Davis Okoye volt katona jelenleg állatgondozó, akinek legjobb barátja George, az albínó gorilla. Egy multicég kísérleti anyagát hordozza az a roncs, ami egy űrállomásból pont George élőhelyére zuhan le. George - és két másik állat - az anyag hatására nőni, erősödni és vadulni kezd. A multicég élén álló testvérpár meg akarja szerezni az állatokat, miközben egy korábbi tudósuk, majd a kormányszervek is George nyomába erednek.
A legnagyobb tudatossággal hoztak össze az alkotók egy nagy, fékevesztett baromságot, onnét lopva, ahonnét éppen eszükbe jutott. Gravitáció-Alien-duplakoppintásból egy King Kong-Jumanji hibridbe csöppenünk, majd pár percre átkukucskálunk a Ragadozóba, hogy aztán a jó öreg Transformers és a Godzilla zúzómaratonjával, illetve milicista fétisével áztassuk a retinánkat. Találóbb címet nem is adhattak a filmnek, hisz a cselekmény legalább úgy tombol és bakugrik ide-oda, mint ez a 3 alkalmi kaiju:
- a már említett megamajom,
- a bulira késve érkező krokodilszörny,
és egy olyan hiperhajlékony CG-farkas, akinek valahogy még kifeszíthető bőrhártya is nőtt a szertől a végtagjai közt, mint a repülőmakiknak!
Ismét
testhezálló szerepben biztosíthatja megélhetését színészként A Szikla: annyira
rájátszik itt a szerethető óriás imidzsére, hogy mikor Chicago-ban összefeszül
a 3 monstrum, a nagysokára kijózanult George és David vállvetve mennek neki a 2
másiknak! Megismétlem: egy halandó ember 3 épületmagas állat bunyójába
rohan, testközelbe! Értem én, hogy A Szikla egy jól megtermett pasas, de
végig azt vártam, hogy a törmelékhegyek közt valami egyszercsak szétlapítsa.
A Kenguk c. francia rajzfilmsorozat főgonoszait üti meg agyilag a filmbéli testvérpár, az akarnok Claire és a világba ordítóan hülye öccse, Brett. Ugye a gonosz vállalat élén meg akarják szerezni a DNS-szétcsesző kísérleti anyagukat, később pedig az attól megnőtt 3 állatot. Miként? Hogy egy rádiótorony révén odavonzzák őket... a Chicago kellős közepén épült cégük főépületükbe! És ezzel a szállal tetteti a film, hogy valami kis alibitörténete is van, megcifrázva azt a kirúgott bombázó genetikussal, Kate-tel, aki Okoye fő kísérője lesz a George utáni hajszában.
Kész lettem volna egy kegyelemkettest megadni a Rampage-re, ha nincs az utolsó pár perc, ami az egyetlen működő fonalat tépi szét a forgatókönyv szövetéből. Okoye és George kötelékét a sok baromság közt is elhittem: érdekelt, hogy ezt a jóbarátot, akit Okoye sok éve mentett ki a vadorzóktól, sikerüljön ismét a régi önmagává tenni. De az agyament sérthetetlensége a fináléban, és főleg a poénra vett ál-halála egyszerűen visszataszítottak.
Igen: még úgy is, hogy megértettem, miféle mű ez, minek szánták, mi a rendeltetése. Valami emberi oldala kell, hogy tartósan maradjon még egy ilyen "habkönnyű" akciófilmnek is. De ha ezt utólag poénra veszik, rendes zárás nélkül, azt úgy veszem, mintha a készítők kiröhögnének a hiszékenységemért. Mintha az egész csak mézesmadzag lett volna, hogy az is pénzt adjon erre, aki agyatlan zúzásnál többet vár egy akciófilmtől.
Nyilvánvaló, hogy a Tombolás készítői a King Kong és a Godzilla filmjogai után sóvárogva hányták össze ezt a kétórás kergetőzést. Minden benne csak ürügy, hogy mihamarabb láthassuk, amint kaiju-szörnyek katonákat vadásszanak le, tankokkal golfozzanak, helikoptereket csapjanak le, ahogy kidekorálnak egy nagyvárost. Rossz szót nem szólok A Szikláról, bár már unom, hogy nem bír olyan filmproject-et találni, ami egyszerre értékes önmagában, és testhezálló is őneki, mint színészembernek.
A Rampage-re 1/5-öt adok. Látványoskodó szemétrakás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése