A "bűnös élvezet" jelző még sose illett ennyire Detektív Képregényből készült produkcióra. Nem olyan jó, mint amilyen simán lehetett volna, de így is tele lett pakolva élvezetes apró részelemekkel. Az Öngyilkos Osztag voltaképp A galaxis őrzőinek DC-változata: adott egy csupa börtöntöltelékből álló profi csapat, melynek tagjai közös érdekeiket felismerve nekimennek a világot fenyegető, isteni hatalommal bíró nemezisnek. Csak itt ez az isten nem a mélyűrből érkezik egy föderatív, civilizáltabb űrbe, hanem a maja dzsungelből az amerikai nagyvárosba.
Megszokott csapattoborzós sémából indulunk ki. Hónapokkal Superman "halála" után Amanda Waller kormányügynök végre áttolja a hadvezetésen szíve projektjét, az X-alakulatot. Ebbe kiszűrte a bolygó legveszélyesebb regisztrált bűnözőit - embert és metahumánt -, hogy a kormány különleges alakulataként bevesse őket. Az agyrém tervezet biztosítékaként apró nanodetonátort fecskendeznek a dutyimadarakba: ha rosszalkodnak, megdögölnek. Így is kérdéses, vajon a pszichobanda rávehető-e arra, hogy megmentsenek bárkit is, nemhogy a világot.
Öregem... pokolian meg vagyok keverve! Imádtam és utáltam egyszerre ezt a movie-t. Imádtam, mert drasztikus lépést tesz a zsáner konvencióitól elfele, anélkül, hogy paródiaként akarná eladni magát. Vadabb, szabadosabb, frissebb, mint az eddigi DC-adaptációk. Karakterei a szabályokra fittyet hányó, különc alakok, akik már rég átlépték a morális elfogadhatóság határát: öntörvényűek, fifikásak, közveszélyesek. És utáltam, hogy a beígért mocskos, noir-szerű tónust csak máznak használják egy szokványos világmentős mozihoz. Az egésznek a hangvételét általában játékosabbra, a sztorit pedig jóval kiszámíthatóbbra vették a kelleténél.
Már a PG-13 felér egy arcba köpéssel a rajongóknak egy ilyen alapanyagnál. Közveszélyes, kíméletlen rohadékok - köztük egy humanoid krokodil - filmjébe nem kerülhet vér, részletezett testi erőszak, 4 betűs angol trágárságok? Pszichológiai megközelítést várni tabu egy olyan műtől, ahol az egyik főszereplő épp egy pszichológusnőből lett szadista ribanc?
És ahol ennyi rajongóknak szánt utalást tömködtek be, mint itt, miért nem láthatunk a főszereplőktől nyers gyilkosságot? Az egyetlen, aki hidegvérrel öl vétleneket, - félrevágás vagy stilizáló effektek nélkül -, az maga Waller, mikor saját embereit fejbe lövi az irányítószobában.
Siralmas, mennyire nem engedi sose a Warner a rendezőknek, hogy szerzői tartalmat adjanak népszerű DC-figurák filmjeinek. Egyszerűen f**nak, pardon; félnek elveszíteni az előre kimért profitmennyiséget, az előre beidomított célközönségtől. És ez már jóval a Marvel képregényfilm-zuhataga előtt is így volt, tehát még a verseny miatti "nyomásra" se hivatkozhatnak.
Író-rendező David Ayer 6 hét alatt kellett, hogy megírja a forgatókönyvet, és számos jelenetet hagytak ki vagy vettek fel újra az utolsó pillanatokban - részben a Batman v Superman bevételi csúszdája miatt. Ez lehetett az oka, hogy az elején montázsorgia zavarja fel az osztagtagok hátterét, vagy hogy azoknál miért csak súrolják a leginkább durva részleteket:
- Gyilkos Kroc bestialitása;
- Dr. Quinzel kínzása és bőrfakulása a kemikáliától;
- a képek, ahol El Diablo elhamvasztja a családját;
etc.
Tömény Fantasztikus Négyes-szagot érzek a forgatásról szóló beszámolókból. Bár más a stúdió, minden előjel szinte pont ugyanaz:
- megalkuvó döntések ráerőltetése a stábra,
- pánikszerű újraforgatások és kivágások,
- tónusszelídítés a témához képest,
- gyengekezű, összeszedetlen rendezés,
- az utolsó harmadidő sémája: Csipet-csapat vs. Nagy világvége-masina, nagy CG-örvénnyel.
Mielőtt tovább soroznám, hadd szögezzem le, hogy a Suicide Squad mérföldekkel jobb, mint a Batman V Superman. Sokkal karakterközpontúbb, a szereplők közti szóváltások érdekesek, és az első félidőben még meglepő mozzanatot is ki bír izzadni magából a cselekmény. Csak nincs rendesen összerakva, a zsúfoltság miatt elsikkad fontos és/vagy zaftos részletek fölött, görcsösen erőltetve a lerágott "világmegmentő bunyó"-sémát. Külön-külön sok az ütős jelenet, de alig van köztük kötőanyag.
Will Smith nekem megfelelt Deadshot-ként. Hiába csak kétszer veszi föl ikonikus maszkját, elhittem, hogy a gothami mesterlövészt látom, nem a színészt. Még gyermeteg hátterét is le tudtam nyelni arról, hogy elvált, és lánya előtt nyílt titok a szakmája. Deadshot a pénzvilág elitjének bérgyilkosa: szinte bármilyen lőfegyvert összerak, bármely szögből kiloccsantja célpontja agyát.
Vele az a bajom, hogy túl sok figyelmet kap, pedig annyira - itt legalábbis - nem érdekes. Nem ismerem eredeti énjét a képregényekből, de nem hiszem, hogy csak ennyiből áll az élete. Deadshot messze akkor a legérdekesebb, ha fegyver kerül a keze ügyébe. Még az is tetszett, mikor firtatja, hogy a küldetésük körül bűzlik valami; nem éreztem panaszkodónak vagy önelégültnek.
Ez a szemszöge mintha megváltozna, ahogy a Varázslónő elkezd Midway City lakóiból szörnykatonákat gyártani - köztük Flag saját társaiból. Egyszeriben egy még rosszabb torzkép kerül a szemei elé: alaktalan, személytelen, úrnőjükhöz feltétlen hű harcosok, akiket jóval nehezebb kinyírni, hisz semmi emberi nincs már bennük. Sajnálom, hogy a film olyan mocsári szörnyszerű külsőt adott nekik, észt meg alig. Így nem látni annyira, hogy ezek is egyfajta katonák; a lehetséges példák egy olyan szuperseregre, amit bizony az amerikai vezetők is szívesen birtokolnának. Ha nincsenek szuperkatonáik, a szuperbűnözőik is megteszik...
Rick Flag ezredes, az Osztag felügyelője is Deadshoton keresztül látja be lassacskán, hogy nincs akkora különbség az Osztag és az "igazi" katonák között, mint azt mindig is hinni szerette. Flag szemében ők a torzképei voltak egy valódi seregnek, és kétli, hogy tényleg nagyobb lenne a harcértékük egy elit katonáétól. Még Wallernek is felajánlja, hogy összeüt neki egy elit osztagot, ami mindent megcsinál neki, amit csak akar.
Margot Robbie maga az életre kelt őrület ebben a produkcióban, igazi zilált, provokatív vadmacska. Az a fejszerkezet, az a bomlott, erőszakmámoros tekintet rémálmaiban kísérti az embert. Persze, hogy szexi, a szerep is eleve túlpörgő alakítást követel, de nekem Harley Quinn-ként egyértelműen a figyelem mágnese volt. Csak néhol veszi zavaróan ripacsosra a figurát, poénjai üdítően frappánsak. És mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy gyámoltalan: testével, pisztollyal, kalapáccsal, ütővel is képes csontokat törni. Ha az Öngyilkos Osztag profilja a kiszámíthatatlanság, úgy ez Harley-ból sugárzik a legerősebben: bármilyen nyájasan hívogat, sose tudhatod, mikor szottyan kedve kinyírni vagy nyomorékká tenni.
A többiek az osztagban inkább csak asszisztálnak, nem éreztem, hogy feltétlenül fontos a jelenlétük. Gyilkos Kroc, a hüllőember a legfájóbb hiányossága a bevezetőnek: semmit nem tudunk róla azontúl, hogy Gotham csatornáiban él. Tudom, hogy ez nem eredettörténet, így is túlpakolt szerintem a cselekmény. Másrészt viszont: ez egy kétlábú krokodil! Egy ember, aki fizikailag tökéletesen reptilián, és apró darabokra tép szét bármit, ami húsból és vérből van! Erre azért több magyarázat dukál, minthogy ő is "metahumán".
- bemutatkozó flashback-jében, mikor bankrabláskor a társa hátába dob egy pengét.
- és mikor beugratja az Osztagból Slipknot-ot, hogy a bombáik nem igaziak. Ravasz csel: az ő kinyiffanásával bizonyosodik meg róla, hogy de, igaziak.
Reklamáció: ha Flag szerint ezek a nanobombák egy kézigránát erejével bírnak, miért nem robban szét egy egész testrész ott, ahová a bomba beágyazódott?
El Diablónak 2 kurta visszapillantó montázs zavarja le, hogy egy házastársi vita során elszabadult az ereje, és ezért égett benn felesége a gyerekeikkel együtt. Többet is kezdhettek volna vele, mint hogy élete árán sem hajlandó újra elővenni tűzteremtő képességét, aztán a végső harcnál tényleg élete árán tolja a maximumig. Ebben így semmi feszültség nincs; tudjuk, hogy ha az isteni gonosz eljő, úgyis muszáj lesz tombolnia, és a képregénymozik törvényei szerint biztos, hogy elég is lesz rá az ereje.
Merő halandzsa minden szöveg az Enchantress/Varázslónő körül. Egy indián boszorkányisten lelke pár éve a régésznő June Moore-ba költözött, és Waller a szívét elzárva sakkban tartotta. Amit nem értek, hogy miután megszökött és feléleszti bátyját, Incubus-t, honnan veszik az ötletet, hogy elpusztítják a világot? Miért? Mert az emberek már nem őket, hanem "a gépeket imádják"? Ettől vérszegényebb fenyegetést nehéz lett volna berakni, ráadásul miattuk kellett eltúlozni a CGI használatát az akcióban.
Amellett, hogy a karakter egyszerre untató és nevetséges, csak arra szolgál, hogy Flag-nek motivációt, az Osztagnak pedig kvázi legyőzhetetlen nemezist nyújtson. Erejének konkrétan semmi értelme, képtelenség felmérni, milyen és mekkora a hatalma, vagy hogy Flag mekkora hatással tud lenni rá. Csak annyi derül ki, hogy ide-oda váltogatja a neve kimondásával, mikor uralja a Varázslónő, mikor June Moore a nő testét.r
Viola Davis tökéletes Amanda Wallerként: hidegvérű, következetes, tisztátalan eszközeit nyíltan vállaló bürökrata, akibe szemernyi irgalom vagy szentimentalitás se szorult. Gyakran nagyobb szemétládának tűnik, mint protezsáltjai, akiket egy pillanatig se habozna feláldozni. Nem feltétlenül szökési kísérlet miatt, vagy ha Flag nem jelentkezik, hanem mert ők bármikor feláldozhatók. A büntetésük enyhítése igazából gumicsont, de Waller tudja, mikor mennyit engedjen, ha sötét ügyletbe bonyolódik. Várni fogom visszatérését a DC-moziverzum későbbi részeiben.
Jack Nicholson óta 1 Joker se kapott jól kikevert magyar szinkronhangot, ezért 2 nyelven is megnéztem a filmet. Jared Leto szerintem van olyan egyedi Joker, mint az eddigiek, alakításában több a piros pont, mint a fekete pont. Az ő funkciója a Suicide Squad-ban annyi, hogy Harley Quinn tartozéka legyen: ő tette azzá, akinek ma ismerik, illetve egy jó kis bezavaró tényező Waller tervébe, mikor elrabolja a nanobombák egyik kifejlesztőjét.
Örültem, hogy Waller lelöveti az elcsaklizott helikoptert Jokerrel, de nem azért, mert Leto idegesített volna. Néhol túljátssza az agyát, de tényleg csak néhol. Waller megint bizonyítja, hogy rideg, végsőkig számító, és ez jól áll a karakterének. Harley pedig itt először válik önálló, sorsában független személlyé. Most már tényleg a maga ura: se mikrobomba, se szerelmi függőség, önszántából tér vissza újsütetű cimbijeihez. Joker csak a befejezésnél bukkan föl újra, hogy kihozza párját a sittről, s így visszaáll a klasszikus állapot: ők randalíroznak, Batman pedig hajkurássza őket fél Gothamen át.
Úgy érzem, túl korai volt ebbe a részbe pakolni a Harley-Joker kapcsolat emlékképeit. Így is elég sűrű és heterogén a tartalom. És még 1 dolog van, ami szerintem nem működik Leto Jokerében. Nem látom, hogy lehet ez a bohém mészáros egy bűnszervezetnek a feje. Túl könnyen kattan és öl. Nicholson, Ledger és - ha a szinkronszínészeket is nézzük - Hamill Jokere mind elhitették velem, hogy kiszámíthatatlanságuk mellett is tekintélyt tudnak parancsolni. Ezt Leto játékában nem fedeztem föl, bár a színész panaszkodott rá, hogy a stúdió sokat babrált a munkáján. Szóval ő nekem egyelőre kérdőjel marad.
Az akciójelenetek mutatósak, főleg a lövöldözések Deadshottal, illetve Joker állatjelmezes embereivel. A természetfeletti cuccok meg szépek meg minden, csak épp logika szorult beléjük annyi, mint a heti lottószámokba. Ahogy Midway City lakóiból, majd Waller embereiből zombikatonákat gyártanak, kicsit Resident Evil-beütést ad az összképnek: őket is fejtrancsírozással lehet elintézni, de fertőzni legalább nem tudnak.
Diablo ereje pazarul fest a nagyvásznon! Ereje meg hát addig fokozható, ameddig az alkotóknak kényelmes: a nagy összecsapásban már szinte maga is istenként harcol Incubus-szal, míg egy végső detonáció el nem tünteti mindkettejüket.
Egyértelműen a bárjelenet a kedvencem. Az elrabolt Waller nélkül az Osztag beüt egy kis pihit, mielőtt a biztos halálba trappolnak. Arról beszélnek, ami szerintem a film központi témája kellett volna, hogy legyen: választani az életben, formálódni a választásaink által, együtt élni a következményekkel. Szóba kerül, miket követtek el a múltban, önként vagy kényszerből, és bánják-e vagy örömmel gondolnak rájuk vissza. Ez a legokosabb jelenet a műben: semmi akció- vagy látványviszketegség, hanem végre hagynak némi időt egy hangyányi karaktermélyítésre.
Harley kapja a film legjobb sorát, mikor dühbe gurul El Diablo tragikus meséjén a családjáról: "Azt hitted, majd boldogan éltek: labdázol a gyerekekkel, fizetsz autót részletre?! A "normális" egy program a szárítón!" Mintha felszínre törne a doktornő a szociopatából, most, hogy Joker látszólag nincs többé. És ha belegondolunk: igaza van. Diablo egy sémát próbált élni, az átlagos mexikói családapáét. Hiába tűnt sokáig úgy, hogy sikerülni fog, elég volt 1 pillanat, mikor nem volt a maga ura, hogy mindezt tönkretegye. Nem tehetsz úgy, mintha a fizikai másság ne kötelezne másabb életre is.
Simán lehetett volna a normális és az antiszociális mibenlétére fókuszálni az Öngyilkos Osztag-ban. Azzal együtt is éppen olyan - ha nem még inkább - szórakoztató darab lett volna, mint ezzel a sok banális természetfeletti elemmel feldúsítva: latin-amerikai istenségek, óriási lángcsápok, zombikatonák, lélekkel átitatott katana, stb. Ezért mondom, hogy a finálé szinte dettó olyan, mint a tavalyi Fantasztikus Négyes-ben. Sőt: beleraktak olyan klisényalánkságokat, mint:
- a titkos vágyaikkal való megkísértés,
- a hősies nemet mondás,
- a gyerek képe felvillan az épp lőni készülő főhős előtt,
- vagy hogy pont a legdilisebbikük döfi szíven a gonosz istent.
Az eddig is roskadozó karakterrajzok itt már-már önmaguk ellentétébe fordulnak. Nem lehet megfogni azt, ahogy és amitől szívügyükké válik a világ megmentése. A csapatmunka még csak-csak érthető, hisz ebben már szereztek tapasztalatot a Varázslónő harcosai ellen. A finálé negyedórája egy nagy összecsapott sablonharc. Bónuszhülyeség Wallernek az az ajánlata, hogy siker esetén 10 évet elengednek nekik. Bumeráng kapitány még példaként fel is hozza saját háromszoros életfogytiglanját. Mennyi lehet akkor a többieknek?
Talán ez lehet az oka, hogy éppen Deadshot-ot helyezték előtérbe Harley Quinn mellett. Egy legalább még épelméjű gyilkoson át leereszkedünk a már menthetetlen rosszarcok közé, akik aztán látszólag a semmiért mentik meg a bolygó teljesen populációját. Deadshot külön leszögezi Flag-nek a bárban: a világ tudni fogja, hogy ezek a szociopaták mentették meg az emberiséget. "Amit tenni fogunk, beleírják a Bibliába!" Na: ehhez képest semmi különbség a meghiúsult világvége előtt és után: a világ szart se tud az esetről, még a régésznő June is életben maradt a Varázslónő nélkül. Akkor mi is volt ez az egész? Felvonult egy csomó tarka figura, ténferegtek meg balhéztak egy kiadósat, aztán minden maradt a régiben.
Csekély vigasz erre, hogy egy sztereotip katonafickó megtanult szimpatizálni egy asszaszinnal meg a kislányával.
Csekély vigasz erre, hogy egy sztereotip katonafickó megtanult szimpatizálni egy asszaszinnal meg a kislányával.
Mozaikdarabkák halma az Öngyilkos Osztag. Terítéken egy csomó jó alkatrész, ami egy mutatós karosszériához kéne, csak az alváz olyan rozsdás, hogy nem tud száguldani a verda. Akár a gyengébb X-men-mozik és a Pókember 3., ez is minél több rajongói csemegét próbál magába tömni, mégis csalódást okoz a kapkodó történetvezetés, vérszegény fordulatok és puhított tónus miatt. Egy csomó apró cuccot díjazok benne, és fáj, hogy megint a stúdió gerinctelensége miatt nem lehetett átgondolt, aprólékos, merész darabot kihozni a sokat ígérő koncepcióból.
A Suicide Squad egy 3-ast kap tőlem.
De állítom: ez a legvadabbul fel-le ingázó >közepes<, amit filmre valaha is adtam...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése