2013. augusztus 5., hétfő

Ijesztő film 4. (Horrorra akadva 4.)



És most ismerkedjünk meg 3 játékosunkkal:
Brenda Meeks, helyi tévériporter Amerikából, aki immár negyedszer játszik velünk. Számláján összesen:
 1/2 tucat jó poén
van.

Baxter Harris, amerikai elnök, aki immár másodszor játszik velünk - és magával. Számláján összesen:
 1/3 tucat jó poén

Tom Logan, Charlie Sheen-féle karakterpótlék, aki szintén másodszor játszik velünk. Számláján összesen:
 1/4 tucat jó poén
van.
És aki sohasem hiányozhat: a műsorvezető: Vágó István Cindy Campbell!






Lassan tradícióvá nemesedik, hogy az elmúlt évek sikerhorrorjait 1-1 Scary Movie összegyűjtse és céltáblát helyezzen rájuk. Ezúttal a cselekményt a Fűrész, az Átok, A falu, + sci-fi-fronton a Világok harca kombinálgatása adja ki.


Egy paródia bizonyos fokig reklámot is jelent azon mű(vek)nek, amely(ek) elé görbe tükröt állít. Ez sokakat elfogulttá tehet. Ha nagyon kedvelték egy paródia mintaadó filmjét, könnyen
  • vagy túl elnézőek lehetnek a vígjáték-változattal, mondván, hogy ilyet is kellett készíteni belőle.
  • vagy épp ellenkezőleg: olcsó, idétlen másolatainak tartják az eredeti műnek. 


És ott vannak az a szűk csoport, akik - mint jómagam - sem az eredetit, sem az átiratot nem szívlelik. A Horrorra akadva 4. nekem egészében áttekintve vakvágány: felállásai legtöbbször szárazak, pihent agyú és gégeköszörült gegekkel. Ismét próbálok más indokot is találni a nemtetszésre, minthogy: ez meg ez a poén "nekem nem jön be".
Problémáim egyike, hogy én ezt nem 1 db filmnek tapasztaltam meg. Sokkal inkább úgy hatott, mint a híg turmixa több, 5-10 perces rövidfilmnek. Abszolút nincs kötőanyag a parodizált szeletek között, amik egyébként is inkább újrajátszások, mint viccesített verziók. A viccek jókora hányada csak száraz utalás az egyik célpont-filmre; amik meg nem azok sokszor annyiból áll, hogy valaki beveri a fejét valami kemény tárgyba. (Ezért utáltam pl. a Home Alone 3-at, ahol a csattanók oroszlánrésze is ennyiből állt!) Ráadásul olyan viccötletek, mint hogy egy trehány apa a normális kislányát kint hagyja egy égszakadás közepette... ez így beállítva engem nem nézőként nevettet, hanem mint embert elborzaszt!




Anna Faris karaktere a franchise ikonja, így ő nem maradhatott el. Az más kérdés, hogy itt már végképp nem humoros, hiába nyújtanak neki mankót sztárszínészek. Sőt: Sarah Michelle Gellar szereputódaként egy erőtlen barbie-vá fakult, kasztrálva bármi jellemvonástól. Csak annyira vágyik, hogy ütődött exférje kiütődése után letelepedjen akárhol, egy akármilyen fapofájú, személyiségtelen hapsival. Cindy Campbell eleve nem volt egy nagy karakter, de az első 3 filmben legalább volt benne némi életkedv. Itt már kifejezetten kolonc a saját történetében - már ha ez annak nevezhető.


A többi figura közül - akár visszatérő, akár nem - 3-nak volt esélye, hogy vidám pillanatot okozzon. Közülük Brenda az, akinek ez most egyáltalán nem sikerült. Persze, ő hangosabb és izgágább, mint Cindy, de attól még éppoly feledhető.
És ha egy komédiában fémdetektorral kell keresni a jó poénokat, akkor előbb-utóbb a logikába kezd belekötni a néző. Hogyhogy Brenda él? Hiába teszi szóvá barátnője, hogy halottnak hitte őt, nem kapunk választ, hogyan vagy mitől támadt föl, miután az előző részben megölte egy démonkazetta kísértetet. És miért az a melója, ami az előző részben még Cindy hivatását jelentette? Ha egy folytatás veszi a fáradtságot, hogy hangosan emlékezik az elődeire, akkor legalább tartson is velük konzisztenciát.


Charlie Sheent és Leslie Nielsent arasznyival jobban használja ez a film, mint a 3. rész. Karaktereik ugyan csontvéknyak, de ami velük történik, az hatásosan kelt nevetést. Kíváncsi lettem volna, hogy egy Zucker-produkcióban, közös jelenetek során milyen komikus hatást képesek generálni. Még valami: a momentum, ahol Harris fülébe súgják, hogy invázió kezdődött, az egy megtörtént eseményre utal: George W. Bush-t egy osztályteremben értesítették 2001-ben, hogy repülőgépek csapódtak a WTC ikertornyaiba. 





Sokatmondó, hogy a 3 összefüggő részlet, amelynek igazán sikerült felvidítania, nem is parodizálás volt. Egyszerűen csak kacagtató jelenetek, amik felfejlődve újabb és újabb nevetőingert tudtak kelteni. Ezek voltak:
  1. A cím feltüntetése után, narrációval elővezetve a mikróbák tánca;
  2. Az elnök sajtótájékoztatója az ENSZ-ben, és a ruhátlanító lézer okozta ámokfutás.
  3. Mindaz, ami Cindy látogatásakor Tom Logannel történik; 




A cameó-szereplések sem segítettek sokat. Ugyanakkor Dr. Phil feltűnése a prológusban meglepett. Aki nem tudná, kiről van szó: ő az Egyesült Államok egyik legismertebb pszichiátere, aki rendszeresen szerepelt tévéműsorokban (szintén ő adott át egyszer díjat az Egy rém rendes család főszereplőinek). A Fűrész-filmek Dr. Gordonjának bőrébe bújtatni roppant stílusos ötlet volt. Nem nevettetett ugyan, de mint elképzelés, remekül illeszkedett a Fűrész a humoros átiratba. 





Tehát egy körülbelül 5 perces videóanyagot tudnék összeollózni a 70-ből, ami meg tudott nevettetni engem. Ez pedig azért már nem fogható egyéni humorérzékre vagy annak hiányára. Ebben a movie-ban szinte semmi nem működött: az egyes horrorok gúnyrajzai nem többek gyenge másolástól, a humor közelében nincs David Zucker régi kultparódiáinak. Még a hivatalos plakát szlogenje is hazugság, tekintve, hogy idén mutatták be mozikban a Scary Movie 5-öt. Ha pedig a karakterek szereplése alapján nevettetőversenyt rendeznénk, akkor ezúttal bizony Nielsen nyerte meg a játékot. 


 



Nincsenek megjegyzések: