Egy családos kisvállalkozó és egyedüli 2 embere az áttörést jelentő üzletet próbálja nyélbe ütni, de számos váratlan körülmény adódik - például, hogy hősünk exfőnöke ugyanarra az üzletre pályázik.
Az Üzlet bármi áron Ken Scott rendező és Steve Conrad forgatókönyvíró adóbevallása. Bevallják vele teljesen őszintén, mi az elképzelésük a külföldi üzletelés menetéről és az ebből lefacsarható humorról. Igazán kár, hogy egy mezei utazási katalógus minden drámát és humort megad, amit ez a 2 órás kis veszejték ki bír izzadni magából. Ha legalább a szerethetőség aurája körüllengené a szereplőket, akkor lehetne ráfogni, hogy "megbocsáthatóan gyenge", nem pedig "siralmasan gyenge".
Még PG-13-ba se biztos, hogy besoroltam volna a film durvasági szintjét, nemhogy R-be. Persze a szereplők beszédmodora és egyes helyszínek - pl. a szauna, vagy a homoszexuális bár, mint találkahely - kiprovokálják, hogy a felnőtt nézőközönségre szorítkozzanak a forgalmazók. De szellemileg ez a tinikomédiák szintjét üti meg. Adott 3 balek, akik komolynak próbálnak látszani, de ez még akkor se megy nekik, mikor 1-1 jelenet megkívánná:
- Dan Trunkman az elmúlt évek egyik legszíntelenebb átlagpolgár-sztereotípiája;
- Tom Wilkinson Timothy-ja szánalmas vén farok, enyhe kapuzárási pánikkal;
- Mike pedig olyan kölyök, aki mellett Jar Jar Binks egyetemi professzor.
A dráma nagy része abból fakad, hogy Dan mennyi sok problémával megverve gürcöl, hogy vállalkozását beindítsa, és közben a családra is odafigyeljen. Különösen úgy, hogy egy ponton saját társai teljesítőképességében is meginog a bizalma. Nagyon sajánlom, de semmi nem tudott megfogni engem a Trunkman-éknél: se az önbecsülés-hiányos férj, sem az iskolapária gyerekei. A neje meg szóra sem érdemes.
Dan volt főnöke, egy Chuck nevű agygyenge boszi pedig visszasiratta velem Jennifer Anistont a Förtelmes Főnökökből. Ő elvileg Dan múltjának kísértete: a férfi 1 éve látványosan felmondott neki a multinacionális cégénél, most pedig mintha a siker és közé ékelődne, épp a Dan által kiszemelt ügyféllel tárgyalva. Semmit nem látok a Dan-Tim-Mike-trión, amivel lekörözhetnék ezt a ribit, az összes zavarba ejtő vagy kínlódó szitujuk ellenére. Ezek közé tartozik pl. egy maratoni futáson való részvétel öltönyben és nyakkendővel, illetve az, mikor egy G8-as tüntetésnél a rendőrök festékpatronnal űzik odébb őket a kordontól. Home Alone 3.-szintű poénkészlet.
Részvétem mindazoknak, akik jegyet váltottak a filmre, és Tom Wilkinsonnak is, amiért szerepelt benne. Kínkeservvel próbál nevetést és szimpátiát csikarni az emberből, de egyiket se tudja. Inkább nézném meg újra a Mortdecai-t - szintén egy idei vígjáték-szemetet -, mint az Unfinished Business-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése