni.

Shifu mester bejelenti visszavonulását, utódául pedig Pót jelöli meg. Váratlanul a városban találkozik rég elveszettnek hitt apjával, Li Shan-nal, aki elinvitálja őt a panda nép titkos hegyi városába. Miközben Po és Li távol vannak, egy Kai nevű szellemharcos visszatér a halandó világba 500 év után, és sorra elveszi Kína minden kung fu mesterének chi-jét. Po-nak szintén a chi, a lelkierő/életerő mesterévé kell válnia, hogy megállítsa Kai-t, de hogy e tudás miként lehetne az övé, azt senki sem tudja.

Elégedett vagyok a zárófejezettel. Sikerült szívvel megtölteni és érdemben továbbszőni: úgy éreztem, hogy valóban Po élettörténete, vagy legalábbis életének önkereső szakasza teljesedik ki. Kiszámítható volt ugyan a menete, de nem elcsépelt, érdekes jelenetek sorozata tartotta fenn a figyelmemet. A szereplők is maradtak, akik voltak, de nem felejtették el a múltat. A visszatérő szálak nem önismétlők, ténylegesen hozzászövik a 3. részt elődeihez.

Po énkeresése új szakasza két feladatot rak a vállaira: meg kell tanulni tanítani, illetve az életerő-adás ősi technikáját. Amiként Shifu Po tanításával vált a mesterré, akinek Oogway akarta, most a zabagép pandán a sor, hogy megtegye ugyanezt a lépést. Ez lehetőséget ad arra is, hogy Po megint balfékeskedjen kicsit anélkül, hogy a karakter idiótának tűnne. Hiába lett azóta profi harcművész, mások edzése merőben új feladat, és az Őrjöngő Ötös éppúgy kiborul tőle, mint amikor még beilleszkedni próbált közéjük..

Nem tartom elcsépeltnek azt az új információt sem, miszerint Oogway (és Kai) a régi idők pandáitól tanulta hajdan a chi-adást. Ebben nemcsak a forgatókönyvírók élik ki erőltetett predesztinálási hajlamukat, hogy "bezáruljon a kör" a sztoriban. Maguk a pandák - mint kiderül - már nem emlékeznek az ősi tudásra, hisz a 2. rész szerint szabályos irtóhadjáratot folytatott ellenük Shen, a pávavezér. Po nemcsak azért lett Sárkányharcos, hogy legyőzze anyja gyilkosát, hanem hogy egy új kort nyisson az életükben: előbb kung-fu-ra tanítja meg őket, majd velük egyszerre fedezi fel a chi-adás művészetét, amit végül a lerombolt, majd újjáépített templomban adnak tovább a tömegeknek. 

A készítők helyesen ismerték fel, hogy a humort az érdekesség is táplálja. Mr. Ping, Po lúd nevelőapja féltékeny Li Shanra, de ez a szál is kimanőverezi az elcsépeltség szakadékát. Li Shan segít Pónak megtalálni önmagát azzal, hogy a faluban bevezeti a pandák szokásaiba, de elhallgatja, hogy másik fő célját, a chi-adás módszerét egyikük sem ismeri.
Szép jelenet, amikor Ping és Li Shan Po csalódottságáról beszélnek. "Én 20 évig hazudtam Pónak arról, hogy kicsoda, és mégis megbocsátott." Kissé számítónak tartom, hogy Ping ezzel vigasztalja őt, de így is megható, ahogy Po és anyja közös képe fölé helyezi a nem rég készült rajzot hármójukról. "Szüksége van mind a két apjára." És a maga morbid módján humoros belegondolni, hogy egy lúd 20 évig egy panda faterjának tudja hazudni magát.


Az ismerős látványvilág kreativitása és sokrétűsége mit sem csorbult, ahogy Hans Zimmer zenekari és tradicionális keleti dallamokat vegyítő zenéje is fülbemászó. A harcok jópofák, lendületesek; az emberi testtartású szereplők mozdulatai hihetőek. A "chi", azaz lelkierő/életerő finom áramlása, illetve a panda nép chi-jéből létrejött sárkányalakú aura Po körül kimondottan tetszetősek. A jadeit-zombik szórakoztatóan vad ötletek egy animációs mesében: ha elveszik a chi-det, a tested zöld koronggá változik, amiből bármikor előpattanhatsz lélek nélküli zombi alakjában...

A film fájó Achilles-sarka számomra Kai. Személyiség alig szorult belé, csak egy felbőszült bika, harmatgyenge motivációval. Csak azon jár az esze, hogy Oogway örökségét lerombolja a világban, és minél több mester chi-jét harácsolja össze - ami még szánalmasabb cél annak tükrében, hogy Po a végső harcban "túltölti" őt vadonatúj chi-készleteivel. "Végre... Nem! Ez túl sok! Ez így túl sok...!" 
Valahol érzékelhető itt, hogy az írók miféle ellentétpárokban gondolkodnak:

1. Tai Lung Shifu ügyes bukott tanítványa, szemben az elsőre ügyetlen sikeres tanítvánnyal (aki ugye Po). 
2. Shen a nagy nemezis, a gonosz bajnok a jószívű bajnokkal szemben (aki ugye Po). 
3. Most Oogway ellentéte, a rég elfeledett nagymester elpusztítaná a helyet, mely a mostani önmagává tette őt, szemben a talán-majdani nagymesterrel, aki mégcsak most keresi önmagát (aki ugye Po).

Tudom, hogy a Dreamworks biztosra akart menni, ezért ilyen matekszerűen kiszámított a dramaturgia. Ezért kapott Kai ilyen anakin-skywalker-es hátteret, hogy Oogway egykori harcostársa, aki a pandák tanítását chi-rablásra használta, ezért Oogway száműzte, és most gyűlöli az emlékét. De ez így csak rámagyarázás, ha az egész lénye kimerül abban, hogy minél jobban degeszre tömje magát chi-vel.

Po karakterfejlődését nagyrészt sikerült kerekké tenni, nem csak úgy bedobtak valami szerencsesüti-tanulságot a gyerekeknek. Mikor Tigris, az Ötök egyetlen túlélője hírül viszi Oogway templomának pusztulását, Po a többi panda felkészítésében találja meg a megoldást. Míg az Ötök edzéséhez nem voltak világos elképzelései, itt rájön, mi a kapocs a harcművészet tanítása és a "tudd, ki vagy"-duma között: az önkifejezés. Tanítsd meg, miként fedezzék fel önmagukat, és abból, annak mentén fejlődjenek tovább. Felkészítésük Pót is előremozdítja a mostani leckéi megtanulásában. 

A sztorinak ezen a fertáján éreztem még, hogy erősen lötyög valami. Zavaros, hogy a chi-adásnak mi a módja. Hogyan kapcsolódik ez a "tananyag" a másik kettőhöz, a harctanításhoz és az önismerethez? Tigris, Ping a pandák a chi-jüket egyik percről a másikra képesek átadományozni Pónak... mert hálásak neki a kung-fu-leckékért??? Az életerő irányított használata attól függ, hogy mennyire vagy önmagad, és mi mindent adsz másoknak? Tudom, hogy kicsit röhejes azon hergelni magam, hogy logikát keresek egy mesefilmben. Csakhát ebben a felállásban igenis megvolna a logika, kirajzolódik egy világos gondolatmenet - kivéve azt a részt, ami a chi-adásról szól. 

A Kung Fu Panda 3.-ra 4/5-öt adok. Kortól függetlenül bárkinek ajánlom, nemcsak. éppoly szerethető, okos és változatos harcművész-monda mint elődei, de tisztes zárófejezete a trilógiának. A főgonosz és a fontosabb tanulságok egyike zsengébb a kelleténél, ez azonban nem siklatja ki az összértékét.