A Konyha (A bűn királynői)

Három gengszterfeleség besokall tőle, hogy nem kapnak érdemi pénzsegélyt a new york-i ír maffiától, miután férjeiket lecsukták. Bezzeg mikor ők szedik be a védelmi pénzt, a sikerük és térnyerésük felbőszíti a régimódi bűncsaládot és konkurenseiket is…!

Nem hinném, hogy Andrea Berloff nagyon el lenne keseredve amiatt, hogy első rendezését ilyen rosszul fogadták a kritikusok és a nézők is. Ugyanis az évtized feminista divathullámáig visszakövethető, hogy miért is tűnhet olyan erőtlennek, felszínesnek és identitászavarosnak A bűn királynői. Átgondolt sztori, éles dramaturgia, új fogás a gengszterkarrier témáján, árnyalt jellemrajzok, érzékkel irányított színészi munka, hihető bűnhierarchia és benne való érvényesülési út, röviden: a szerzői elhivatottság minden jele hiányzik róla. Nem tudja beszúrni a pont jó arányt, ahol egyszerre lehet lazán szórakoztató és súlyozottan drámai.  

A vágószobában rekedhettek kulcspillanatok, mert a trió befutása, tündöklése és bukása mind olyan puhítottan vannak bemutatva. Az asszonyok először folyton csak nyelnek a környezetük lenézése miatt, aztán egy saját ötletük úgy beválik, hogy az valahogy egekig repíti szerencsecsillagukat, majd vissza a föld mélyébe, miután elszálltak az új hatalmuktól. Olyan természetesnek veszi az írás ezt a bevetett sémát, mintha csak a sarki fűszereshez szereznének vásárlókat. Fogalmam sincs, milyen tudás, karizma vagy szervezőmunka révén lettek a feleségek hírhedt üzletasszonyok, akik ráadásul életveszélyes stiklik garmadáját ússzák meg úgy, hogy szinte az arcuk se rebben. Nem tud saját világot építeni a film.

Annak még látom értelmét, hogy a fellépésük határozott, de kevésbé rémiszt(get)ő, mint lúzer férjeiké volt, és ez bejön a helyi boltosoknak, kiskereskedőknek, etcetera. A zsigerből megfélemlítést felváltja az alapos utánajárás és „ügyintézés”, ezért veszik őket komolyan. Naná, hogy örülni fog a néző, ha Kathy, a gondokkal naponta birkózó anya, Ruby, a lenézett afroamcsi szépasszony és Claire, a folyton csak vert áldozat végre magukra találnak, és bizonyítanak! Ha tényleg csak ezt az eredményt védenék később is, hogy nem kell többet szűkölködniük és megaláztatásokat tűrni, akkor a szimpátia, és ami azt illeti, a logika is velük maradna.

De Berloff-nak mintha nem lenne részletes térkép a fejében, hogy innét merre menjen tovább: a könnyed krimis tanmesék felé, vagy a komor Keresztapás-Nagymenős stílusvonalra. Ezért lehet, hogy olyan súlytalanok a főbb fordulatok és közhelyesek a párbeszédek, felszínes tekintélyszózatokkal a tiszteletről. Fejükbe száll ugyan a hatalom, de nem pszichológiailag, csak agyilag (Claire simán megússza tahó férje lelövését); sosem kell belátniuk, hogy a hatalmi játszmáért talán túl sok vérrel fizetnek. Még a végén sem hajlandó a dramaturgia felelősségre vonni őket, mikor Claire-t meggyilkolták, Ruby és Kathy pedig farkasszemez egymással, míg unottan ki nem békülnek. Ha nincs is olyan tömény femináci reklámbeütése ennek, mint a Captain Marvel, Last Jedi vagy Ghostbusters ’16, attól még nagyon lagymatag gengszterfilm.

2/5-öt adok rá. Ha az eredeti cím „A konyha”, úgy az alkotás maga is egy nagy rumli, ahol elkél az alapos takarítás.

 NEXT: : 

„Maga nem figyel, igaz?

Ugyanazok a kérdések minden héten. 

Milyen az állása?

Van-e negatív gondolata?

MÁSOM SINCS, mint negatív gondolat.”