Egyetlen porcikáján sem látom a DOA: Élve vagy halva c. filmnek, hogy retinalegelőnél több volna. Legeltetni lehet a szemünket az anime-cosplay-t idéző díszleteken és jelmezeken, a rengeteg üresfejű fotómodellen, akiket a szereplőknek hazudnak, illetve az Asylum konténeréből guberált CGI-effekteken. Ezen fölül azonban semmi haszna vagy létjoga nem lelhető fel, és abszolút megérdemelten dobálható meg az összes szitokszóval, ami csak az embernek eszébe jut.
.
Még nagy vonalakban leírva is zagyvaságnak hat a történet pótléka. Három huszonéves szexbomba harcművész egy csomó más szexi versenyzővel együtt meghívást kapnak egy privát luxusszigetre. Ők hárman Kasumi, a száműzetésbe vonuló klánhercegnő, Tina, a milliárdos pankrátor és egy Christie nevű csalfa tolvajnő. A DOA-tornaverseny 10 milliós nyereményéért bele is mennek, nem sejtve, hogy házigazdájuk, Donovan fel akarja használni őket világuralmi terve megvalósításához.
Valahányszor egy ennyire undorítóan gondolat nélküli filmalkotásról írok, mindig el kell töprengjek azon, vajon hány sort érdemes rápazarolni. Dióhéjban pornóparódia és egy ázsiai wuxia-szappandráma kutyulékát bámulhatjuk másfél órán keresztül a képernyőn. Élettelen alakítások és nem létező motivációk adódnak össze egy trash-ekre nézve is szégyenletes marhulássá, ahol
kötelezően szupermodell-külsejű ál-színészek adnak elő mindenféle ugrabugra "harci" mutatványokat. Hogy lehet még manapság az ilyet szélesebb közönségnek mutogatni?! Többször szóvá tettem itt a blogon, hogy a céltalan akrobatikára ott a cirkusz, sőt: az óvoda játszóterén is több értelme van ilyet előadni!
Merem állítani, hogy egyszerre vak és hülye, aki nem látja, mennyire a férfi és női szereplők kinézetével akarták eladni a DOA-t. Mert ez az egy dolog, amitől nem nézhetetlen a film, ha levesszük a hangját a távirányítón: a dögös fiatal nő(c)i szereplők teste, amit szinte megállás nélkül mutogatnak. Az egész mintha egy végtelen hosszú reklámklip volna, nem túl hízelgő üzenettel.
Ha te egy dögös bombanő vagy kockahasú macsó vagy, és konyítasz az önvédelemhez, a világ bármely rendőrét, bűnözőjét vagy likvidátorát le tudod szerelni, te vagy a bajnok, a kiválasztott Majdnem-Superman! Unott arcukból ítélve a színészek pontosan tudták, mit vállalnak, és a komolyság veszélyét messziről kikerülve idézik vissza a könnyen bemagolható mondataikat.
Karaktereiket ellenben a forgatókönyvön hagyták, egy csepp vér nem csordogál az alakításaikba. Nem hat meg Kasumi gondja, hogy klánja egy lilított hajú ninját küld rá, amiért elhagyta őket, hogy kiderítse bátyja eltűnésének körülményeit. Nála lett volna egyedül némi sansza annak, hogy elhiggyem a harcművészeti tudását, de azt is annyira eltúlozzák, hogy ez a kapaszkodóm is elszakadt. Örökké és bármilyen fórumon a Pokol bugyraiba kívánom ezt a klisét, hogy a wuxia-típusú filmekben ilyen megjátszott, bábszínházi harci repkedések, dobófegyver-elkapások meg kardpengén ácsorgások fordulnak elő!
+BRrip%5B19-01-18%5D.JPG)
Bár tudnám, mitől kellene megfogjon az, ahogy a fapofát vágó Kasumi megenyhül a többi résztvevő felé, mikor kiderül, hogy csapdába csalták őket a szigeten. Senkinek nincs személyisége. Donovan házi izompacsirtája - aki Kasumi bátyját elintézte - simán elmegy Schwarzenegger-karikatúrának. Szánalomhegy Kasumi udvarlója és egyben volt szolgája, Hayabusa.
Aknavetővel lőttem volna Tina melák apjába, aki folyton ott lebzsel körülötte, folyton beleugatva a szöszi bunyós életébe. A lány egyébként buta mint a tök, és ha nem harcol, égeti magát a ribi modorával. A társulás Christie és jancsibohóc ex-pasija, Max között pedig meg se maradt bennem, amíg nem lapoztam elő a Neten a cikkhez.
Még olyan, elgondolás szintjén megborzongató ötletekből is kiszívják a feszültséget, mint a résztvevők véráramába injektált nanoszonda. Donovan ezzel, és egy mozgásjelző erőnövelő szemüveggel - igen: így, ahogy halljátok! - tud lépéselőnyt tartani ellenük, majd mint igazi ZS-kategóriás főgonosz, maga is szuper-harcművészkedik egy darabig morcos képpel, hogy aztán egy robbanásban megdögöljön.
Valahányszor egy ennyire undorítóan gondolat nélküli filmalkotásról írok, mindig el kell töprengjek azon, vajon hány sort érdemes rápazarolni. Dióhéjban pornóparódia és egy ázsiai wuxia-szappandráma kutyulékát bámulhatjuk másfél órán keresztül a képernyőn. Élettelen alakítások és nem létező motivációk adódnak össze egy trash-ekre nézve is szégyenletes marhulássá, ahol
kötelezően szupermodell-külsejű ál-színészek adnak elő mindenféle ugrabugra "harci" mutatványokat. Hogy lehet még manapság az ilyet szélesebb közönségnek mutogatni?! Többször szóvá tettem itt a blogon, hogy a céltalan akrobatikára ott a cirkusz, sőt: az óvoda játszóterén is több értelme van ilyet előadni!
Merem állítani, hogy egyszerre vak és hülye, aki nem látja, mennyire a férfi és női szereplők kinézetével akarták eladni a DOA-t. Mert ez az egy dolog, amitől nem nézhetetlen a film, ha levesszük a hangját a távirányítón: a dögös fiatal nő(c)i szereplők teste, amit szinte megállás nélkül mutogatnak. Az egész mintha egy végtelen hosszú reklámklip volna, nem túl hízelgő üzenettel.
Ha te egy dögös bombanő vagy kockahasú macsó vagy, és konyítasz az önvédelemhez, a világ bármely rendőrét, bűnözőjét vagy likvidátorát le tudod szerelni, te vagy a bajnok, a kiválasztott Majdnem-Superman! Unott arcukból ítélve a színészek pontosan tudták, mit vállalnak, és a komolyság veszélyét messziről kikerülve idézik vissza a könnyen bemagolható mondataikat.
Karaktereiket ellenben a forgatókönyvön hagyták, egy csepp vér nem csordogál az alakításaikba. Nem hat meg Kasumi gondja, hogy klánja egy lilított hajú ninját küld rá, amiért elhagyta őket, hogy kiderítse bátyja eltűnésének körülményeit. Nála lett volna egyedül némi sansza annak, hogy elhiggyem a harcművészeti tudását, de azt is annyira eltúlozzák, hogy ez a kapaszkodóm is elszakadt. Örökké és bármilyen fórumon a Pokol bugyraiba kívánom ezt a klisét, hogy a wuxia-típusú filmekben ilyen megjátszott, bábszínházi harci repkedések, dobófegyver-elkapások meg kardpengén ácsorgások fordulnak elő!
Bár tudnám, mitől kellene megfogjon az, ahogy a fapofát vágó Kasumi megenyhül a többi résztvevő felé, mikor kiderül, hogy csapdába csalták őket a szigeten. Senkinek nincs személyisége. Donovan házi izompacsirtája - aki Kasumi bátyját elintézte - simán elmegy Schwarzenegger-karikatúrának. Szánalomhegy Kasumi udvarlója és egyben volt szolgája, Hayabusa.
Aknavetővel lőttem volna Tina melák apjába, aki folyton ott lebzsel körülötte, folyton beleugatva a szöszi bunyós életébe. A lány egyébként buta mint a tök, és ha nem harcol, égeti magát a ribi modorával. A társulás Christie és jancsibohóc ex-pasija, Max között pedig meg se maradt bennem, amíg nem lapoztam elő a Neten a cikkhez.
Még olyan, elgondolás szintjén megborzongató ötletekből is kiszívják a feszültséget, mint a résztvevők véráramába injektált nanoszonda. Donovan ezzel, és egy mozgásjelző erőnövelő szemüveggel - igen: így, ahogy halljátok! - tud lépéselőnyt tartani ellenük, majd mint igazi ZS-kategóriás főgonosz, maga is szuper-harcművészkedik egy darabig morcos képpel, hogy aztán egy robbanásban megdögöljön.
Kismilliónyi egyéb baromságát már nem teszem szóvá a DOA: Dead or alive c. filmnek. A mozgókép, mint művészeti ág teljes megcsúfolása: Mortal Kombat koppintásként indul, és aztán Charlie angyalai 3.-má transzmutálódik. Sem a harci, sem az erotikus mozgások nem feledtetik, hogy egy reklámklipekre nézve is zavarba ejtő, bunkó, értékelhetetlen húspiac, amely kizárólag a férfinézők erekcióserkentésére alkalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése