Városlakó Gonosz 4. (A kaptár 4.) - Túlvilág(i élet)

"Meg akarsz halni?! Erre játszol...?"

"Most mi van? Elvégeztem a melót, vagy nem...?"

"Arra válaszolj, amit kérdeztem...!!"

"MIT AKARSZ HALLANI, MIT MONDJAK?! Hogy azon jár az agyam, hogy szétlövöm a fejem?! Igen, így van!"

A fenti dialógus a Halálos fegyver c. filmben hangzik el. Személy szerint a szöveg sugallta hozzáállást olvasom ki Paul Anderson rendező munkásságából a Resident Evil franchise kapcsán. 

 

Igen sok CGI-ban bővelkedő produkcióra lehetne azt mondani: "videójáték, amit nem tudunk játszani." Ez a kifejezés különösen találó videójáték alapján készített filmalkotások esetében. Alighanem ez az a szubkategória vagy szubzsáner (- ahogy teszik -), amelyik a legkevesebb fejlődést, újítást mutatta fel az elmúlt 20 évben. Akárhogy is nézem a dolgot: csak a mindenkori alkotók intelligenciáját tudom okolni ezért.

Russel Mulcachy 2 franchise-nak gyártott egy kritikán aluli folytatásrészt: Hegylakó és A kaptár. Utóbbiban pedig W. S. Anderson hol íróként, producerként, hol rendezőként is bizonyíthatta, hogy nincsenek szakmai elvei: amíg minél nagyobb részesedése van a profitból, illetve színésznő feleségét mozifilmben foglalkoztatni tudja, addig mossa kezeit. 

E 2 férfi közös szellemi produktumaként született meg a Resident Evil - Teljes pusztulás, és bár a box-office-számok nem voltak aggasztóak, az egyes chapter-ök tartalma és látványvilága is lefelé ívelő tendenciát mutat. A Túlvilág minden szempontból mélypont: akció, cselekménykeret, mítosz, báj, computer-adalékok és még sorolható. Ezt a filmet 3D-s mozikalandként reklámozták, és való igaz, hogy - akárcsak James Cameron Avatarját - eleve 3D-animációban készült. Mégis a kontúrok élessége tompább, mint sok konvertált térhatású block-buster esetén.

És mégha rendes képminőségben nézzük is végig: újdonságokat nem érdemes várni. Ugyanazon - egyébként is másfilmekből átvett - kunsztok ismételgetéséből áll a mű teljes akciókészlete. Ezen pedig a százszámra alkalmazott lassított effektek és a túlkoreografált mozdulatok sem változtatnak.

Mielőtt további sortüzet kapna tőlem ez a movie, tisztáznám, hogy eseti hibákat nem érdemes kiragadni belőle. Az elemi fizika törvényeire cáfolnak rá sok jelenetben, mint ahol Alice túléli a gépe frontális ütközését egy hegyoldalba, vagy Albert Wesker, a Védernyő vezetője Superman gyorsaságával mozog Alice és társai ellen harcolva. Valójában sokkal egyszerűbb dolgunk lenne, ha egyszavas jelzőket sorolnánk fel a filmre:

• monoton;
• steril;
• hatásvadász;
• unalmas;
• egykedvű;
• üres;
• lopott;
• személytelen;
• l a s s ú
• halvány
• agyatlan

Hogy az itt felsorolt szavakat ki mennyire tartja ideillőnek, azt az olvasóra bízom.

Merem állítani, hogy életem legtöbb lassított jelenetét hordozó filmje a Resident Evil - Afterlife. Anderson és alkotógárdája két kézzel szórják a Mátrix- és Penge-filmek klisé-effektusait a teljes produkcióban, mohón és indok nélkül. Ahol a főgonosz személyes zombijai jönnek, ott mostantól szétnyíló, csápszerű szájakat találhatunk ember- és kutyaféléken. Ahol akciógyanús mozgást végez minimum 1 ember, ott várható, hogy az egész világ lelassul; emberek lebegnek átforduláskor, spárga vagy bukfenc közben, szilánkok és folyadékcseppek viselkednek úgy, mintha az űrben lennénk. Végeztem némi utánaszámolást: legalább 15-20 percet tesz ki az összes lassított szekvencia, vagyis kezdő- és zárókreditek nélkül alig több mint 1 óra a teljes műsoridő!

Tudom, hogy sokan csak egy kis "laza zúzást" várnak egy ilyesfajta akció-sci-fi-től. Sok ilyen akad, azért kell szeretni őket, amik: hogy minél többet láthassuk, amint zombik agyából loccsantják ki a vért. Nem állítom, hogy a látványorientáltság nem tehet jót egy filmnek. Ha a történet érdekes, a színészi összhang megvan, és kompetens direktor áll a kamerák mögött, akkor fejletlen effektek mellett is lehet szórakoztató mozit teremteni. Láttam izgalmas filmeket gyengébb effektekkel, amiként csúcseffektektől fuldokló ál-filmeket is - mindkét esetre jó példát találhatunk mondjuk a Star Trek-ben.

De itt: semmi sem működik. Nincs magyarázat, nincs gondolkodás. Az egyszerű filmrajongó nincs képben az előző részek ismerete nélkül, a Resident Evil-játék kedvelői pedig nem tudnak bekapcsolódni a játékba a vadiúj akadálypályákon. Érezhetően a movie nem tudja eldönteni, kinek van címezve: egy live-action videójáték, ami besorolása szerint felnőtteknek szól. Ez így csupaszon nem megy; ez olyan, mintha egy Én kicsi pónimnak lézerkardot adnánk, hogy tetsszen az srácoknak. Nem lehet százszor is látott látványelemeket egymásra tromfolni, és elvárni, hogy tapsoljunk értük, csak mert menőn, futurisztikusan néznek ki. Listát készíthetnénk a filmekről, melyekből jelenetek lop Anderson: 

• Én a robot
• Legenda vagyok
• Silent Hill
• Terminátor-saga
• A sziget

stb.

Alice ugyanaz a kétdimenziós szuperharcos, mint az előző két részben. Sorsa a Védernyő vállalat szétrombolása és a T-zombik kiirtása a bolygóról. Klónjait a 3. rész sugallmazásával ellentétben rövid úton kiiktatják, így Alice - ahogy Michael nevezi K.I.T.T.-et a Knight Rider egyik epizódjában - "megint egyedi példány". Viszontlátjuk a modern amazon Valentine-t, illetve Clair-t, akinek testén először még egy furcsa kis irányító masina volt rögzítve. Clairnek jut talán a legépkézlábabb akciójelenet, mikor a vége felé egy óriási, buzogányszerű fegyvert szorongató szörny ellen harcolhat, zuhanyszerűen folydogáló vízözönben, csillogó hajjal és feszes ruhában.
A többiek pedig végképp nem mások tipikus, nevekkel és fegyverekkel ellátott akciófiguráknál, akiknek a kicsinyített mását a boltokban megvehetjük, mint Clair bátyja, Chris. Expozíciónak híre-hamva se található az új szereplők kilétéhez kapcsolódóan, legfeljebb egy-két utalás. A veszély bárhol és bármikor érheti őket, legyen szó Tokióról, Alaszkáról vagy épp Los Angelesről. És a Védernyő vállalat emberkísérleteit leállítani sem áll több-ből, mint elintézni a bűnözőalakot és sztérombolni a kiürített kócerájt. Egyszerű.

Én azon nézők közé tartozom, akik a mozgóképes adaptációt előbb ismerték, mint az eredeti videójáték bármelyik kiadását. A 4. rész külleme valóban hasonló, a megfelelő kosztümökkel akár Power Rangers-mozi is lehetne. Még az a minimális terephangulat és karakterinterakció is hiányzik, ami a 2. és 3. részekben még szórványosan megfigyelhető volt. 2010. talán legtrehányabb munkáját látom ebben a bő órás tech-demo-ban, amit - és ezt akármilyen fórumon ki merem jelenteni - filmművészeti egyetemi hallgatók jobban rendeznének meg, mint Paul W. S. Anderson.


Élettelen sorozattermék kunsztokkal, ahogy Anderson és Jovovich összes filmgyereke.

"És tudod, miért nem teszem meg? Röhögni fogsz, de tudod, hogy miért? A munkám miatt! A munkám az, ami visszatart."
"Meg akarsz halni..."
"Öngyilkos nem leszek. De várom a halált."
"Tessék, itt a pisztolyom! Ne szarakodj tovább: HÚZD MEG A RAVASZT!"