10 dolog, amit utálok benned

A "10 dolog, amit utálok benned" William Shakespeare A makrancos hölgy c. komédiájának... utánzata. A Kegyetlen játékokhoz hasonlóan ez is tinifilm-átirata a forrásműnek, amely alapján elvileg készült. Az eredmény egy tipikus középiskolai románc története, közepesen sütött diáksztereotípiákkal tálalva. Legtöbben nem is emlékeznének rá a megannyi más tinikomédia közül, ha nem itt kapta volna meg egyik korai szerepét Heath Ledger.

Himnuszt fütyültek a movie alapozói az eredeti alkotásra, egyedül a 1-2 szereplő nevét megtartva belőle. És ez nem is volna baj, de emögött az újító szándék magkezdeménye sincs ott. Legfeljebb a címében. Egyszerűen kényelmesebb volt úgy átírni az egészet, hogy egy középiskolás testvérpár álljon a középpontban.
Szerencsére azért a humor és a szereplők kisugárzása nem teljesen taszító. Sőt néhol egész megható pillanatokat sikerült létrehozni ezekről a fiatalokról, akiknek még nincs különösebben sok élettapasztalatuk. Az idősebbik lánytestvér, Kat(arina) pedig szimpatikus női főszereplő - szemben a Buliszerviz szende szüzével.

Unott sablon mentén egy közömbös szépfiú érdekből elkezd járni a talpraesett Stratford-lánnyal, Kat-tal. Mikor már egymásba szerettek, kiderül a pasi kezdeti indítéka, megbántódás, majd meghatónak szánt kibékülés.
A forgatókönyv kezdetben még csűri-csavarja, ki érdekelt kiben és kin keresztül akarja megszerezni. A bátortalan Cameron és nagydumás haverja, Michael felkérik az egókirály Joey-t, hogy fizesse le a normálatlan bűnöző hírében álló Patrick-et, hogy járjon Kat-tal. Mivelhogy ő Bianca nővére, akiért majd' minden srác - köztük Joey és Cameron - a nyálát csorgatja. Kihagytam valakit?

Ja, igen: az apát, az alapszcenárió egyik értelmi szerzőjét. Mr. Stratford a tinidráma mélypontja a szememben: egy fafejű, felszínes észjárású orvos, akinek mintha szándékosan nem lenne soha érkezése a gyerekei problémáira. A korábbi "szex tilos érettségi előtt" szabályt kiegészíti a "csak dupla randi lehet" szabállyal. Ha Kat nem akar randizni, Bianca se teheti. Az ilyen apától egy intézet minőségibb nevelést adna!

Mikor pedig végre bekövetkezik a pálfordulása Kat irányában, az túl későn, előzmény nélkül jön. Mitől változott meg hirtelen az álláspontja? Azonkívül: ellenszenves, ahogy megindokolja az addigi közönyösségét: "Egy apának nagyon nehéz elfogadni, hogy a lányai felnőttek és többé nincs szükségük rá."
Az Amerikai szépségben az apa-lánya viszony megromlása azért volt életszerű, mert nem lehetett egyetlen frázissal kimagyarázni az okát. Egy pszichológiai folyamat végét láttuk, nem az apa sablonos gondolkodását visszaköszönni a lányaiéban. A Stratfordok problémájára a megoldás pofonegyszerű lenne: jobb és gyakoribb kommunikáció.

Annyiban érdekes az apa kikötése, hogy Bianca és a belé szerelmes Cameron emiatt kerül közelebb egymáshoz, hisz mindketten érdekeltek Kat bepasiztatásában. És üdítő pillanat volt, mikor Cameron megmondja egyenest Bianca szemébe: "Te mindig ilyen önző vagy?"

Bianca karaktere az én ízlésem szerint egy messze túl nyafka és ingatag csitri. De azt elismerem, hogy pislákol benne valami mélyebb tudatosság. Meg akarja megtapasztalni az ifjúság árnyoldalait, ám nemcsak azért, hogy ellenszegüljön az atyai szigornak. Hanem mert nem akar egy mesterséges burokban felnőni, bármennyire igyekszik abban tartani őt az apja, és mint kiderül: Kat is.

A színészek játéka tisztes szintet hoz. Joseph-Gordon Levitt és Heath Ledger két eltérő beállítottságú hősszerelmest alakít, de mindketten kedvelhetőek. A bátortalan és a bátor is megkapja az egyik Stratford-lány szívét - ahogy a rosszfiú is a jól megérdemelt pofonját (találjátok ki, kitől). Nagyon formulakövető, ahogy minden a lehető legjobban elrendeződik a végére, viszont a nyáltól és a giccstől legalább mentes volt. Sokkal jobb dialógusok, karakterrajzok és dramaturgia mellett az év egyik győztese lehetett volna.

A 10 dolog, amit utálok benned tehát tucattermék romantikus komédiák között. Még úgy elfogadhatóan gyönge, bugyuta és nyálkerülgető, de nem a zsáner legrosszabbjainak egyike.