Paranormal Activity 3.

 

"Amit láttatok, az csupán egy gyenge kivitelű szériatermék volt! Halvány másolata az eredetinek!"

(Knight Rider: Trust doesn't rust)

Nincs abban semmi meglepő, ha egy Paramount kaliberű vállalat folytatásfilmekkel akar profitot sajtolni egy sikerdarabból. De ha az eredeti mű elgondolása látszólag egyszerű, és minden újabb rész kb. egyformán tejel, nagy a kísértés, hogy kevesebb fizikai és agymunkát fordítsanak az egészre. Ezért van, hogy sok kultuszfilm akárhanyadik folytatása bóvli színvonalra süllyed, függetlenül a beleölt tőkétől.

A Paranormal Acitivty esetén furcsa tendencia alakult ki 2011-re. Minden új rész valójában előzménye, nem pedig folytatása az előzőnek. A 3. felvonásnál visszaugrunk a nővérpár, Kristi és Katie gyermekkorába, megtudván, miként is kerültek kapcsolatba a démonnal, amely mindkettejüket megszállta később.


Már eleve az sok bosszúságot okozott, hogy megint és még hátrább ugrunk időben, ahelyett, hogy továbbszövődne mindaz, amit az 1. rész felépített. És mire föl? Mindaz, amit megtudunk a démon eredetéről és a bajok kezdeti korszakáról, valójában nem is fontos, nincs jelentősége, ha az egész históriát nézzük. Nem is valószínű, hogy bárki látta a felvételt, hisz akkor Kristi és Katie tudnák, hogy a démon végzett az anyjukkal. A történet pedig kisebb bravúrt hajt végre: úgy bonyolítja túl az egészet, hogy idegtépően lassan vánszorog, és szinte megállás nélkül az 1. részt majmolja - nem valami ügyesen. 

Anno a zsáner őse, a Kannibál Holokauszt is arra trükkre épült, hogy egy előkerült filmanyag feltárta a sötét rejtély borzalmas részleteit a múltból. Ott azonban nemcsak az alapszituáción és a kameraszögeken múlt a sokkhatás. Éppilyen fontos volt az

1. egyenes és lényegre törő történet,
2. a cselekmény tagolása és üteme,
3. a tartalmi üzenet és
4. a néző figyelmét jutalmazó végkifejlet.

A 3. Paranormal Activity-nél még a feszültség sem jön létre, amit adagolni lehetne. Illetve létrejön, de csak foltokban, azok is a vége fele tűnnek föl: ahogy éjjel Katie-t elragadja a démon Kristi szeme előtt, az messze a legjobb jelenet. A műsoridő 2/3-ában mintha nem is érdekelné az írókat, milyen közjátékokon időzik el a kamera: ha belemagyarázzák, hogy köze van "a kísértethez", jöhet. Ezért van az, hogy a démon - akiről megtudjuk, hogy a neve Toby - durvább mutatványokra képes a 80-as, mint a 2000-es években, egész bútorokat félrerántva, ha akar.

Julie és Dennis egyszerűen Katie és Micah prototípusai: a fiatal  nő és kamerahurcolászó fiúja. Röhej, hogy éppen szexvideót készülnek forgatni, mikor az első gyanús jelre felfigyelnek. Dennis mindent bekameráztat, Julie meg csökönyösen nem fogja fel, hogy valami nem evilági rém les rá és lányaira - csak amikor a fél konyha egyszerre szakad le előtte. Köszönöm; a 2. részből már tudtam, hogy ez a család nem túl eszes, sem összetartó, sem érdekes vagy legalább mérlegelni tudnák a probléma természetét. Julie teljes joggal jár úgy, mint Josh a The Blair Witch Project-ből, eltűnve, majd holtan levitálva a szintén hullajelölt társa előtt.

A boszisztori fürdik az izzadtságszagban. Míg az 1. rész hihetően értésünkre adta, mi táplálja a démont, és mi a célja, addig itt a 2. rész költését, a nagyis sztorit csavargatják buzgón. A 2. részben elhangzott, hogy a családban Katie-ék nagyanyja, Lois idézte meg a démont. Most kiderül, hogy egy fekete ruhás szekta tagja. Hogy?! Erre a 3. részben 1 árva dolog próbált utalni: Dennis nyomozása. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz boszorkánykör, akik a szertartásaikon átmosták ivarérett leányaik agyát, hogy essenek teherbe, adják föl a fiaikat, majd kitörölték az emlékeiket.

Ez kérem a Book of Shadows színvonala rítusmagyarázat terén! Mi a pláne abban, hogy az egyik tucatfiguráról hirtelen leesik, hogy szektatag? Nincs meg a folytonsság a sejtetés részletei között.

1. Semmi nem utal konkrétan arra, hogy az a boszikör ma is létezik.
2. Nem evidens, hogy ez a szekta-e az, vagy csak ugyanaz a céljuk.
3. A szeánsz csak egyszer idézte meg, vagy táplálja is Tobyt?
4. Mit vártak a megidézésétől a szektatagok? Jószerencsét? Hatalmat? Ősi tudást?
5. Nincs miből feltételeznünk, hogy Lois egy boszorkány!
6. A falakon talált pogány ábrák felháborítóan gyenge és későn behajított sejtetés.
7. A lépcsőnél Toby Katie-be költözik, majd Lois odaáll Dennis elé, mielőtt a démon végez vele. Zavaros, hogy Toby most Lois-ba költözött át, vagy csak "simán" fanatikus vagy, vagy Toby minden szektatag elméjét uralja, esetleg tetszés szerint váltogatva, mikor melyikükben van.

Az egyetlen logikus panel az egészben az, mikor a nagymamához költöznek/menekülnek. Ez és hogy Julie elpanaszol mindent Lois-nak, megadja a jelet a sáros öregasszonynak a cselekkvésre. Ezért is találja Dennis ott Loist és több másik szektataggal, mielőtt felfedezi Julie hulláját.

A Paranormal Activity 3. gyászmenet még a közvetlen elődhöz képest is, nemhogy a nagyszerű eredeti felvonáshoz mérten. Dögunalmas, önismétlő és nem teljesíti feladatát, hogy tisztázza Toby eredetét, mindössze kétbalkezes utalások és előugró ijesztgetések tömkelege. Bőven időszerű volt, hogy egy 4. rész végre előrefele folytatassa a történetet, ne csak a múltban vájkáljon!