Ha célközönségét visszhangozva én is új mérföldkőnek tartanám a Végtelen Háborút, ezerféle reklámfrázissal felkonferálhatnám. Minden idők legtarkább, legambiciózusabb, legtöbb szuperhőst fölvonultató Marvel-epizódja, melyre már kereken 10 éve és 20 film óta vártak a keménykötésű rajongók.
Minden addiginál több hősfigura küzdelmét és haláltusáját ámulhatják végig egyetlen, mindent eldöntő összecsapásban, amely a fél Univerzum túléléséért fog folyni. És mindezt visszafogottnak tekinthető 2 és 1/4 órás futamidő alatt, melynek végén a franchise eddigi legmeglepőbb cliffhanger-e várható, hogy megágyazza a Bosszúállók következő látványos, legendagyanús epizódját... phuh!
Minden addiginál több hősfigura küzdelmét és haláltusáját ámulhatják végig egyetlen, mindent eldöntő összecsapásban, amely a fél Univerzum túléléséért fog folyni. És mindezt visszafogottnak tekinthető 2 és 1/4 órás futamidő alatt, melynek végén a franchise eddigi legmeglepőbb cliffhanger-e várható, hogy megágyazza a Bosszúállók következő látványos, legendagyanús epizódját... phuh!
Ha egy kedvenc TV-sorozat évadzáró epizódjáról volna szó, még hajlanék is a konszenzusos vélemény felé. Szerintem a Marvel-szuperhősuniverzum tökéletesen beillene minden idők legdrágább gigabüdzsés TV-show-jának, melyen hétköznap délutánonként kikapcsolódhat az ember. Nekem viszont örök vesszőparipám, hogy külön "látványfilmek" nem léteznek, bármennyire is divat így felfogni őket.
Nem hatódok meg pusztán attól, hogy egyetlen, nagy mozis univerzumon belül melyik hősikon melyik (és hány!) másik hősikon filmjébe kukucskál be, vagy hol milyen utalásmorzsákat hintenek el bennük. Animéknél pl. eleget láttam már ugyanezt a nézőcsalogató trükköt.
És amíg levegőt pumpál a tüdőm, szidom azt a lélektelen, matekképletre gyártott üzleti gyakorlatot, amely során kicentizi a stúdió, melyik epizód mennyire lehet mély, önálló vagy a szokottnál eltérő tartalmilag. Az Infinity War a szereplői számán kívül pedig SEMMIBEN nem tesz túl a 2 korábbi Bosszúállókon: a megszokott megalomán látványzúzdán legeltethetjük a szemünket, melynek élvezetéhez a szokott igényleszívás igényeltetik.
Nem hatódok meg pusztán attól, hogy egyetlen, nagy mozis univerzumon belül melyik hősikon melyik (és hány!) másik hősikon filmjébe kukucskál be, vagy hol milyen utalásmorzsákat hintenek el bennük. Animéknél pl. eleget láttam már ugyanezt a nézőcsalogató trükköt.
És amíg levegőt pumpál a tüdőm, szidom azt a lélektelen, matekképletre gyártott üzleti gyakorlatot, amely során kicentizi a stúdió, melyik epizód mennyire lehet mély, önálló vagy a szokottnál eltérő tartalmilag. Az Infinity War a szereplői számán kívül pedig SEMMIBEN nem tesz túl a 2 korábbi Bosszúállókon: a megszokott megalomán látványzúzdán legeltethetjük a szemünket, melynek élvezetéhez a szokott igényleszívás igényeltetik.
Isten hozott Fanservice-Land-ben!
Thanos, a Titánról származó űrzsarnok eltökélte, hogy megszerzi az Univerzum 6 alapelemét hordozó 6 Végtelen Követ: Tér, Idő, Hatalom, Valóság, Lélek és Elme. Vesszőparipája, hogy a világegyetem túlnépesedett, ezért minden bolygón kiirtja a helyi lakosság felét. Két kő már az övé, mire az asgardiak seregét legyőzte, és végzett Lokival.
Mindössze ketten menekülnek meg a csatából: az egyik a Földre küldött, "Hulk-nélküli" Bruce Banner, és csakhamar figyelmezteti Doctor Strange-t, majd Tony Starkot is a közelgő apokalipszisre.
A másik Thor, aki a kozmoszban hányódva botlik ŰrLord kis csapatába - melynek történetesen tagja Thanos mostohalánya, Gamora is.
Mindössze ketten menekülnek meg a csatából: az egyik a Földre küldött, "Hulk-nélküli" Bruce Banner, és csakhamar figyelmezteti Doctor Strange-t, majd Tony Starkot is a közelgő apokalipszisre.
A másik Thor, aki a kozmoszban hányódva botlik ŰrLord kis csapatába - melynek történetesen tagja Thanos mostohalánya, Gamora is.
Ne áltassuk magunkat: aki nem legalább 4 éve rajongója az MCU-nak, azt a Végtelen háború a járdaszegélyen fogja hagyni. Nincs igazi expozíció; Joe és Anthony Russo rendezők voltaképp egy (legalább) 30 harcifigurából álló szettel játszanak, elosztogatva az előző részek csoportjait és azok tagjait, hogy 2 csatahelyszínre terelve kigolyózhassák őket.
Nem vagyok se dühös, se olyan nagyon csalódott; tudtam, mire számítsak a Bosszúállók fenenagy tűzpróbájától, és azt a (baromi) keveset meg is kaptam. Az elvileg minden korábbinál nagyobb tét miatti agóniából, az egész szitu sürgősségérzetéből még át is szűrődött néha egy kevés; visszafogták a poénokat, a fontosabb döntéseket hozó szereplők - elsősorban Tony és Strange - között tűrhető az interakció.
De ettől még nem tűnnek el a zsáner tudatosan vállalt korlátai. A divatmodell trükkharcosok készülődése és bunyója hiába mutat extravagánsan, a ki- és hollétük érdektelen, s az elhullásuk miatti félelmet úgy dramatizálják, mint egy telenovellában az Izaura TV-n.
Vízió vagy kedvese, Skarlát boszorkány halála - vagy ha már itt tartunk, az összes többi harcosé - közel sem fogtak meg annyira, mint Gamoráé. Nem úgy csapódott le bennem az összkép, hogy a nagybetűs VILÁGVÉGE bármelyik hősünk életét elragadhatja, hanem csak hogy bármelyik bábut lesöpörhetik a polcról a film utolsó harmadában. A szövegmagyarázatok, hogy mi történt velük csupán alibik, hogy az Infinity War úgy nagyjából egy "film" - ne pedig egy háborúzós társasjáték - benyomását keltse.
De ettől még nem tűnnek el a zsáner tudatosan vállalt korlátai. A divatmodell trükkharcosok készülődése és bunyója hiába mutat extravagánsan, a ki- és hollétük érdektelen, s az elhullásuk miatti félelmet úgy dramatizálják, mint egy telenovellában az Izaura TV-n.
Vízió vagy kedvese, Skarlát boszorkány halála - vagy ha már itt tartunk, az összes többi harcosé - közel sem fogtak meg annyira, mint Gamoráé. Nem úgy csapódott le bennem az összkép, hogy a nagybetűs VILÁGVÉGE bármelyik hősünk életét elragadhatja, hanem csak hogy bármelyik bábut lesöpörhetik a polcról a film utolsó harmadában. A szövegmagyarázatok, hogy mi történt velük csupán alibik, hogy az Infinity War úgy nagyjából egy "film" - ne pedig egy háborúzós társasjáték - benyomását keltse.
Ha már olyan fontosak itt a rajongóknak tett kikacsintások, akkor leírom, melyik kettő tetszett, a maga felszínes módján.
- Az egyik, mikor Steve Rogers és szakadár ex-Bosszúállói Wakandában vannak, és T'Challa király kéri, hogy hozzanak egy pajzsot Rogers-nek. Helyben vagyunk, kapitány: itt aztán bőven van vibránium!
A másik a "Vas-Pókruha" bemutatója, amikor Peter Parker izgágaságában Tonyékkal ragad Thanos űrhajóján. Tetszetős, ahogy a ruha fém pókkarjai önvédelmi célból csapnak ki, nehogy Peter is kirepüljön a sérült űrhajó repedésén.
A film egyetlen tényleg értékálló sztoriszála Gamora tragédiája. Már meglett A Galaxis Őrzői között a saját élete, ám most, hogy Thanos visszatért - immár az Univerzumot fenyegetve -, a múlt visszarántja a nőt a sötétségbe. Ennek folyamata az, amivel az Infinity War végre úgy tudott bánni, ahogy egy "jó film" szokott - és nem úgy, mint egy "jó kis képregényfilm".
Gamora személyes gyűlölete és fájó emlékei csak a lejtő startpontja: kiderül, hogy tudja az egyik Végtelen Kő hollétét, Thanos elragadja őt, sőt mostohanővérét, Nebulát kínozva kizsarolja, hogy mégiscsak asszisztáljon neki a világvégéhez.
Valahogy ökölbe szorul a néző keze attól az önámítástól, ahogy Thanos apaként viselkedik Gamorával, és úgy műveli vele talán a legrosszabbat minden áldozata közül. Mert nemcsak immár másodszor ragadja ki őt addigi életéből, elvéve tőle szeretteit és szabadságát, de új, isteni hatalmával még azt a választást sem hagyja meg neki, hogy végezhessen magával.
Gamora kimondottan Thanos nemes célja érdekében, áldozati felajánlásként KÖTELES elpusztulni, mivel - pechére - épp ő volt az egyetlen kedves személy Thanos számára. És új szerettei végül éppúgy Thanos áldozataiként végzik, mint annak idején Gamora anyja. Ez a szál adta nekem a történet tengelyét, és sajnáltam, hogy vége szakadt. (És nem számítom ide StarLord fafejű dührohamát, amivel elcseszi az esélyüket, hogy Thanos-t az elméjén át állítsák meg.)
Váratlan helyett én inkább csak bedobott kavicsnak éreztem a Russo-k "cliffhanger-es" zárását Thanos csendes diadalával. Miután a Titánon Tonyék elbuktak, a Bosszúállók és az Őrzők oroszlánrésze egyszerűen eltünedezik
(Peter meghatónak szánt halálsopánkodása valami szánalmasra sikerült), jön a stáblista, és a rajongók kedvükre spekulálhatnak a folytatásig. Némi drámaszag ugyan körüllengte, ahogy hőseink másodpercek alatt végignézik saját szétfoszlásukat.
De ettől még a legtöbbjük töltelékfigura maradt, nem éreztem a feltételezhető elmúlásuk súlyát, ahogy a készítők a bűvös tollukkal véletlenszerűen kihúzogatják őket. Nyilván majd "a következő rész tartalmából" derül ki, visszahozhatók-e még hőseink, és hogy Strange mégis mire gondolt, mikor Tony életéért átadta az Idő Kövét Thanos-nak.
Hát EZ mutatja meg a maga leplezetlen valójában, mi is a Marvel Stúdió felfogása a filmkészítésről: egy tévésorozat évadzáró részét láthattuk, csak itt az évad egy évtizedet jelent, és minden részt a nagy-, nem pedig a kisvásznon kísérhettünk végig, hogy tudjuk, egyáltalán kikről van szó! Szórakoztató program az egész családnak!
Gamora személyes gyűlölete és fájó emlékei csak a lejtő startpontja: kiderül, hogy tudja az egyik Végtelen Kő hollétét, Thanos elragadja őt, sőt mostohanővérét, Nebulát kínozva kizsarolja, hogy mégiscsak asszisztáljon neki a világvégéhez.
Valahogy ökölbe szorul a néző keze attól az önámítástól, ahogy Thanos apaként viselkedik Gamorával, és úgy műveli vele talán a legrosszabbat minden áldozata közül. Mert nemcsak immár másodszor ragadja ki őt addigi életéből, elvéve tőle szeretteit és szabadságát, de új, isteni hatalmával még azt a választást sem hagyja meg neki, hogy végezhessen magával.
Gamora kimondottan Thanos nemes célja érdekében, áldozati felajánlásként KÖTELES elpusztulni, mivel - pechére - épp ő volt az egyetlen kedves személy Thanos számára. És új szerettei végül éppúgy Thanos áldozataiként végzik, mint annak idején Gamora anyja. Ez a szál adta nekem a történet tengelyét, és sajnáltam, hogy vége szakadt. (És nem számítom ide StarLord fafejű dührohamát, amivel elcseszi az esélyüket, hogy Thanos-t az elméjén át állítsák meg.)
Váratlan helyett én inkább csak bedobott kavicsnak éreztem a Russo-k "cliffhanger-es" zárását Thanos csendes diadalával. Miután a Titánon Tonyék elbuktak, a Bosszúállók és az Őrzők oroszlánrésze egyszerűen eltünedezik
(Peter meghatónak szánt halálsopánkodása valami szánalmasra sikerült), jön a stáblista, és a rajongók kedvükre spekulálhatnak a folytatásig. Némi drámaszag ugyan körüllengte, ahogy hőseink másodpercek alatt végignézik saját szétfoszlásukat.
De ettől még a legtöbbjük töltelékfigura maradt, nem éreztem a feltételezhető elmúlásuk súlyát, ahogy a készítők a bűvös tollukkal véletlenszerűen kihúzogatják őket. Nyilván majd "a következő rész tartalmából" derül ki, visszahozhatók-e még hőseink, és hogy Strange mégis mire gondolt, mikor Tony életéért átadta az Idő Kövét Thanos-nak.
Hát EZ mutatja meg a maga leplezetlen valójában, mi is a Marvel Stúdió felfogása a filmkészítésről: egy tévésorozat évadzáró részét láthattuk, csak itt az évad egy évtizedet jelent, és minden részt a nagy-, nem pedig a kisvásznon kísérhettünk végig, hogy tudjuk, egyáltalán kikről van szó! Szórakoztató program az egész családnak!
Az első Bosszúállók potyára hitegettek a nemzet- és világ biztonságának témájával a SHIELD és a csapat összehozása kapcsán, míg az Ultron Kora már egy közhelyes szinten össze tudott hordani valamit a mesterséges intelligencia és az emberi pusztító hajlam kérdéséről. A Végtelen Háború már kerek perec egy nagystílű üsd-vágd!, sallangok és fékek nélkül, ellenben ismét kazalnyi utalással volt és leendő Marvel-filmekre. Önmagában nézve viszont gyökértelen, száraz tucatmű: olyan, mint egy mumifikált fáraó, akinek eltávolították a belső szerveit, az agyát meg kidobták, mielőtt visszarakosgatták a bőrére az ékszereit. A rajongók nyilván megkapták az Álomgyártól, amiről álmodtak; nekem ez csak több volt a szokásosból.
A Bosszúállók Végtelen Háborúra szégyenérzet nélkül sütök rá egy 2/5-ös értékelést. Semmivel nem nyújt többet, mint a sokat fújolt DCEU ligafilmje(i), legfeljebb a szuperhősök számát és kinyiffanási rátáját tekintve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése