2016. október 23., vasárnap

Tini (Mutáns) Nindzsa Teknőcök 2. - Elő az árnyékból

"Eddig az árnyékodban éltem. Ennek most vége!"

(Batman és Robin)



Függetlenül attól, milyen nehéz filmre vinni ezt az alapanyagot: egy kívül-belül hulladék, színes-szagos fetisiszta borzalommá állt össze a Nindzsa Teknőcök idei visszatérése! Hiába nem vártam semmit a tavalyelőtti reboot alapján, így is lehangolt az a tömény bárgyúság, ami abban a 2 órában fogadott. Úgy működik az Elő az árnyékból, mint egy hangsebességre gyorsított, totálkáros Trabant, aminek minden másodpercében leszakad valamije: végül csak egy dolog marad belőle egyben, a volán. 



Konyhanyelven a tölteléksztori:
Zúzót megszökteti Krang, a galaktikus világigázó agylény, és szövetséget ajánlj. Ha megépíti neki a téridő-portált New York-ba, amellyel ő és Technodrome nevű hadihajója átjöhetnek saját dimenziójukból, együtt uralják majd a világot. Zúzó ezért

az agytröszt tudós Baxter Stockmannel létrehozatja - 2 izomagyú bűnözőből - a mutánsduó Bebopot és Rocksteady-t, kifejezetten a teknőcök ellen. Ők és riporterbarátjuk, April le is leplezik Zúzóék tervét, de közben némi belviszály támad a kvartetten belül: a fél csapatnak tele van a töke az örök rejtőzködéssel, és inkább emberré válnának.

Másodjára lázálmodtak az írók egy ürügycímkés forgatókönyvet, ezúttal már tudatosan a leghangosabb rajongói kívánságok alapján. Először is picit kevesebb Megan Fox-ot, valamint egy keletiesebb arcberendezésű Zúzót kapunk. Mivel a nagyközönséget a rajzfilmsorozat ismertette meg a teknőcökkel, a Nickelodeon nyilván úgy tartotta kívánatosnak, ha ahhoz hasonlóvá formálják a film egész tónusát. Így pedig pontosan az a harsány, lélektelen reklámtermék lett az Elő az árnyékból, mint a 2014-es agyserkentő, csak már az eredettörténet imput-morzsái nélkül. 

Napestig püfölhetnénk a színészi játékot. Megan Fox dettó ugyanaz az a pornószökevény faszínész, mint minden szerepében: ennek ékesszóló bizonyítéka a film eleji belépője, ahol sebtiben diáklány-miniszoknyás álcát ölt és segget riszál. Annyi az összhang köze és Stephen Amell teljesen tompa Casey Jones-sza között, mint egy himlőoltásnak. Casey-nek súlya és jelenléte egyaránt nulla; Chris O'Donnelt juttatta eszembe a Batman és Robinból.
Nála csak Will Arnett Vern-je, vagy éppenséggel az újracastingolt Zúzó még láthatatlanabbak és semmilyenebbek. Mégis: mi alapján hitte el a lakosság April-nek erről a bohóc ex-segédjéről, hogy valahogy megmentette New York-ot (ugye a teknőcök helyett) az előző movie-ban?! Még a háromszoros Oscar-jelölt Laura Linney is csak durcásan téblábolni képes présszál-vékony nyomozókarakterében. Legégőbb jelenete mikor a végén az egész világ megmentését este, alig egy tucat rendőrtiszt kíséretében megköszöni a CG-reptiliánoknak. Hurrá...!



Zsákutca az elgondolva még okosnak hangzó mellékszál a csapat összetartásáról. Mikor a testvérek felfedezik Stockman mutációs lila trutymóját, Doni rájön, hogyan fordítható meg a hatása, és tehetné őket emberré. Leo ellenzi, ezért eltitkolja, de Raf megtudja, és Mikivel különválnak. Itt egyedül pislákol kicsit az értelem a történetben: Raf joggal érzi úgy, hogy Leo megfosztotta volna őket a választás esélyétől, amiről a csapatszellem, sőt a felnőtté válás is szólna. Szecskától hangzik a film egyetlen mélyebb jelentéssel bíró szövege: "Éppen az eltérő látásmódjuk miatt erős a csapat. A jó vezető megérti ezt. Egy jó testvér elfogadja." 

Szerencsesüti-bölcsességnél ne számítsunk több agyi tápanyagra, netán jellemfejlődésre. Leo a 90-es évek szériája óta mindig is a csoport vezetőjének számított, de eddig a saját büszkeségét sose tévesztette össze a kötelességtudattal. Itt Raf teljes joggal kéri számon tőle, hogy nem volt becsületes elhallgatnia előle valamit, ami Mikinek speciel az élete álma volt: a felszíni világban mozogni, elvegyülni, ahogy ezt az elején ki is próbálja egy halloween-i karneválon. 
Viszont Raf arra a ninjutsu-ra hivatkozik a vitájukban, amit a film oly buzgón, már a címében is fel akar adatni a teknősökkel. Mintha Bay és munkatársai mielőtt meg akartak volna szabadulni a képregényforrás utolsó megkötéseitől, hogy a Tinédzser Nindzsák szabadon garázdálkodjanak az utcákon. És bár Leo később átengedi a többieknek a döntés jogát a lila anyagról, ez csak vészkijárat a cselekményben, hogy a nagy csata előtt még megbéküljenek a főhősök. 

Krank mintha pontosan az az óriási agytumor lenne, ami a film alkotóinak a fejében motoszkálhatott. A robot-hordozótesttel közlekedő lebenyszörnyet a legrosszabb CGI-effektek keltik életre a maga nyúlós-nyálkás valójában. Tervének futólagos köze sincs az értelemhez. Át akarja hozni hajója ezernyi darabkáját egy portálon, hogy aztán ideát összeszerelje, és úgy át-valami-csinálja a bolygónkat, hogy csak a hüllő vérkeringésűek maradhatnának rajta életben. Waó, még szerencse, hogy Raf-ék végül nem kértek a lila csodaszerből, és most megmenthetik a világot...! 

És itt ez az ironikusnak szánt fordulat, hogy Zúzó - akit amúgy kb. 1 vagy 2 percre látunk a közismert maszkban és páncélban - megszabadul Stockman-től, miután az elvégezte a dolgát, hogy utána Krang őtőle szabaduljon meg, pont ugyanúgy. És ezen ő meg van lepve. "Elárultál engem!" Most komolyan: ennyicske esze lenne a nagy Oroku Saki-nak? De mivel utoljára megdermedt szoborként látjuk a Technodrome-on, ami eltűnt, legalább az a remény él, hogy nem születik majd újabb TMNT-trilógia a közeli jövőben.

Gordiuszi csomó azon agyalni, miként adaptálható olyasvalami, mint Bebop és Rocksteady születése. Mármint: ez egy kétlábú, punk-frizós varacskos disznó és rinocérosz! Hogy a vérbe lehet ezt vállalhatóan vászonra vinni? Stockman tündérmese-magyarázata szerint minden ember a génkészletében hordoz egy olyan gént, ami az állatvilág valamely tagjához köti, és a lila trutyi ezt aktiválja. Reagálni se bírtam már erre. Az előző "Tini Nindzsa Teknőcök 2.", A trutymó titka a maga vérszegény módján, de legalább még visszafogottan gügye lényekként ábrázolta őket. 
És bár itt felismerhető másaik a rajzfilmbéli énjüknek, ez inkább tenyérviszketést okoz, mint megelégedést. Röhejhegy átváltozásuk után olyan fékevesztett hülyülésmaratonba kezdenek, ami egy porszívóként gyűjti be az agysejtet a néző fejéből! Képtelenség, hogy Zúzó maga mellett tartaná ezt a 2 húgyagyú kifutófiút, miközben újabb mutánsokat egy pillanatig sem akar gyártani melléjük. Itt egy dilis ötlet: és ha emberei felét vagy negyedét mutánsokká konvergáltatja át, hogy biztosítsa a terv sikerét? A legjobb tippem az, hogy Bebopék az új kabalái, hisz vele jöttek a rabszállítón, mikor Krank elhozta őket. 




Bocsánat, hogy ilyen sokat használtam az "agy" szót ebben a kritikában, de kapásból nem igazán jutott eszembe rokon értelmű szó rá. Ez egy téboly, egy ész nélküli marhaság; megállás nélkül röpködnek benne felváltva az agyrém, effekt-áztatta vagy épp szexista szövegek és képsorok. 2016 őszén járunk, és ezidőtájt csaknem reménytelennek tűnik, hogy valaha is "jó film" készüljön ezzel a márkanévvel, melyet már harmadszáz éve sem szántak komoly pályafutásra. Valahogy mutálódott, népszerűvé vált, és mostanra az a primitív bája is eltűnt, ami a franchise-t addig lélegeztetőgépen tartotta. 



A Bay-féle rohadt teknőclevest az év sereghajtói közé sorolom.




Nincsenek megjegyzések: