Mike Williams vezető technikus és főnöke, Jimmy Harell 2010. áprilisában megérkeznek a Deepwater Horizon nevű fúrószigetre. Itt tudják meg, hogy - mivel az olaj kitermelésével több hetes késésben vannak -, a British Petrol (BP) illetékesei elsiették a biztonsági intézkedéseket. Csak a pénzügyi veszteségeikre gondolva kierőszakolják a munka megkezdését, holott egy csomó gép nem működik rendesen. Óriási mennyiségű iszap tör fel, és percek múlva az egész platform lángokba borul.
Sablonparádét bármikor találunk a TV-ben, nem kell egy mozijegy árát kiadnunk érte. Azt elismerem, hogy bizonyos klisék jobban dühítenek másoknál, mivel manipulatívabbnak vagy károsabbnak tartom őket a többitől. GYŰLÖLÖM pl. azokat a kliséket, amelyeket Michael Bay rendszeresen szokott - akár producerként, akár rendezőként - a filmjeibe pakolászni:
Az a szomorú, hogy mindezt most egy olyan katasztrófafilmtől kaptam meg újra, melynek egyáltalán nincs is köze Bay-hez. De az összhatás mégis pont ugyanolyan - annyi különbséggel, hogy a Kate Hudson által alakított női főszereplő itt nem ostoba liba. Peter Berg rendezőből teljesen hiányzott az igény, hogy a baleset látványos képsorain, plusz a technikai magyarázatözönön túl másra is szenteljen figyelmet. Azt hiszi, biztonságos sémák mentén készít egy tisztességes filmdarabot, miközben pont a lényeget, a szereplők kidolgozását engedi a lángok martalékává válni.
Katasztrófafilm ide, megtörtént eset oda: csak a látvány és a szakzsargon nekem KEVÉS egy jó filmhez, bármelyik műfajról legyen szó. Mark Wahlbergtől Kurt Russelen át John Malkovich-ig a színészek remekül teljesítenek, karaktereik viszont ettől még fájóan egydimenziósak, így felszínes és személytelen marad a dráma. Mike családi hátterét álmosan és csöpögősen ábrázolják, a fúrótorony emberei pedig Harell-t kivéve elbizakodott kisfiúk, akik csak arra gondolnak, hogy mielőbb lelépjenek. Érthető, hogy mi ezzel a bajom, igaz? Nem konkrét személyeknek a torokszorító helyzetei miatt izgulok az iszap-kitörés, a gépek eltörése, majd a tűz során, hanem csak nem szeretném a filmbéli embertársaink kínjait és/vagy halálát. Ez így actalan senkik jogos, de szokványos pánikolása...
A történetet is szinte vonalzóval vágták ketté: az 1. fele a szereplők léha felvázolása, a 2. pedig a "főattrakció", a lángoló pokol elől való menekülés. Hogy részletezik a torony egyes gépeinek működését és a tesztekre vonatkozó előírásokat, az az egyetlen érdekes dolog az egész tartalomban. Ha valaki nem is érti meg egyből az egész folyamatot, jól láthatók a mulasztások és a későbbi katasztrófa okai. Dokumentumfilmnél ez már elég, hogy bevonja a nézőt, itt viszont csak a látvány tartozéka.
Sablonparádét bármikor találunk a TV-ben, nem kell egy mozijegy árát kiadnunk érte. Azt elismerem, hogy bizonyos klisék jobban dühítenek másoknál, mivel manipulatívabbnak vagy károsabbnak tartom őket a többitől. GYŰLÖLÖM pl. azokat a kliséket, amelyeket Michael Bay rendszeresen szokott - akár producerként, akár rendezőként - a filmjeibe pakolászni:
- robbanásokkal eltakarni a normális történet hiányát;
- CGI mohó használata, mikor már pörögnek az események;
- nulla személyiségű, sokszor pihent agyú karakterpótlékok;
- több-kevésbé szexista módon lekezelt női szereplők;
- a katasztrófák utáni felelősségre vonás abszolút hiánya;
- vagy az amerikanista pátosz közönségidomító erőltetése,
- elsősorban a csillagsávos zászló röpke, propagandacélzatú be-bevillantásával.
Az a szomorú, hogy mindezt most egy olyan katasztrófafilmtől kaptam meg újra, melynek egyáltalán nincs is köze Bay-hez. De az összhatás mégis pont ugyanolyan - annyi különbséggel, hogy a Kate Hudson által alakított női főszereplő itt nem ostoba liba. Peter Berg rendezőből teljesen hiányzott az igény, hogy a baleset látványos képsorain, plusz a technikai magyarázatözönön túl másra is szenteljen figyelmet. Azt hiszi, biztonságos sémák mentén készít egy tisztességes filmdarabot, miközben pont a lényeget, a szereplők kidolgozását engedi a lángok martalékává válni.
Katasztrófafilm ide, megtörtént eset oda: csak a látvány és a szakzsargon nekem KEVÉS egy jó filmhez, bármelyik műfajról legyen szó. Mark Wahlbergtől Kurt Russelen át John Malkovich-ig a színészek remekül teljesítenek, karaktereik viszont ettől még fájóan egydimenziósak, így felszínes és személytelen marad a dráma. Mike családi hátterét álmosan és csöpögősen ábrázolják, a fúrótorony emberei pedig Harell-t kivéve elbizakodott kisfiúk, akik csak arra gondolnak, hogy mielőbb lelépjenek. Érthető, hogy mi ezzel a bajom, igaz? Nem konkrét személyeknek a torokszorító helyzetei miatt izgulok az iszap-kitörés, a gépek eltörése, majd a tűz során, hanem csak nem szeretném a filmbéli embertársaink kínjait és/vagy halálát. Ez így actalan senkik jogos, de szokványos pánikolása...
A történetet is szinte vonalzóval vágták ketté: az 1. fele a szereplők léha felvázolása, a 2. pedig a "főattrakció", a lángoló pokol elől való menekülés. Hogy részletezik a torony egyes gépeinek működését és a tesztekre vonatkozó előírásokat, az az egyetlen érdekes dolog az egész tartalomban. Ha valaki nem is érti meg egyből az egész folyamatot, jól láthatók a mulasztások és a későbbi katasztrófa okai. Dokumentumfilmnél ez már elég, hogy bevonja a nézőt, itt viszont csak a látvány tartozéka.
Képmutatás továbbá, hogy Matthew Sand és Matthew Michael Carnahan teljesen és szándékosan kihagyták a forgatókönyvből az eset következményeit. 1-2 másodperc az igazi Mike Vilams-ről, rövid felirat, és kész. Ennyivel le is tudják. Frissítsünk egy kicsit: ez az USA történetének - és az egész világnak az egyik - legsúlyosabb olajbalesete. A 11 halotton és a több tucat sérültön felül ökológiai katasztrófát idézett elő: hosszú hónapokon át csaknem 800 millió liter nyersolaj folyt a tengerbe! Érdekes, hogy Peter Berg és társai buzgón mutogatnak olyan ordító kliséket, mint az amerikai lobogó, rögtön utána a munkások imája és a sírós ölelkezések, de aztán nagyvonalúan szemet hunynak az eset vonzatainak részletezése fölött! Nem Vidrine és a többi felelős bűnhődésére voltam kíváncsi (ahhoz előbb be kellett volna vonnia a filmnek), hanem pl. miért kezelték úgy és olyan gyorsan/lassan az olajszivárgást a hatóságok, miként folyt le a vizsgálat, és hogyan érintette ez a túlélőket. Hiába látom Mark Wahlberget és családját zokogni, ez olcsó, megjátszott és ránk nézve lenéző tálalása az esetnek.
A Mélytengeri pokolra 2/5-öt adok. Külsőségeiben vállalható, de önhitt, cinikusan sematikus és jellegtelen katasztrófafilm. A nevéhez hűen megérdemelné, hogy a tenger fenekére süllyedjen a szégyentől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése