Lúzer SC

Ha egy vígjátékot a Happy Madison produkciós cégnél gyártottak le, majdnem biztos magán viselik az Adam Sandler-Rob Schneider féle humor stílusjegyeit. Ezek az ótvar, gyakran altesti humor, a sivatagnál is sivárabb jellemrajzok és egy olyan sztori, amelynek se eleje, se vége, csak egy terjengős, apró köríveket leíró belseje. Most is ez a helyzet.

A Lúzer SC-vel Rob Schneider nem először és nem is utoljára bizonyítja be, hogy bérkurva, és akármilyen ostoba, gügye projekt-hez hozzáadja a nevét, ha úgy tartja a kedve. A készítők fogtak egy már bejáratott vígjáték-helyszínt, a baseball-pályát, és ráhajigálták, ami poénként épp eszükbe jutott, legyen az arcra szellentés, mókusok leverése a fáról, vagy más hasonló agyrém.

Gus Matthews és 2 másik örök vesztes egy gyerek-felnőtt baseball-csapatot alakít, hogy megmutassák a környék kölyök- és felnőttkorú seggfej játékosainak: ők is érnek valamit. A bajnokság tétje egy új stadion használati joga, és Gus-ék sokkal jobban szerepelnek, mint rosszakaróik hitték volna...

Induljunk ki abból, hogy nincs történet és a karakterek főcsomók is lehetnének a pályaszéli gyepen. Még akkor is kialakulhatna valami primitív, morbid bája az egésznek, ahogy gyerek és felnőtt vesztesek próbálnak emelt fővel játszani az őket megalázók ellen. "Bája" itt legfeljebb 1 embernek akadt, ez pedig Molly Sims, aki a filmben Gus-nak a nejét alakítja. Ő legalább a retinánkat kényezteti, bár őt se túl kellemes hallgatnunk mizériájáról, hogy mihamarabb teherbe essen.
De a többiek valami borzalmasak: a gyerekszereplők főleg az elején nem is emberi lényként viselkednek. Hányingert keltő, amit a forgatókönyvírók az első negyedórába beraktak a baseball-jelenetekhez! A felnőtteknél pedig volt, akinek a fejére nem lehet ránézni, annyira hányadékul néz ki! Kötelezően gügye szereplőkkel érdektelen, melyik meccsen milyen babérokat aratnak a folyton "lúzernek" hívott főhőseink. Talán 1-2 jól elsütött szórványpoén furakszik be egy-egy ütésnél, vagy egy szerkezettel, amit a milliomos haver-szponzoruk bemutat nekik.

Apropó: a film elején, random viccként egy saját építésű K.I.T.T. is szerepel, amit nekem külön gyomros volt épp ebben a produkcióban látnom.

Végszó: tervszerűen idétlen, vulgáris, kificamodott ízlésű celluloid szarrakás. Mégha valakinek akad is kidobnivaló 1-másfél órája, azt inkább alvásra fordítsa, minthogy ezt elnézegesse a tévékészülék előtt!