Létezik, hogy Cindy Campbell hasonszintű női paródiakarakterré válhatott, mint Ramada vagy Jane S. Drebin? Elképzelhető. De a Scary Movie 3. elkészültére létezik egy ettől prózaibb magyarázat is: kitörölni a 2. rész lebőgését, megismételni az 1. rész sikerét. Szerintem ennél nagyobb célt kellett volna kitűzni, mert habár nekem is tetszett az első "Ijesztő Mozi", mégsem annyira, mint mondjuk az Airplane vagy a Naked Gun.
2 nagy tanulság szűrhető le a trilogizáló részből (is):
- A horrorral vegyítve legnehezebb jó kifigurázó-filmet készíteni.
- A jó paródia születését nem garantálja az alkotógárda. Miután a Wayans-brúderokat - az egyik itteni karakterhez hasonlóan - kirepítették az ablakon, David Zucker vette át a project irányítását. Ő aztán magával hozta Tapper Harley és Frank Drebin megformálóit, hogy emeljenek kicsit a színvonalon. Az előző részből visszatér Brenda és a központi figura, Cindy, akit szerencsére Anna Faris alakít ismét. (Megjegyzés: arcmimikája és új, szőkített haja engem kicsit emlékeztetett Helen Huntra a Mi kell a nőnek? c. filmből.)
Egy természetfölötti, fekete-fehér Death Note Tape 1 hét múlva végez azzal, aki megnézte. Cindy immár felnőtt TV-riporterként megint belekeveredik az ügybe barátnője, Brenda kinyiffanása kapcsán. A sötét kazetta démona most őt veszi célba, és csak páran vannak elég hülyék, hogy segítsenek neki: egy topis expap, egy látnok kisfiú, egy jóképű reppersrác, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, meg egy amolyan dagi-feka DJ.
Először is nyugtázom, hogy végre nincs olyan sok gusztustalan vécés-hányásos műpoén, mint ahány a közvetlen elődben előfordult. Ez a sequel csak simán béna és lapos. Tudom, nem nagy dicséret, de tényleg híján marad az emlékezetes szövegsoroknak, vagy olyan jellegzetes csattanóknak, amik bármikor az ember agyába ötlenek. Ki ne emlékezne pl. arra, mikor Tapper Harley egy repülő csirkét eresztett bele egy iraki katonába?
Ilyen ikonikus pillanat a Scary Movie 3.-ban nem található, függetlenül attól, hányszor nevetünk rajta/alatta. Valami, ami a sajátja, nem átvett szcéna. Esetleg talán az, mikor Anna Faris melltartót villant a stúdióban, de ezt is előtte már az 1. rész. Az elején ráadásul 10 perc potyára megy el egy helyi lemezlovas-viadalra. Maguk a rap-számok ugyan normálisabbak, mint mondjuk A Kis Vuk betétdalai, de a humort egyáltalán nem segítik.
Pedig most sem szűkölködünk kifigurázandó alkotások terén: megkapunk 1-1 kikacsintást pl. A Hatodik Érzék vagy A Kör momentumaiból. Ezek az áthallások kb. fele arányban inkább újbóli eljátszásai az eredetinek, semmint humoros célzatú átiratai (ezt kifogásoltam a Vampires Suck-nál is). Arról van szó, hogy anyagilag ez a biztonságos formula: ismert filmtöredékek kacajos változatait összeragasztják, egy kifogásszámba menő történettel. Így - elméletileg - kevesebb fáradtsággal jár egy fiatalos komédia megszerkesztése, mert van hozzá fogódzó, fix támpont.
3 nagyobb vicctömb akad, ahol érdemes folyamatosan figyelni a képernyőt:
- Brenda temetése;
- Mikor Cindy végignézi a démonkazettát;
- És mikor a szexista főnökével dulakodva próbálja leközölni, hogy a szalag ereje valós.
Ami abszolút nem illik a cselekmény egészébe, azok a földönkívüliek - nyilván X-akták-hozadékként. Semmi közük az eseményekhez, mégis perceken át szerepelnek. Ha csak annyi a relevanciájuk, hogy az egyik űrlakó is megnézte azt a kazettát, akkor minek kell a viccek visszatérő tárgyaként szerepelniük? És ha tényleg az idegenek ötletével próbálnak humort kelteni, miért van ott az elnök, de nincs olyan karakter, aki köztudottan UFO-közelben ténykedett? Teszem azt: Fox Mulder, Ellen Ripley vagy Jeff Goldblum? Megeszem a nyelvvizsgáimat, ha csak azért rakták be a Fehér Házat, hogy Leslie Nielsennek lehetősége nyíljon kifigurázni az USA elnökét.
Nem a legszörnyűbb paródiák egyike. Nem sértő, és legfeljebb egy vagy két pontján ízléstelen. Egy bóbiskolva nézhető szintet megüt, ami egy elfáradt filmzsánernél már eredmény. Önmagában még sem a hangulatvilág, sem a cselekmény nem bírná összetartani. A pár működő vicc, a főszereplő, az ismert színésznevek (cameót kap benne Pamela Anderson), az ismert áthallások és a mozgalmasság együtt harcolják ki azt a 2 pontot, amit megadok a Horrorra akadva 3.-ra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése