Amennyire meg tudtam állapítani, a Home Alone komisz, ám kreatív bajkeverő gyerektípusa divatosnak számított a '90-es évek vígjátékaiban. Az olyan filmek, mint a Mr. Óvóbácsi, Richi Rich vagy a Dennis, a komisz is ezt a divatot próbálták követni: rosszcsont gyerkőc vagy gyerkőcök, akik válogatott eszközökkel borsot törnek a házuktól messze kívánt személyek orra alá.
Talán nincs is olyan magyar TV-néző, akinek ne lenne legalább ismerős ez a vígjáték. Van aki máig nevetni tud rajta, van aki nem; nekem például az édesanyám kifejezetten megvetően gondol rá vissza. Számomra egyszerűen unalmas: szellemszegény, és a legtöbb csattanó fars benne. Jóformán semmi nem történik benne. Dennis tényleg nem több egy izgága ötévesnél, aki egy nyugdíjas szomszédot, George Wilsont traktálja. És mindezt úgy, hogy kedveli is az öreget, tehát nem olyasvalakiről van szó, akit Dennis direkt, akarattal akarna bosszantani.
A Mitchell-család nemcsak egysíkú és unszimpatikus, de ahogy viselkednek, az nagyon természetellenes. "Igaz, hogy Wilson bácsi szájába lőtted az orvosságot?" Napi teendőik végzésén túl nincs önálló gondolatuk. A komolyság fogalma ennél a párnál kimerül a megrovó nézésben, valamint abban, hogy a nem túl kreatív munkájukba temetkeznek. Persze, hogy a gyerek elvadul így! Nem tudom, Amerikában létezik-e ingyenes óvoda, de ennyire azért nem lehet drága: az a srác csúzlival gyógyszert lőtt egy ember szájába! Dennis szüleit látván Sean Armstrong egyik mondata jut eszembe: "De ha nem tudja megnevelni őket, adja őket intézetbe!"
A cselekmény első lényeges mozzanatára 40 percet kell várni, és ez az, mikor a szülők üzleti útjaik miatt Wilsonéknál hagyják Dennist. Az idős ex-postás épp egy házi rendezvényre készül, ahol ritka virágjának kinyílását akarja megosztani a kisváros helyi nyugdíjasaival. Vajon mi fog történni? Dennis mindent elront. Természetesen abszurd, hogy valaki "40 évig" ápol egy növényt, ami "10 másodperc" alatt virít és hervad el. A lényeg viszont az volna ebben, hogy sokat jelent Wilsonnak. Dicséretes, hogy mikor Dennis eltűnik, mégis elindul őt megkeresni: ez ilyen poronty nem szimplán vásott, nem szófogadatlan, hanem gyengeelméjű.
Egy párbeszédnél George és neje, Martha között szóba került, hogy sose szánták el magukat a gyerekvállalásra saját házasságukban. Dennis valamilyen szinten egy elmulasztott lehetőséget idéz fel bennük. Ennek a futólag felhozott témának van a legtöbb értelme, és az írók elidétlenkedik azzal, hogy Wilson egy kutyával téveszti össze a fiút. Ha ez vicces - akárcsak heccből tönkretenni a hozzánk közel állók boldogságát -, akkor nem értem a poént.
Dennis gyerekbarátai és a toprongy rabló annyira unalmas karikatúrák, hogy hosszú perceken át nézni őket már az ember életkedvét kezdi ki. Margaret, a kislány a legidegesítőbb gyerekszereplők között van Hoaquin de la Vegával. Nem tudok izgulni azért, hogy a gyerekek itt sikerrel megállítsák őt, mert eleve ők se kedvelhetők. Épp ellenkezőleg: Dennis két lábbal tapos a szerettei önérzetén, a "barátai" pedig nem egyszerűen "nem érdekesek", de épkézláb mondatuk vagy ötletük sincs.
Tudom, hogy ez könnyed családi vígjáték, nem kell különösebben szólnia bármiről pár ember hétköznapjain túl. Könnyedén kell hozzáállni és rámosolyogni. Sajnálom, de nekem ez nem megy: ez így azt sugallja, mintha arra kérnének, hogy üljek némán, és állítsam le az agyam. Gyerekek irányában is sértőnek tartanám ezt a hozzáállást, nemhogy az egész család felé! Nem mondom, hogy totálisan rossz az egész, de hogy 2 folytatása is készült ('97-ben és 2007-ben), azt nem érdemelte meg. Ha egy komédiának nincs sztorija, a viccek nem működnek és a szereplők retardált fatuskók, az nem szórakoztató vagy felemelő. Egyszerűen csak fárasztó. De nagyon!
A Mitchell-család nemcsak egysíkú és unszimpatikus, de ahogy viselkednek, az nagyon természetellenes. "Igaz, hogy Wilson bácsi szájába lőtted az orvosságot?" Napi teendőik végzésén túl nincs önálló gondolatuk. A komolyság fogalma ennél a párnál kimerül a megrovó nézésben, valamint abban, hogy a nem túl kreatív munkájukba temetkeznek. Persze, hogy a gyerek elvadul így! Nem tudom, Amerikában létezik-e ingyenes óvoda, de ennyire azért nem lehet drága: az a srác csúzlival gyógyszert lőtt egy ember szájába! Dennis szüleit látván Sean Armstrong egyik mondata jut eszembe: "De ha nem tudja megnevelni őket, adja őket intézetbe!"
A cselekmény első lényeges mozzanatára 40 percet kell várni, és ez az, mikor a szülők üzleti útjaik miatt Wilsonéknál hagyják Dennist. Az idős ex-postás épp egy házi rendezvényre készül, ahol ritka virágjának kinyílását akarja megosztani a kisváros helyi nyugdíjasaival. Vajon mi fog történni? Dennis mindent elront. Természetesen abszurd, hogy valaki "40 évig" ápol egy növényt, ami "10 másodperc" alatt virít és hervad el. A lényeg viszont az volna ebben, hogy sokat jelent Wilsonnak. Dicséretes, hogy mikor Dennis eltűnik, mégis elindul őt megkeresni: ez ilyen poronty nem szimplán vásott, nem szófogadatlan, hanem gyengeelméjű.
Egy párbeszédnél George és neje, Martha között szóba került, hogy sose szánták el magukat a gyerekvállalásra saját házasságukban. Dennis valamilyen szinten egy elmulasztott lehetőséget idéz fel bennük. Ennek a futólag felhozott témának van a legtöbb értelme, és az írók elidétlenkedik azzal, hogy Wilson egy kutyával téveszti össze a fiút. Ha ez vicces - akárcsak heccből tönkretenni a hozzánk közel állók boldogságát -, akkor nem értem a poént.
Dennis gyerekbarátai és a toprongy rabló annyira unalmas karikatúrák, hogy hosszú perceken át nézni őket már az ember életkedvét kezdi ki. Margaret, a kislány a legidegesítőbb gyerekszereplők között van Hoaquin de la Vegával. Nem tudok izgulni azért, hogy a gyerekek itt sikerrel megállítsák őt, mert eleve ők se kedvelhetők. Épp ellenkezőleg: Dennis két lábbal tapos a szerettei önérzetén, a "barátai" pedig nem egyszerűen "nem érdekesek", de épkézláb mondatuk vagy ötletük sincs.
Tudom, hogy ez könnyed családi vígjáték, nem kell különösebben szólnia bármiről pár ember hétköznapjain túl. Könnyedén kell hozzáállni és rámosolyogni. Sajnálom, de nekem ez nem megy: ez így azt sugallja, mintha arra kérnének, hogy üljek némán, és állítsam le az agyam. Gyerekek irányában is sértőnek tartanám ezt a hozzáállást, nemhogy az egész család felé! Nem mondom, hogy totálisan rossz az egész, de hogy 2 folytatása is készült ('97-ben és 2007-ben), azt nem érdemelte meg. Ha egy komédiának nincs sztorija, a viccek nem működnek és a szereplők retardált fatuskók, az nem szórakoztató vagy felemelő. Egyszerűen csak fárasztó. De nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése