Nem tervezett

Sajnos egy Hallmark-szerű propagandafilm szintjén reked meg az Unplanned (Nem tervezett) c. abortuszellenes dráma tavaszról. Fél órával a film kezdése után már érezni rajta, hogy nem is érdekli az alkotókat, ki mit gondol az egész „szabad élet kontra szabad akarat”-vitáról: a történet vajmi keveset tesz érte, hogy az ember saját véleményt tudjon kialakítani. Ahelyett, hogy érvek és érzületek kétoldalú ütköztetését vinné egy életszerű dramaturgia áramlatába, olyan vehemenciával démonizálja a magzatelvetetők oldalát, ami már a film üzenetét, témabeállítását teszi  megbízhatatlanná.

Az ambíciózus Abby Johnson saját bőrén tapasztalta a nem kívánt terhesség agóniáját, ezért azóta is igyekszik eligazítani másokat a kérdésben. Nem meglepő, hogy Cheryl, a Planned Parenthood klinikahálózat főnöke őt szemeli ki helyettesének, miközben Abby egész családja ellenzi a feleség-anya karrierválasztását. Ám egy idő után még a gyakorlatias Abby-nek is sok kezd lenni a számos erkölcsi határ, amin Cheryl „az üzlet” címén átgázol, és mikor élőben látja egy magzat eltávolítását, Abby magába roskad. Kérdés, hogy vajon abortuszok ezrével a háta mögött még áttáncolhat-e az „életpártiak” oldalára?

Ellenszenvesek nekem az efféle zsarolós, magát a nézőre ráerőszakoló művek, de ugyanígy megvetem az ál-független, ellenségkép-gyártó fősodor-médiák, TV-adók ellehetetlenítő szankcióit is, melyekkel Chuck Konzelman és Cary Solomon művét sújtották. Értelmes, felnőtt magánember vagyok, saját vélekedéssel erről a konkrét témáról és más témákról is, és utálom, amikor a filmekbe ilyen lebutított politikai győzködéseket injekcióznak! Csak azért sem írom le, mi a pontos véleményem a témáról, mert ez a produkció nem érdemli meg!

Szóval: maga a történet – és NEM a politikai üzenete – milyen lett akkor? Nos, véleményem szerint: satnya, összeszedetlen, kiforratlan, sőt: jópár helyen kifejezetten cukrozott. Abby személyes és családi élete sincs olyan érdekes, hogy megragadjon minket. Alapból nem érződnek számomra emberinek az itt megismert figurák: a színész-választás, a színészi játékok és maguk a jellemrajzok is valahogy olyan tompák és fakók. 

Abby Johnson itt konkrétan olyan, mintha egy magazincímlapról vágták volna ki, és nemcsak a külleme miatt. Vélekedése az abortusz témájáról végig ide-oda libikókázik, hol az elfogadóbb, hol az ódzkodóbb hozzáálláshoz, valódi felismerések nélkül, mígnem azt a sokkoló embrióeltávolítást első sorból végig kell asszisztálnia. Értem a nő reakcióját, de akkor sem látom folyamatszerűnek, ahogy változik az álláspontja és lelki beállítottsága. Rokonai meg végig mintha erejükön felül csücsörítenének, hogy ne törjön ki belőlük a vallásos szentbeszéd a magzatgyilkosság bűnéről. Ugye: nem számít, vajon a nézőnek van-e véleménye, ha egyszer a filmé ennyire bebetonozott. 

Pedig cseppet sem nehéz elgondolnom, hogy a PP vezetősége tényleg olyan erkölcstelen, profithajhász lehetett-e, mint ahogy azt itt ábrázolják. Egy óriási „nonprofit” szervezet se maradhat fönn, sőt terjeszkedhet befolyásos nagytőkés támogatók nélkül – teszem azt: Bill Gates vagy Soros György. 

Még azt is el tudom hinni, hogy az igazgatói székbe ilyen Cheryl-féle gonosz boszorkányokat tarthatnak célszerűnek és hatékonynak. De az egész összképe inkább egy ál-realista Grimm-mese benyomását kelti, mintsem egy komoly, elfogulatlan hiánypótlót az abortusz témaköréről.

Alighanem szép számmal akadnak majd hölgyek, akik kétszer is meggondolják a terhességmegszakítást, ha egyszer rábukkantak erre a filmre. De attól az Unplanned még nem lesz értékálló vagy maradandó mozgóképes alkotás. Idilli és riasztó képek közt ingázva egy őszintétlen sokk-show-t kínál, de hasznos tudást, vagy átélhető drámát ritkán jut érkezése csiholni. Ez így nem valódi történetmesélés, mindössze egy hangos antireklám.